Az eredetileg a mediterrán vidékeken élő állat- és rovarfajták, amelyekkel eddig legfeljebb a külföldi , tengerparti nyaraláson találkozhattunk, ma már Magyarországon is fellelhetők. De mennyire veszélyesek? Vagy inkább előnyei vannak a jelenlétüknek? Mielőtt tartani kezdenénk tőlük, inkább ismerjük meg őket jobban!
Légyölő pókszázlábú, a kellemetlen lakótárs
Ez a néhány centi hosszú, tizenöt pár lábbal rendelkező ízeltlábú nem túl barátságos állat. Eredetileg a Földközi-tenger vidékén honos, de már Európa északi részén is terjed. Ragadozó, kisebb ízeltlábúakkal, férgekkel, rovarokkal, pókokkal és csigákkal táplálkozik. Jól lát, különös képessége, hogy rendkívül gyorsan mozog, másodpercenként testhosszának hússzorosát teszi meg. Hirtelen feltűnése a lakásban sokakban rémületet kelthet, de csak akkor támad az emberre, ha sarokba szorítva érzi magát, vagy véletlenül összenyomjuk. Ekkor a nagyobb egyedek képesek megcsípni minket, ami bőrpírt, rövid ideig tartó fájdalmat és duzzanatot okoz, de nem fáj annyira, mint egy darázscsípés. Általában éjjel mozog, a padlóban, falrepedésekben bújik meg. Mivel elfogyasztja a káros rovarokat, hasznos állat. Ha azonban szeretnénk távol tartani a lakásunktól, mert kellemetlen alak, a táplálékát kell megszüntetnünk. Ha nincs bent hangya, rovar, légy, ő is kint marad.
Kacsafarkú szender, a magyar kolibri
Ez a különleges nevű rovar, amelyet kolibrilepkének is neveznek, a szenderfélék családjába, azon belül pedig a lepkék rendjébe tartozik. A szender elnevezés arra utal, hogy ezek az állatok a többi élőlény elszenderedése után aktívak, ám a kacsafarkú képviselőjük ebből a szempontból is különleges, mert nappal mozog. Hazánk déli részein, de a Balatonnál és a főváros környékén is rendszeresen előfordul manapság.
A kolibri mozgására emlékeztető módon közelíti meg a virágokat, és nem rájuk telepedve, hanem felettük lebegve, sőt akár hátrafelé repülve szívogatja a nedvüket. Sebességének köszönhetően néhány perc alatt több száz virágot is meglátogat, így óriási segítség a megporzásban, konkrétan a méhek kollégája. Jelenlétével így nem csak a szépsége miatt járunk jól. Egyáltalán nem kell tőle tartanunk. Vándorlepke, így áprilistól októberig örülhetünk a társaságának, majd visszatér a mediterrán vidékekre.
Óriás énekeskabóca, a mediterrán esték zenésze
A kabócák „dala”, ami sokakat képes felidegesíteni, főleg a mediterrán országokban töltött vakációkról lehet ismerős. Az óriás énekeskabóca azonban Magyarországon is fellelhető, honos állat. Az utóbbi években az egyre melegebb, szárazabb időjárás miatt itthon annyira felszaporodott az állomány, hogy némelyik balatoni és budai településen már-már a mediterrán térséghez hasonló kórusuk hallható. Ez a zaj egyébként a hímek párzási násztáncának hangja: a nőstények számára az a hím a legvonzóbb, amelyik a leghangosabban zenél. Az óriáskabóca ártalmatlan, növények nedveivel táplálkozik. Körülbelül négy centi hosszú, szárnyfesztávolsága nyolc centiméter.
Kedvelt tápláléknövényei főként a fenyőfélék, a többi növényünket nem kell féltenünk tőle. Különlegesség, hogy lárvái az ókori Hellászban és Rómában kedvelt csemegének számítottak, a vízben főtt kabócát pedig gyógyhatásúnak gondolták a hólyagbántalmak ellen.
Szöveg: Kiszel Péter okleveles kertészmérnök
Fotó: Adobestock
