Lélek

Kezdjük az évet tiszta lappal! Engedjük el azt, ami nem kell!

Egy új esztendő kezdete éppen megfelelő alkalom arra, hogy végleg leszámoljunk azokkal az érzésekkel, emberekkel, szokásainkkal, amelyek csak hátráltatják a boldogságunkat!
rólunk szól elengedés lélek

Mindannyian voltunk már úgy, hogy ránk tört egy rossz érzés, amelytől képtelenek voltunk elszakadni. Ez lehet a féltékenység, a túlzott aggodalmaskodás, rettegés a jövőtől, vagy éppen a múlton való rágódás. Ezek az érzelmek képesek megkeseríteni az életünket, ráadásul semmilyen hasznuk sincs. Nem tanulunk belőlük, nem óv meg minket semmitől, csak szenvedést okoz. „Hajlamosak vagyunk felnagyítani a problémáinkat, még akkor is, ha az a régmúltban történt, vagy aggodalmaskodni valami miatt, ami még be sem következett. Ilyenkor fura mód még attól is félünk, hogy mi fog történni akkor, ha ezt az érzést elengedjük. A kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítunk az emlékeknek, amelyek egy adott szituációhoz tapadnak. Vegyük például a féltést. A lányunknak összetörte a szívét egy fiú. Láttuk szenvedni, szomorkodni, és a tehetetlenség miatt mi is padlóra kerültünk. Ezt az érzést konzerváltuk: a hatása alatt élünk. Nem merjük elengedni, mert attól félünk, hogy akkor újra megtörténik” — mondta Makai Gábor pszichológus, aki segít abban, hogyan szabaduljunk az önpusztító érzésektől.

Mit tegyünk?

  1. lépés: Értelmezzük magunkban, hogy mit érzünk, és ezt mi váltotta ki. Gondoljuk végig, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy elengedjük az érzelmünket? Próbáljuk tudatosítani, hogy a rágódás nem óv meg minket semmitől, és nem teszi semmissé a történteket.
  2. lépés: Kell egy kis rituálé! Ha egy bizonyos cselekményhez kötjük az elengedést, akkor sokkal könnyebb és biztosabb az eredmény is. Találjuk ki a saját szertartásunkat! Például írjuk fel egy papírra az érzést, amitől szabadulnánk, és égessük el, vagy temessük el a fölbe, vagy dobjuk a folyóba. De lehet, hogy éppen az segít, ha kitesszük az asztalkánkra, és minden nap, amikor rápillantunk, megerősítjük magunkban, hogy ezt az érzést már kizártuk az életünkből.

Utálom a munkámat!

Teljesen más tészta, ha nem érzelmektől, hanem a munkánktól szeretnénk megszabadulni, de nincs bátorságunk megtenni a szükséges lépéseket. Rettegünk a következményektől, az esetleges veszteségektől, amelyek érhetnek bennünket. Pedig ha a munkánk már jó ideje nem okoz örömet, akkor érdemes lépnünk!

  1. Miért akarunk lelépni? A feladatainkat utáljuk, a főnökünket, esetleg a kollégákkal nem jövünk ki? Akkor tudunk lépni, ha azt is tudjuk, hogy mi a cement, ami beleköt minket ebbe azt egészbe. Ha már tudjuk a választ, jöhet a következő lépés.
  2. Újratervezés: Készítsünk részletes listát, aprólékosan megtervezve a feladatainkat.
  3. Induljunk el! Ha tudjuk, hogy milyen irányba szeretnénk elindulni, akkor menjünk el állásinterjúkra, esetleg próbanapokra. Ez még mindig nem kötelez minket semmire, de már az jó, hogy próbálunk változtatni a sorsunkon.

Ráadásul, ha a főnökünk vagy a kollégánk eddig azt sulykolta belénk, hogy bénák vagyunk, akkor egy állásinterjú remek lehetőség arra, hogy bebizonyosodjon: nem vagyunk azok! Ez növeli az önértékelésünket, amiből egyenesen következik, hogy jobb lesz a hangulatunk.

  1. Döntés. Ha voltunk egy-két interjún, próbanapon, kaptunk állásajánlatot, itt az ideje, hogy döntést hozzunk. Ne csak azt vegyük figyelembe, hogy hol kereshetünk legtöbbet, hanem azt is, hol érezzük magunkat a legjobban, hol tudjuk leginkább kamatoztatni
    a tudásunkat, hol van fejlődési lehetőségünk.
  2. merjük megtenni!

Extra tippek

— A mozgás segít! A rendszeres sport már önmagában stresszoldó hatású, de ráadásul óriási segítségünkre van abban, hogy tisztázzuk magunkban a gondolatainkat, érzéseinket. Feltölt és kiszakít minket a megszokott gondolatmenetünkből, így más megvilágításban látjuk a problémáinkat. Szabadság! Ahhoz, hogy rend legyen a lelkünkben és a fejünkben, elengedhetetlenül fontos, hogy rendszeresen menjünk el szabadságra, aludjunk, pihenjünk eleget!

Hazavisszük a munkát?

„Sokunknak fejfájást okoz, hogy képtelenek vagyunk nem hazavinni a munkahelyi gondokat, vagy a munkába nem bevinni a magánéleti problémáinkat. Ha a következő évben ettől szeretnénk szabadulni, akkor könnyű dolgunk lesz, ugyanis erre semmi szükség! Bátran meséljük el otthon, hogy mi történt a munkahelyünkön, akár jó, akár rossz, mi aggaszt bennünket, vagy azoknak a kollégáknak, akikkel baráti a kapcsolatunk, nyugodtan mondjuk el, hogy a párunk éppen mivel borított ki vagy szerzett örömet! Ezzel nincsen semmi baj! Gond csak akkor van, ha állandóan panaszkodunk, puffogunk valami miatt, és ezzel már a kollégáink vagy éppen a családunk agyára megyünk. Ha azon kapjuk magunkat, hogy mániákusan ugyanazon a témán görcsölünk, akkor viszont változtassunk ezen mielőbb!” — javasolta a pszichológus.

Függőségek útvesztőjében

„Ha a függőségeinktől szeretnénk megszabadulni, nehezebb helyzetben vagyunk. Míg a munkamániától, érzelmi függőségekből, édességfalásoktól, dohányzástól erős elhatározással néha egyedül is képesek vagyunk megszabadulni, addig az alkoholizmus vagy a játékfüggőség betegség, személyiségzavar, amelynek az ital vagy a játék pusztán csak az eszköz. Éppen ezért meggyógyulni sem tudunk egyedül, vagyis igen csekély rá az esély. Mindenképpen szakember segítségét kell kérnünk! Ám a legnehezebb lépés: hogy szembesüljünk a betegségünkkel, és hogy elhatározzuk, hogy megszabadulunk tőle. Erre csak mi vagyunk alkalmasak, és egy új év kezdete kiváló alkalom erre!” — javasolta a szakértő.

Még nem tudom elengedni

„Ha valakit elveszítünk, akkor nem kell azonnal elengednünk, és úgy élni tovább, mintha mi sem történt volna. Természetes, hogy az illető hiánya szomorúsággal tölt el. Nyugodtan forduljunk befelé, nem baj, ha rossz a hangulatunk, vagy egy kicsit depressziósak vagyunk. Egy idő után magától el fog múlni a mélységes fájdalom, és egyre vidámabbak leszünk. Csak adjunk időt magunknak!

Balázs Klári címlapfotózás

Gidamentés

Szofi a gólya

Csomagolásmentes üzlet

Iain Lindsay Britt nagykövet üzenete