Nem lehetett nem szeretni, mert mindig kapható volt a tréfára, ugyanakkor a lelkét is szívesen kitárta azoknak, akikben megbízott. E sorok írója többször is vendégeskedett a színésznő házában, és egyszer még az esküvői tanúja is volt! De ne szaladjunk ennyire előre az időben, mert Csala Zsuzsának millió érdekes története volt.
„Apám a 2. világháborút követően Amerikában kezdett új életet, mi anyukával Budapesten maradtunk, mert ő nem akarta elhagyni a hazáját. Pedig nem volt könnyű élete. A háztartásvezetés és a gyereknevelés mellett segédmunkásként dolgozott az újpesti Egyesült Izzóban. Építkezéseknél is dolgozott, talicskával hordta az építőanyagot. Olyan kevés pénzünk volt, hogy lyukas cipőben jártunk, és villamosjegyre sem telt. Napi 5-6 kilométert gyalogoltam az iskolába” – elevenítette fel a gyerekkorát a komika, akinek két nővére volt, Márta és Csilla. Bár szerető családban cseperedett fel, saját gyermeke Csala Zsuzsának nem született.
„Kétszer szülhettem volna, de önként lemondtam róla. A színpadért még a magánéletemet is feláldoztam. A férjem szeretett volna gyereket, de én nem, mert nem akartam, hogy anya nélkül nőjön fel, hiszen állandóan jártam az országot, felléptem. Most egyedül élek, és jó lenne az unokámmal játszani, de nem okolom magam, amiért idős koromra nem adatik meg ez az élmény” – vallotta be őszintén már nyugdíjasként.
Anyukája egy zsák lisztre cserélte a gyűrűjét
A barátok Bumbikának becézték a színésznőt, aki dundi alakjával, szőke, göndör póthajával és látványos klipszeivel igazi üde jelenség volt a sztárvilágban. Azt azonban csak kevesen tudták róla, hogy nemesi vér csörgedezett az ereiben.
„Apám ágán bárók vagyunk, a társadalmi elithez tartozott a családunk. A nagyszüleim Kossuth Lajossal is kapcsolatban álltak. A világháború előtt jelentős vagyonunk volt, amit az államosítás során elvettek tőlünk. Anyuka ebbe is beletörődött, és pozitívan állt az élethez. Arra tanított, hogy nem kell a tárgyakhoz ragaszkodni, a jó egészség sokkal fontosabb. 1946-ban az utolsó aranygyűrűjét egy zsák lisztért elcserélte, hogy főzni tudjon nekünk. Talpraesett asszony volt, aki a jólétből nagy szegénységbe csöppent, mégis méltósággal viselte a sorsát” – mesélte el egyszer a családja történetét, majd azt is elárulta, hogy igazából Ilonának hívják.
„Anyuka után Ilonának hívnak, de én inkább a második keresztnevemet, a Zsuzsát használom, mert az jobban tetszik, számomra kellemesebb a hangzása.”
Önkéntes zsaru volt, és tévés jósnő
A legendás színésznő a férje, Kürtös István halála után, 1996-tól már egyedül élt. Illetve egyszer, hófehér menyasszonyi ruhában még férjhez ment a humorista Nádas Györgyhöz! De a vidéki lagzijukat csak poénnak szánták, jól megvezettek mindenkit. Mindenesetre a vidám ara és a fess vőlegény volt a legnagyobb szenzáció akkoriban a bulvármagazinokban. Zsuzsa szerethető ember volt. Amikor nem színpadon szerepelt, ellopott autók után nyomozott. Önkéntes rendőrként ezt megtehette, büszke volt a rendőrségi igazolványára.
„Amikor a zsaru-car szolgálatban vagyok, lopott kocsikat veszek üldözőbe. Nagyon élvezem ezt az izgalmas munkát” – mesélte akkor boldogan. Kártyavetéssel is foglalkozott. „Egy reggeli televíziós műsorban kezdődött a jósnői karrierem. Néhány hónap alatt megtanultam ráhangolódni az emberek gondolataira. Telefonon keresztül is megéreztem a lelküket, a múltjukat és sokszor a jövőjüket is. Egy alkalommal elkeseredett hölgy telefonált, s úgy éreztem, hamarosan nagyobb pénzhez jut. Mondtam is neki, de hitetlenkedett. Következő héten ismét hívott. Öttalálatosa lett a lottón.”
Szívén viselte az elesettek sorsát
A szegény emberek nyomorúságán is gyakran próbált enyhíteni. Szívén viselte a fedél nélküliek sorsát. Szilveszter éjszaka az utcákat járta, pezsgővel próbálta vidámabbá tenni a hajléktalanok életét. „Hosszú évek óta három kosár kis pezsgővel járom az aluljárókat, s a rászorulóknak adok belőle. Nagy örömmel megyek a hajléktalanokhoz, mert tudom, hogy szeretettel várnak.”
A bernáthegyi kutyákért is rajongott. Amikor a négylábú kedvencei kimúltak, hamvaikat egy fehér urnába tette. „Eredetileg a saját kertemben temettem el őket, csakhogy a rózsadombi házamból költöznöm kellett Budakalászra. Tudtam, hogy az új tulajdonos építkezni akar, s képtelen voltam belenyugodni, hogy egy munkagép forgassa ki a kutyuskáimat a földből. Exhumáltattam és elhamvasztattam őket, poraikat közös urnában az ágyam fölött őrzöm” – árulta el.
Élete utolsó két évében már kerülte az embereket. Sokat betegeskedett, járni is alig bírt, és depressziós volt.
„Korábban jókedélyű voltam, szerettem a nagy társaságot, ma már fáraszt kimozdulni itthonról. Csak az elmúlásra tudok gondolni…”
– mondta szomorúan az utolsó interjújában, majd pár nappal később agyvérzéssel kórházba került, és itt hagyott minket. Várta odaát imádott édesanyja és a férje, akikkel a színésznő élete utolsó hónapjaiban már egyre gyakrabban álmodott…
Fotó: Gálos Mihály Samu, Ványi Ákos, Archív, Mti
