A cikk eredetileg 2013-ban jelent meg a Meglepetés magazinban. Akkor arról kérdeztük az olimpikont, mit csinál ugyanúgy, vagy éppen másképp, mint az édesapja, Zoltán.
Mi a hobbijuk?
„Apám horgászik és borászkodik, én a kertemet rendezgetem, ez a hobbim. Nincs is annál jobb, amikor a házi szalonnához a saját termesztésű paradicsomomat eszem reggelire.”
„A szüleim kétkezi munkásemberek, és arra tanítottak, hogy sose legyen adósságom, addig nyújtózkodjak, amíg a takaróm ér. Ehhez tartom magam. Sokkal szerényebb színvonalon élek, mint ahogyan megtehetném.”
„Jó kiállású férfi volt”
„Apám fizikumát örököltem, jó kiállású férfi volt. Abban is szerencsénk van, hogy mindketten szeretünk enni, mégsem hízunk el. A fiam is sportol, focizik, de ő kapus akar lenni, nem kajakos. Már most magas srác, és 42-es lába van, pedig még csak 11 és fél éves.”
„Apám higgadt típus és beletörődő személyiség, én mindent azonnal akarok, amit a fejembe veszek. Ezenkívül ragaszkodó és lelkis vagyok.”
Autószerelőnek készült
„Autószerelőként dolgozott, amikor 35 éves volt, mint most én. A műhelyében töltöttem a gyerekkoromat,
és én is autószerelőnek készültem, el is végeztem az iskolát. De közben jött a kajak és az eredmények: 17 évesen már ifjúsági világbajnok voltam, kár lett volna nem továbbmenni ezen az úton.”
Örül, hogy hallgatott rá
„Amikor kamasz voltam, irigyeltem az osztálytársaimat, hogy ők el tudnak menni nyári diákmunkára, és a fizetésből szép ruhát, divatos cipőt vehettek maguknak, én pedig a tűző napon kajakoztam. Amikor 15-16 évesen abba akartam hagyni a sportot, apám arra hívta fel a figyelmemet, hogy a céljaimat ne adjam fel ilyen könnyen. Intelme lökést adott a folytatáshoz. Örülök, hogy hallgattam rá. Bölcs tanácsa nélkül ma nem lennék háromszoros olimpiai bajnok.”
