Sokszor nem tudjuk, melyik kártevő követeli épp a növényünk életét, és hogyan védekezhetünk ellene. Fontos tudni, hogy bármilyen növényről legyen szó, ha az a számára optimális körülmények között a legjobb ellátásban részesül, akkor jelentősen csökken az esélye, hogy kártevők, kórokozók tűnnek fel rajta. Nem véletlen, hogy szobanövényeink főleg télen, mediterrán növényeink teleltetéskor legfogékonyabbak, legsebezhetőbbek a kártevőkre és a betegségekre.
Harcra fel a kórokozók ellen!
A baktériumokról és a gombákról
A baktériumok és gombák laikus szemmel is könnyen észrevehető tüneteket produkálnak, például a levélfoltosodást vagy sárgulást, esetleg rothadást. Az ellenük való védekezésnek több alternatívája van. A legfontosabb a növények megfelelő kezelése. Ha fertőzés kerül a kertünkbe, már rajtunk is múlik, hogy mennyire uralkodik el. Egyik növényről a másikra történő baktérium- és gombaátvitel megeshet víz által vagy mechanikai úton, és gombák sajnos a széllel együtt is terjednek.
Metszésnél vagy akár egy egyszerű kötözésnél is növényenként fertőtlenítsük az eszközeinket, vagy akár a kezünket is, többszöri kézmosással. Fák, cserjék esetében a lemosó permetezés elhagyhatatlan. Ezeket a kórokozókat már kihajtás előtt, illetve a rügypattanás pillanatában fülön kell csípni, hiszen a tenyészidőszakra így lényegesen kevesebb marad belőlük.
Erre a Bordói lé + Kén nevű szer tökéletesen megfelel, a lényeg, hogy ne sajnáljuk, hadd csurogjon a növényen végig a permetlé! Ezt a szert még a biotermesztésben is engedélyezik. A megjelent fertőzést, ha időben észrevesszük, sokkal egyszerűbben meg tudjuk állítani, mint gondolnánk.
A vírusokról
A vírusok elleni harcban könnyű dolgunk van, ha egy növényesítés előtt álló, üres területben gondolkodhatunk. Mindössze annyi a teendőnk, hogy vírusrezisztens növényeket vásárolunk. Persze, többnyire már van már más növény is a kertben – így a probléma összetettebb. Ilyen esetben, ha egészséges, mindig fertőtlenített eszközzel nyúlunk metszéskor a növényekhez, és azonnal kezeljük a sebfelületeket, így az esetek többségében elkerülhetjük a fertőzést.
Ha azonban már megtörtént a baj – például a szilvafa levelein világoszöld koncentrikus körök jelentkeznek –, akkor sajnos az éles fejsze az egyetlen megoldás a betegség megállítására. Ugyanis az egyik fáról a másik fára átrepülő, mászó kártevők, – mint például a levéltetvek – úgynevezett vírusvektorokként továbbfertőzhetik a környező növényeket. A vírusfertőzött növény onnan ismerszik meg, hogy deformálódik, gyakran fogyaszthatatlan termést érlel, vagy érés előtt eldobja azt.
Amikor marad a permetezés!
A növénynemesítők azon fáradoznak, hogy olyan fajtákat állítsanak elő, melyek rezisztensek a betegségek nagyobb részére. Ha ilyen fajtát ültetünk, megúszhatunk némi vegyszerezést, más esetben sajnos marad a permetezés. Hogy mikor, mivel érdemes védekezni, azt a növényfaj, az időjárás és a betegség határozza meg. Az ökológiai termesztésben engedélyezett szerek szinte mindig megelőző védekezésre szolgálnak, és legkésőbb a betegség megjelenésekor ki kell juttatni őket.
Figyeljük, hogy az adott szer adott növényre engedélyezett-e, mert például nem minden lisztharmatfélét visz el minden lisztharmat elleni szer. Épp ezért, hogy kertünk a lehető legkevesebb terhelést kapja a növényvédő szerekből, mindenképp konzultáljunk szakemberrel, a gazdaboltban, akár egy mintával a kezünkben!
Aki termelt már például paradicsomot, tudja, hogy az alsó levelek száradása, foltosodása betegséget jelez. Ekkor a beteg részt kézzel ki kell törnünk, és ezzel már elejét is vehetjük a fertőzésnek. Azonban, ha nagyobb eső után ellepi a növényeinket valamilyen kórokozó, akkor permeteznünk kell.
Harcra fel a kártevők ellen!
Kertünket, szobanövényeinket leggyakrabban a kártevők csúfítják el. Ide tartozik minden rovar, mely valamilyen úton-módon kárt tesz a féltett növényeinkben. Számukra is fontos, hogy megfelelő legyen az időjárás a rajzáshoz, és legyen elegendő tápnövény. Táplálkozási szempontból is sokfélék: vannak melyek csak néhány növényen, és vannak, melyek szinte minden növényen megtalálhatóak, mert sajnos megélnek. Ugyanúgy, ahogyan a kórokozóknál, a kártevők ellen is a megelőzés a legfontosabb mozzanat a védekezésben. Tavasszal, a metszések során a kéregrepedéseket, elhalt ágrészeket távolítsuk el, hogy az ezek alatt valamilyen formában telelő (pete, lárva, imágó) állatokhoz hozzáférhessünk.
Csak minimálisan terheljük a növényt!
Ezután jön a lemosó permetezés. A tudomány felkészült, hiszen kombinált szerek is kaphatóak, melyek a kártevőket is gyérítik. Ezek között található olyan, mely ökológiai termesztésben engedélyezett, így nem kell félnünk a vegyszerterheléstől. Ilyen az Olajos Rézkén SE. Az év más részeiben már problémásabb a védekezés, pláne, ha a kémiai anyagok hanyagolása mellett döntünk.
Az egyik lehetséges megoldás a csalánlé. A következőképpen készítjük: 10 liter vízben kell megerjesztenünk egy kilogramm csalánlevelet, amely, hőmérséklettől függően 3-7 nap alatt bekövetkezik. Ez a házi védőszer csak a levéltetű ellen jó, viszont megelőzésként kifújva erősíti a növényt. Léteznek még olajos készítmények, de óvatosan kell bánni velük, mert ha rossz hígítást alkalmazunk, megfulladhat tőlük a növényünk. Sajnos, a sokféleségük az egyre melegedő nyaraknak köszönhetően egyre csak bővül, az enyhe telek pedig nem segítenek a gyérítésben.
El innen, vízipockok, vakondok!
Sok kertben kártékonykodnak a vízipockok, melyek nevük ellenére a szárazföldön élnek. Hasztalan ellenük a vegyszerezés, igen ellenállóak, és mivel jól úsznak, járataikat hiába öntjük ki. Jellegzetes, kérges alagutakat ásnak, közel a talaj felszínéhez, és előszeretettel rágják a gyökérzetet – ilyen jelek esetén rájuk gyanakodjunk!
Hatékonyan ültetéskor védekezhetünk ellenük: fogjuk körül a csemetét szöges dróthálóval, vagy vegyük körül kavicsokkal a gyökeret – így az állat számára áthatolhatatlan akdályt képezünk, és ha nincs mit rágni, népes pereputtyával elhagyja a területünket.
Ha mély lyukak vannak, és mellettük felgyülemlett föld is, akkor vakondra gyanakodjunk, ami már védett állat, elpusztítása tilos, riasztása pedig nem túl eredményes. Van, aki a füstpatronra vagy elektromos berendezésekre esküszik.
A leghatékonyabb a vakondháló telepítése, amit a gyep létesítése előtt kell a felső talajrétegben elhelyezni, hogy az állat ne tudjon a felszínre törni. Ha nem a szépségre, hanem a kártevőmentességre törekszünk, a vakond segíthet is, ugyanis előszeretettel pusztítja a lótetűt és a cserebogárlárvát.
Fotó: fotolia
