Az élet elkerülhetetlen része, hogy az évek során változnak az igényeink, a világlátásunk. Még erőteljesebb ez akkor, ha valaki kimondottan odafigyel magára: önismerettel foglalkozik, új szakmát tanul, új hobbiba kezd. Mit tehetünk, ha nem szeretnénk, hogy ez az átalakulás elsodorjon bennünket a partnerünk mellől? Dr. Simon Katalin párkapcsolati coach, kineziológus segít eligazodni a helyzetben.
„Sok minden okozhatja, hogy a pár tagjai különbözőképpen változnak, elfejlődnek egymástól. Ezek közül egy, amikor az egyikük önismereti útra lép, de a társa nem követi. Van, aki lelki probléma miatt kezd terápiás munkába, mélyül az önismerete, másképp áll ki magáért. Az életkorból is adódhat az elfejlődés: ha egyikük sokkal fiatalabb, akkor törvényszerűen nagyobbat változik. Ha a másik ezt nem tudja követni, az problémákat hozhat. Megesik az is, hogy a pár egyik fele megtalálja a hitét, vagy épp csalódik az addig közös vallásban. Akár egy életmódváltás is okozhatja, hogy különböző dolgok válnak fontossá számukra.
A hasonló világlátás nagy összetartó erő egy kapcsolatban, míg az eltérő értékek széthúzó erőt képviselnek. Ebben a helyzetben pedig a széthúzó erők hatására eltávolodás jöhet létre.”
Miből lesz a zsörtölődés?
Szakértőnk egyszerű példával illusztrálja, hogyan lesz az átalakulásból konfliktusokat okozó elfejlődés. „Ha az egyik fél változik, fejleszti magát, a másik pedig nem érdeklődik ez iránt, és marad, amilyen volt, jellemző egyfajta forgatókönyv. A pár változni akaró tagja szeretne új dolgokat behozni a kapcsolatba (például több beszélgetést), ám mivel nem talál pozitív fogadtatásra, ezt egyre ingerültebben próbálja erőltetni:
„A sorozatnézés időpocsékolás, nem igaz, hogy nem vagy képes velem beszélgetni!” A másikuknak viszont pont jó úgy, ahogy volt, nem érti, miért kell változtatni, ráadásul bántó számára a vádaskodás, ezért visszatámad: „Eddig szerettél velem sorozatot nézni, most miért piszkálsz ezzel?” De az is megeshet, hogy mindketten elmerülnek a saját világukban, már nem kommunikálnak, hanem szép csendben eltávolodnak egymástól. Mindkét eset magában rejti azt a veszélyt, hogy az egyre növekvő távolság végül szakításhoz vezet. Ám nem törvényszerű, hogy így legyen.”
Így hozzuk helyre!
„Nem minden kapcsolatot kell és lehet megmenteni – egy bántalmazó viszonyban például nincs kompromisszum, annak véget kell vetni. De ha még megvan a kölcsönös szeretet, megbecsülés, csak ellaposodott az érdeklődés, elfejlődtek egymástól a felek, akkor igenis érdemes tenni azért, hogy újra közel kerüljünk egymáshoz” – tanácsolja a párkapcsolati coach, aki ennek a lépéseit is megmutatja.
Vegyünk tudomást a problémáról!
Az első lépés, hogy saját magunknak beismerjük, hogy az eltávolodás gondot okoz. Ezután észre kell vennünk, hogy ebben mindkettőnknek van felelőssége, nem hibáztathatjuk miatta kizárólag a másikat.
Kezdjünk beszélgetni!
Ne várjuk el, hogy a párunk érdeklődjön a mi kedvtelésünk iránt. Kezdjük mi, kérdezgessük őt a sajátjáról, és figyeljünk rá még akkor is, ha esetleg nekünk nem szívügyünk, ami neki az. Akár tudatosan is időt szánhatunk rá, hogy időről időre meséljünk egymásnak arról, ami épp foglalkoztat. Kérjük meg a társunkat, hogy mondja el, számára mi olyan izgalmas abban, ami őt érdekli, esetleg ajánljon könyvet vagy videót, amiből alapszinten tájékozódhatunk.
Meséljünk magunkról!
Tegyük nyilvánvalóvá, hogy a téma fontos nekünk, és szükségünk van arra, hogy figyeljen ránk. Nem kell egyetértenie, csak hallgasson meg. Ha nem beszélhetünk arról, ami foglalkoztat bennünket, az ugyanis olyan, mintha kapcsolódás nélkül élnénk együtt. Ha pedig világossá tesszük, hogy ez most számít, az a párunknak is segít megérteni, mi zajlik bennünk. Ne gondoljuk, hogy ezzel bármire is „kényszerítjük” őt: egy párkapcsolatban elengedhetetlen, hogy világosan kimondjuk, mire van szükségünk, nem várhatjuk a másiktól, hogy kitalálja.
Kérjünk segítséget!
Ha úgy érezzük, nem elegendőek a saját eszközeink, szakemberhez is fordulhatunk. Nem feltétlenül kell párterápiára gondolni, bár természetesen az is szóba jöhet, ha mindenkét fél nyitott rá. Első lépésként egyénileg is kérhetünk támogatást, hogy felmérjük, milyen lehetőségeink vannak. A szakértő segítségével beazonosíthatjuk az értékrendünk közös pontjait, és azokat is, ahol eltérés, eltávolodás van. Ez lehet az alapja annak, hogy kialakítsunk egy közös képet arról, kik vagyunk mi most együtt – mert ez valószínűleg egészen más jelenleg, mint húsz évvel ezelőtt. Nincs pillanatok alatt működő megoldás, két különböző hitrendszert kell közelíteni egymáshoz: ez csak úgy lehetséges, ha tudunk róla beszélni.
„Nem kell félni attól, hogy átalakulunk, ez teljesen természetes dolog. Egy kis eltávolodás akár még egy kis izgalmat is csempészhet a kapcsolatba, hiszen újra és újra meg kell ismernünk a másikat. Ha nem ellenségesen, hanem inkább támogatóan és érdeklődve figyeljük egymást, könnyebben haladhatunk továbbra is együtt az úton.”
„Nem kell félni attól, hogy átalakulunk, ez teljesen természetes dolog. Ha nem ellenségesen, hanem inkább támogatóan és érdeklődve figyeljük egymást, könnyebben haladhatunk továbbra is együtt az úton.”
Védjük ki a hibákat!
Szakértőnk szerint sok pár elkövet bizonyos tipikus hibákat, ha felüti a fejét kettejük között az elfejlődés. Ismerjük meg, és amennyire lehet, kerüljük el őket!
1. Nem jó, ha erőszakosan akarjuk a másikat is rávenni arra, ami bennünket érdekel. Képviseljük azt, akik vagyunk és amit szeretünk, de ne tegyük ezt kötelezővé.
2. Hiba, hogy ha a párunk nem érdeklődik, akkor nem mesélünk arról, ami bennünket foglalkoztat. Kezdeményezzünk beszélgetést, vonjuk be őt is, hátha mégis érdeklődni kezd.
3. Sokszor azt gondoljuk, hogy mivel fejlődünk, tanulunk, ezért értékesebbek vagyunk a másiknál. De ne higgyük, hogy mi mindent tudunk, és az az egyetlen jó út, amin elindultunk. Ne felejtsük el meglátni a társunk értékeit.
4. Van, aki megsértődik, ha a másik nem tud vagy nem akar csatlakozni hozzá az új útján. Ne vegyük személyes sértésnek, és ne akarjuk azzal igazolni a tudásunkat, döntésünk helyességét, hogy másokat is be tudunk-e vonni ebbe.
Fotó: adobestock
