Aurelia Cotta: Aki Julius Caesart nevelte
A neves, Rómának számos politikust adó patrícius családból származó Aurelia Róma-szerte híres volt szépségéről, intelligenciájáról, józan döntéseiről és nemes tartásáról. A saját családjához hasonlóan előkelő Julius-dinasztiába házasodott be, és férjével több gyermeket is neveltek, többek között az ifjú Gaius Julius Caesart. A római történetírók az ideális római matrónaként, szigorú és tekintélyes nőként írták le, aki különösen odafigyelt gyermekei nevelésére és taníttatására. Amikor a Római Köztársaság egy zűrzavaros időszakában a diktátor, Sulla azt parancsolta az ifjú Caesarnak, hogy váljon el akkori feleségétől Corneliától, akinek családja a diktátor politikai ellenfelét, Mariust támogatta, Caesar ellenállt. Ezzel életveszélybe sodorta magát, anyja azonban családi és politikai kapcsolatain keresztül elérte, hogy fiának Sulla gyilkos haragja ellenére se eshessen bántódása. Később is mindig tanácsadóként és szilárd támaszként állt sikeres gyermeke mögött.
Letizia Ramolino: A népes Bonaparte család valódi feje
„Ez a páratlan nő, bízvást mondhatjuk, egyedülálló jellem Franciaországban…” – írta a francia Stendhal Napóleon édesanyjáról, de maga a császár is többször említette, milyen hálás neki. Letizia valóságos nagyasszonyként vezette a népes famíliát, amelynek tagjai a császár koronázása után mind valamilyen királyi, hercegi címet kaptak. A kisnemesi családból származó korzikai lány 14 évesen ment férjhez a 18 éves jogászhallgatóhoz, Carlo Buonapartéhoz. 13 gyermekükből nyolcan élték meg a felnőttkort, Napóleon a negyedik gyermek volt, és a második, aki életben maradt. Úgy tartják, hogy az ekkor még mindig csak 19 éves Letizia várandósan vett részt a Pasquale Paoli által vezetett, franciaellenes gerillaharcokban a korzikai hegyekben. Miután az ügyük elbukott, a család visszatért Ajaccióba, itt, otthonában szülte meg Napóleont.
Letizia a nyolcgyerekes háztartást egyetlen szolgáló segítségével, maga vezette. Később Párizsba költözött, üstökösként emelkedő fia közelébe, hogy a háttérből támogathassa. Elba szigetére is elkísérte a fiát, és a híres száz nap idején is vele tartott. A waterlooi csata után, amikor Napóleont Szent Ilona szigetére száműzték, Rómába utazott, és a pápa védelme alá helyezte magát. 15 évvel leghíresebb fia után hunyt el, 1836-ban.
Lucrezia Tornabuoni: A Mediciek nagyasszonya
Egyszerre volt üzletasszony, politikai tanácsadó és művész. Híres bankár- és politikuscsalád szülötteként egy másik hatalmas firenzei családba, a Mediciekhez házasodott be. Cosimo de’ Medici fiához, Pieróhoz ment hozzá, egyik gyermekét, a Firenzét teljhatalommal uraló Lorenzót csak „tündöklőként” emlegette a világ. Ő pedig józan ésszel és páratlan üzleti tehetséggel vett részt a politikai és pénzügyi döntésekben. Vitákat simított el, kérvényeket vett át, és mind a férjének, mind pedig a fiának értékes tanácsadójává vált. Földek, házak, üzletek voltak a tulajdonában, egy gyógyfürdőt is felújíttatott és sikeresen üzemeltetett. Bőkezűen támogatta a rászorulókat, több nélkülöző fiatal lány is neki köszönhette, hogy jó hozománnyal tudott férjhez menni. A művészek is számíthattak rá anyagilag. Ő maga vallásos műveket, színdarabokat és költeményeket írt.
Hugonnai Vilma: Az első magyar orvosnő
A grófi családba született Vilma édesanyja tüdőbetegsége miatt gondolt először arra, hogy orvos szeretne lenni. Mivel azonban itthon a nők nem járhattak egyetemre, Zürichben végezte el az orvosképzést. Férje nem támogatta az ambícióit, a himlőből kigyógyított, hálás apósától kapott családi ékszerek árát fektette be. Szűkös körülmények között élve szerezte meg diplomáját, itthon azonban évtizedekig kellett küzdenie annak elismeréséért – addig hivatalosan csak bábaasszonyként dolgozhatott, és egészségügyi ismeretterjesztő cikkeket publikált. Közben férjével is teljesen megromlott a viszonya, elvált, majd első férfi páciensével, a vegyész-akadémikus Wartha Vincével házasodott össze: ez a házasság már sikeres lett. A hatóságok, amelyek attól tartottak, hogy a tudós nők csak felforgatnák a hagyományos világot, 1897-ben ismerték el a diplomáját, de az összes szigorlatát újra le kellett tennie. Végre kitehette a táblát az ajtajára: Dr. Hugonnai Vilma – orvos. Neki köszönhető az is, hogy a hazai orvosi egyetemek megnyíltak a női hallgatók előtt.
Milunka Savić: Férfinévvel és álruhában lett kitüntetett harcos
1889-ben született a szerbiai Koprivnica faluban. Az első balkáni háború idején tüdőbajban szenvedő testvére helyett vonult be férfiruhában és férfinévvel a hadseregbe, ahol több kitüntetést is kapott. Hogy valójában egy nő harcolt ilyen hősiesen, arra csak a hadikórházban derült fény, amikor megsebesült. Ekkor behívatták a felettes tisztjéhez, aki nem tudta, mit kezdjen vele: megbüntetni nem akarta, hiszen hősiességét többször is bebizonyította. Ezért az ápolókhoz akarta beosztani, Milunka azonban ragaszkodott a harctéri szolgálathoz. A tiszt egy nap gondolkodási időt kért, erre a katonanő – vigyázzban állva az iroda közepén – csak ennyit mondott: „megvárom”. Egy óra múlva megkapta az engedélyt. Az I. világháborúban számos szerb, orosz, francia és angol kitüntetést is kapott, többek között azért az esetért is kitüntették, amikor egymaga 23 bolgár katonát ejtett fogságba. A háború után Belgrádban maradt. Itt élt szerény körülmények között haláláig.
Fotó: profimedia
