Lélek Sztár

Képtelen volt feldolgozni férje halálát: meggyógyulni sem akart már Csűrös Karola

Ötven éven át élt boldog házasságban. A férje, Horváth Ádám rendező elvesztése rettenetesen megviselte, felkelni sem volt kedve az ágyból. A Szomszédok sorozat Etusa tavaly hagyott itt minket.

Amikor utoljára találkoztunk a színésznővel, Ádám még élt, ő pedig valósággal ragyogott. Piros kendővel a hajában, hatalmas napszemüvegben, szépen sminkelve érkezett az interjúra. Büszkén mesélte, hogy Etusnak köszönhetően ő az ország nagymamája.

Etus miatt majdnem elvált

„Én már Tyúkanyó maradok, még élek, ahogyan a sorozatbeli családom szólított – mondta akkor mosolyogva. – Nincs is ezzel semmi baj, élvezem, hogy olyan időszakban lehettem a pályán, ami a sorozat- és a tévéfilmkészítés aranykora volt. Etus szerepe miatt mellesleg majdnem elváltam. Férjem, Horváth Ádám, a sorozat írója és rendezője azt az elvet vallotta, hogy ő nem futtatja a saját feleségét. Ultimátumot adtam neki: ide figyelj, mondtam, ez a szerep annyira nekem való, hogyha nem adod ide, elhagylak!”

A Szomszédokban Julcsi nagymamáját játszotta

Egy ilyen felvetésre mit válaszolhatott egy szerető férj? Karola megkapta a legendássá vált szerepét. Az emberek a való életnek hitték a Szomszédokat, így Karola gyakran kapott meghívót keramikusként különböző rendezvényekre, és szobrokat is rendeltek tőle. Imádta az emberek érdeklődését, türelmesen mesélte a piacon a nénikéknek, hogy van a fia, Mágenheim doktor és az unokája, Julcsi.

A fal mellett lapulva járt

A színésznő nyugdíjasként igen aktív életet élt. Azt mesélte, idős asszonyként sokkal jobban érezte magát a bőrében, mint fiatalon, amikor komplexussal küzdött. Kamaszként csúnyának, ügyetlennek és jelentéktelennek érezte magát, szó szerint a fal mellett lapulva járt, nehogy észrevegyék.

„Határtalanul gátlásos voltam, mígnem megtaláltam magamnak a színészetet, és rájöttem, hogy hoppá, hiszen én a színpadon nem vagyok önmagam, egy másik ember bőrébe bújhatok, tehát kinyílhatok, és nem kell szégyenkeznem a vélt vagy valós hiányosságaim miatt” – mesélt a ráébredés csodájáról Karola, aki a főiskolán kőkeményen dolgozott azért, hogy átvehesse a diplomáját. Először Győrben, majd a Madách Színházban kapott szerepeket.

„Csupán tizenöten végeztünk, és mindenkit szerződés várt, ami ma már elképzelhetetlen. Szerencsés korban születtem, bár az akkori nagy öregek mondogatták, ez már nem az a színház, ami a mi időnkben volt. Nos, én is ezt mondom a maira, az pedig különösen elkeserít, hogy a televízióban, főműsoridőben ma már szinte csak amatőröket látni” – mesélte, és hozzátette, hogy a férjével ennek ellenére imádnak színházba járni, képben lenni az aktuális darabok kapcsán. Míg az egészségük engedte, nagy társasági életet éltek, igyekeztek haladni a korral.

Komlós Jucit testvéreként szerette

„Sokáig Komlós Juci unokája volt a beépített emberem. Ő mindig elmesélte, mik a divatos zenék, ruhák, újdonságok, mivel töltik a fiatalok az idejüket, mi érdekli őket mostanában. Így a velem egykorú barátnőim el voltak ájulva tőlem, milyen fiatalos és jól informált nagymama korú nő vagyok. Ma a férjem unokáitól kapom a legtöbb információt. Haladok a korral, és használom az internetet is, de a mobiltelefon nem az én világom. Tavaly kaptam egy sms-t, és a férjem a minap vette észre, hogy valami villog a kijelzőmön. Öt hónappal ezelőtt valaki boldog új évet kívánt” – mesélte nevetve.

Barátai tartották benne a lelket

Aztán ezt a vidámságot felváltotta a gyász. Amikor Karola három évvel ezelőtt, a férje halála után magára maradt, nem volt elég megbirkóznia a lelki fájdalommal, még súlyos balesetet is szenvedett. Otthonában elesett, eltörte a térdét. Ebből és a trombózisból már soha többé nem épült fel, a lakása foglya lett. Barátai szerint képtelen volt feldolgozni imádott férje halálát, és nem is akart meggyógyulni. Utolsó interjújában, a 85. születésnapján így nyilatkozott:

Férjével közös gyerekük nem született, mégis boldogok voltak

„Az én koromban az embernek már nincsenek nagy kívánságai, reményei, amikor elfújja a gyertyát. A férjem már nem lehet velem, pedig ez lenne a legnagyobb vágyam, így csak egészséget tudtam kérni, aztán meglátjuk, megadatik-e. Most, hogy jön a tél, könnyebb nem azon keseregni, hogy a lakásom rabja vagyok. Nézem a kedvenc főzőműsorom, ami mindig jobb kedvre derít. Sajnos sokszor vagyok szomorú, de milyen is lennék? Elveszítettem életem szerelmét, nem tudok járni. Sok örömre nincs okom, persze erre mindig rácáfolnak a szeretteim, a barátaim, akik tartják bennem a lelket.”

Csűrös Karola két héttel később, az újlipótvárosi otthonában békésen elaludt. Bízzunk abban, azóta egy szebb, jobb és békésebb világban ölelheti újra imádott férjét!