A fotóit nézegetve elsőként az ámulat és a kitartás szavak jutnak eszembe. Talán nem kell magyarázni, miért bámulatosak Ambrus Tímea képei. Az pedig még a hozzám hasonló laikusok számára is egyértelmű, hogy az ilyen csodás pillanatokat, mint az egyik faágról a másikra ugró kuvik, nem lehet néhány perc alatt megörökíteni. Elszántság, elhivatottság, türelem, a siker utáni vágy – vajon mi motiválja a fiatal lányt?
„Gyerekkorom óta rajongok a természetért, édesapámmal nagyon sokat kirándultunk, rengeteg időt töltöttünk a szabadban, az élmények pedig mély nyomot hagytak bennem. Apukámtól kaptam az első analóg fényképezőgépemet is, ami végleg eldöntötte a sorsom” – meséli Tímea.
Napokat is képes várni a fotóért
2019-ben Timi beiratkozott egy kezdő természetfotós tanfolyamra, majd a haladó képzést is elvégezte.
„Ekkor vált világossá számomra, hogy a korábbi jogi tanulmányaimat háttérbe szorítom, mert a fotózás lett a szenvedélyem. Ez a hivatás komoly elköteleződést jelent: gyakran indulok útnak hajnalban, és hosszú órákat vagy akár napokat is várok egyetlen pillanatra, miközben esőben, fagyban vagy a tűző napon kinn vagyok a szabadban. Türelmet, alázatot és éles megfigyelőképességet igényel a munkám.”
Mindezek ellenére vagy ezekkel együtt Timi hosszan sorolja a munkájával járó szépségeket is: az -összpontosítás mellett azt, hogy megértheti és átérezheti a természet erejét, varázsát. Azt, hogy megörökítheti azokat a pillanatokat, amelyek megérintik, és bátran kísérletezhet, hiszen az élővilág mindig tartogat új és váratlan meglepetéseket.
„A fotóalanyhoz mindig alázattal, türelemmel és teljes odafigyeléssel közelítek.”
„Ismernem kell a különféle fajokat, viselkedésmintáikat, élőhelyeiket. Fotós készségei-met és a kreativitásomat is folyamatosan fejlesztem, többek között a közösségi média segítségével. Ennek köszönhetően egy olyan szakmai közösség vesz körül, amely folyamatosan inspirál és ösztönöz” – magyarázza.
A legmeghittebb pillanatokat örökíti meg Ambrus Tímea természetfotós: „Türelmet, alázatot igényel a munkám”
Ez is érdekelhet: Az összes kontinensen tanított Rátz Tamara: még Teréz anya is megáldotta
A kezéből esznek szotyit az ürgék
Tímea vadon iránti rajongásához nem fér kétség, és persze aki szereti az állatokat, annak nem nagyon kell magyarázni az okokat. Ám bennem mégis felvetődik a kérdés, vajon nem lenne könnyebb embereket fényképezőgép elé állítania?
„Nem gondolkodtam ezen, mert számomra a természetfotózás nem csupán egy művészeti ág, hanem egyfajta híd, amely összeköti az embert az élővilággal. Az egyik első emlékezetes élményeim közé tartozik, amikor egy különösen szép naplementét sikerült megörökítenem. Visszanézve a képeket rájöttem, hogy a fotózás segítségével újra átélhetem ezeket a pillanatokat, és másokkal is megoszthatom, közben felhívhatom a figyelmet a természet törékenységére” – mondja a Tímea.
A téma kiválasztását leginkább az évszakok ritmusa határozza meg, és ehhez igyekszik igazodni.
„Az elmúlt évek tapasztalatai alapján már jól tudom, mikor mire érdemes figyelni. Tavasszal például rendszeresen visszatérek egy ürgés élőhelyre, mert ebben az időszakban bújnak elő az állatok az üregeikből. Ilyenkor különösen aktívak, játékosak, és rengeteg fotózásra alkalmas pillanatot kínálnak. Gyorsan megszokják az embert, és előfordul, hogy odajönnek hozzám, kézből elfogadják a szotyit vagy a répát. Ez a közelség lehetővé teszi, hogy igazán természetes, bensőséges pillanatokat örökítsek meg. Sok mókás ürgés jelenetnek – civakodásnak, hempergésnek, ugrándozásnak – voltam már szemtanúja” – lelkesedik Timi.
Macskabagoly a hóesésben
Timi szereti előre megtervezni a fotózást, de mindig hagy helyet a spontán helyzeteknek is, mert a vadonban a legjobb pillanatok gyakran azok, amikre nem lehet teljesen felkészülni.
„Tavaly télen egy kirándulás alkalmával találkoztam egy macskabagollyal az erdő mélyén, és rögtön megfogalmazódott bennem, hogy milyen különleges lenne hóesésben megörökíteni. Szerencsére egy téli reggelen vissza tudtam térni a helyszínre, és néhány órás várakozás után valóban megérkezett a hó, a bagoly pedig ott ült ugyanabban az odúban, így sikerült elkészítenem az előzetesen megálmodott képet.”
A természetfotózás nem hétköznapi munka, sokkal inkább életforma, amit a család segítsége nélkül nem lehetne ilyen szinten űzni.
„A családom a kezdetektől fogva támogatott, talán azért is, mert látták rajtam, mennyire szenvedéllyel és eltökéltséggel csinálom.”
„Büszkék rám, figyelemmel követik a munkáimat, és sokszor ők azok, akik elsőként gratulálnak egy jól sikerült kép vagy pályázati eredmény után. De ettől még nem dőlhetek hátra, mindig van hová fejlődnöm – mondja Tímea. – Folyamatosan megismerhetek új fajokat, kipróbálhatok különböző technikákat, és felfedezhetek új nézőpontokat. A természet állandóan változik, és vele együtt én is. Talán éppen ez a legszebb a hivatásomban: hogy ez egy soha véget nem érő tanulási folyamat.”
A világ számos országában díjazták
Tímea hisz abban, hogy a fejlődéshez szükség van kihívásokra, versenyhelyzetekre, szakmai visszajelzésekre, ezért rendszeresen jelentkezik fotópályázatokra.
„2020 óta veszek részt természetfotós versenyeken, és azóta számos hazai és nemzetközi díjjal jutalmazták a munkáimat. Az idei év különösen emlékezetes számomra, mert márciusban átvehettem az EFIAP (Excellence FIAP) diplomát, ami egy magas szintű, nemzetközi fotóművészeti elismerés. Büszke vagyok rá, hogy a képeimet a világ számos országában arany- és ezüstérmekkel, valamint a szakmai zsűri különdíjakkal ismerte el.”
Fotó: Ambrus Tímea, privát
