Elmondani a véleményünket úgy, hogy közben ne sértsük meg, ne haragítsunk magunkra a kollégákat, a főnököket, ugyanakkor azt se érezzük, hogy nincs beleszólásunk a dolgokba, velünk bármit meg lehet tenni, nekünk mindent el kell tűrni. Hol húzódnak azok a bizonyos határok? Kertész Tamara pszichológus, szervezetfejlesztési tanácsadót kérdeztük.
„A legcélravezetőbb kommunikációs stílus az asszertív kommunikáció, ami tanulható. A lényege, hogy magabiztosan, a saját érzéseinket, igényeinket tudatosítva és őszintén felvállalva tudjunk megnyilvánulni egy érzelmileg nehéz szituációban, miközben figyelünk mások érzéseire és szükségleteire is. Ez az önkifejezési mód konfliktushelyzetben is a win-win (nyertes-nyertes) kimenetel felé visz.
Nem akarjuk leuralni vagy alárendelni a másik felet, hanem úgy érvényesítjük az akaratunkat, ami afelé viheti a másikat, hogy könnyebben megértsen minket és megegyezéses megoldáshoz jussunk” – mondja a szakértő.
Mihez van jogunk?
„Az asszertív jogok listája az olyan jogok gyűjteménye, amely az emberek személyes határainak védelmét és az egészséges kommunikáció alapelveit támogatja. Úgymint: van jogunk nemet mondani, kifejezni az érzéseinket, gyengének, betegnek lenni, hibázni, ahogy arra is, hogy nem tudommal feleljünk, vagy tisztelettel bánjanak velünk. Ezek a jogok megilletnek minket, ugyanakkor a másik féltől sem szabad elvitatni őket, fontos a kölcsönös megértési viszony” – hangsúlyozza Tamara.
Hogyan fogalmazzuk meg a mondandónkat?
Az asszertív kommunikáció alapja, hogy képesek legyünk őszintén, tisztán és támadás nélkül kifejezni, amit érzünk vagy gondolunk.
„Ebben segít az énközlés technikája. Ez azt jelenti, hogy amikor valami zavar bennünket, csalódottságot, örömet vagy bármilyen érzést tapasztalunk, az »én« nézőpontjából fogalmazzuk meg a mondanivalónkat, és a saját érzéseinkre, szükségleteinkre fókuszáljunk, ne pedig a másik személy hibáztatására.”
Az énközlés három lépésben
1. Saját érzéseinket fejezzük ki: mondjuk el őszintén, mit érzünk az adott pillanatban, ne pedig azt hangsúlyozzuk, hogy a másik mit csinált.
2. Legyünk konkrétak és őszinték: fontos, hogy pontosan fogalmazzuk meg, mi az, ami számunkra problémát okoz, illetve hogyan érezzük magunkat. Az énközlés célja, hogy a másik fél pontosan megértse, mit élünk át az adott pillanatban.
3. Kezdjük „énnel” a mondatot: ahelyett, hogy másokra mutogatnánk, mindig azzal kezdjük, hogy „én így érzem…” vagy „én azt gondolom…”. Ez segít elkerülni a védekezést, és nyílt légkört teremt. Az énközlés célja nem a konfliktus generálása, hanem az, hogy nyíltan kommunikáljuk az érzéseinket.
Beosztottal és felettessel szemben is működik
Az asszertív kommunikációs stílust bármilyen szituációban, bárkivel szemben alkalmazhatjuk. „Nem számít a hierarchia vagy a vállalati struktúra: ugyanazok a jogok illetik meg a vezetőt, mint a beosztottat. Mindenkinek joga van az érzéseihez, a véleményéhez, és ahhoz, hogy egy adott szituációban beismerje a gyengeségeit.
Ugyanakkor lehet a munkavállalóban félelem a véleménynyilvánítás miatt, de ha nem teheti meg, akkor a munkahelyi légkörrel van a gond. Ilyen esetben nem érdemes olyan helyen maradni, ahol az alapvető jogaink sérülnek.”
Vádaskodás helyett jó kapcsolat
„A saját dolgainkra fókuszáljunk, hogy bennünk milyen érzések, tapasztalatok vannak, hiszen az ember abban lehet biztos, amit ő maga érez és él át. Ezzel kapcsolatban fogalmazhat meg kéréseket, és azt is, hogyan és miként szeretné, ha változás lenne. Az asszertív viselkedés egyik alappillére, hogy figyelünk magunkra, és a saját igényeinket nem helyezzük mások mögé.
Azzal, hogy magunkról beszélünk, a vádaskodás helyett segíthet a jó kapcsolat kialakításában. Érdemes elsajátítani az asszertív kommunikációs készséget, ugyanis nemcsak a munkahelyünkön lehet rá szükségünk, hanem az élet egyéb területein is. Ahhoz, hogy jól működjünk társként, anyaként, ugyanúgy hasznos.”
Ha egy kollégánkkal van problémánk
Sokan egyből a feletteshez fordulnak ilyen esetben, de a szakértő szerint jobb, ha első körben nem avatjuk be a főnökünket.
„Törekedjünk inkább arra, hogy az érintett felek között rendeződjön a konfliktus. Ideális, ha nem vonunk be külső személyt, hanem éretten kezeljük a nézeteltérést, és nem csúszunk bele játszmázásba, rágalmazásba. Ha komoly az ügy, zaklatás vagy mobbing, akkor természetesen kihagyhatatlan, hogy jelezzük a vezetőség felé.”
Munkahelyi tabuk
Egy csapatépítő-tréningen vajon mennyire engedhetjük el magunkat, beszélhetünk-e a magánéletünkről a főnökünk előtt?
„Íratlan szabályok vonatkoznak arra, mi az, amiről szokás kötetlenebb szituációban beszélni. Minden szervezeti kultúra más, ezért érdemes figyelni, hogy a vezetőszerepben lévő személyek milyen példával járnak elől, és mi is azt kövessük.”
Fotó: Adobestock
