Csonttörő szertartás
Az ősi Itália földjén élő etruszkok szentnek tekintették a madarakat. Jósoltak a röptükből, és szerencsét kívántak, ha a csontjuk, akár vacsora közben a kezükbe került. Mindezt a rómaiak is átvették. Ha pedig nem volt elég madárcsont az asztalon ahhoz, hogy mindenkinek szerencséje legyen, a csirke mellénél található villacsontot – amelyet még ma is szerencsecsontnak neveznek – ketten fogták meg, hogy kettétörjék. Akinél a nagyobb darab maradt, az kívánhatott valamit.
Rossz ómen éjszaka fütyörészni
A középkori ember számára az éjszaka veszélyes, sötét időszak volt, a boszorkányok, démonok, szörnyek ideje. Aki ilyenkor vidám fütyörészésbe kezdett, ezzel azt kockáztatta, hogy felkelti az ártó energiák figyelmét, ami balszerencséhez, betegségekhez vagy megszállottsághoz vezethet. A tilalom a szárazföldön is élt, de a tengerészek, akik a kiszámíthatatlan vizeken hajózva különösen babonásak voltak, még szigorúbban vették. Az éjszakai füttyögés a tengeren nagyon rossz ómennek számított. Ha pedig a szél fütyült a víz fölött a sötétben, azt a matrózok vihar vagy más katasztrófa előjelének gondolták.
Ez is érdekelhet: Vidám temetések, köddé váló halottak: misztikus babonák elhunyt szeretteinkről
Ne sétáljunk a létra alatt!
A háromszög alakot az ókori Egyiptomban szentnek tartották – ha valaki megtörte, például átsétált a falnak támasztott létra alatt, ezzel kihívta maga ellen az istenek haragját. A kereszténység a Szentháromság jelképének tartott háromszög megsértése mellett azzal is magyarázta a tilalmat, hogy Jézus keresztfájához létrát támasztottak a rómaiak. Így ez a szerszám az árulás jelképe lett, nemigen volt ajánlatos belépni az energiájába. De létra állt a középkori akasztófák mellett is, így aki átsétált alatta, azt kockáztatta, hogy megszállja a frissen kivégzett gonosztevők szelleme. A halálra ítélteknek viszont az 1600-as évek Angliájában, útban a vesztőhely felé épp, hogy át kellett sétálniuk az ott levő létra alatt.
Fotó: Getty images
