Minden iparágban magas az arány
A munkahelyi és magánéleti stressz gyakoriságát, annak eredőit és a magyar lakosság stresszkezelési szokásait vizsgálta az Affidea Magyarország reprezentatív friss kutatása. Az eredmények elgondolkodtató képet rajzolnak a munkahelyekről:
A megkérdezettek 73 százaléka arról számolt be, hogy legalább közepesen stresszesnek érzi magát egy átlagos munkanapon. Míg 13 százalékuk kifejezetten magas stresszről mesélt.
A leginkább érintett korcsoport a 30–39 éveseké, 81 százalékuk tapasztal rendszeres feszültséget. A 25–29 évesek 74, az 50–59 évesek 72 százaléka, míg a 60–65 évesek 65 százaléka érzi magát idegesnek a munkahelyén. Még ez utóbbi arány is magasnak tekinthető. És a különböző iparágak között sincs túlzottan nagy különbség a stressz szintje terén.
A megkérdezettek szerint az ideges munkahelyi légkör legfőbb okai közé tartozik a túlzott munkaterhelés, a tisztelet és az igazságosság hiánya, valamint a túl magas elvárások. A kutatás kitért az idegi feszültség egészségkárosító hatásaira is.
Ez is érdekelhet: Két anyukától négy gyermeke született: ilyen nőkért rajong a Kincsvadászok jóképű Molnár Viktora
Többféle stratégia létezik rá
„A legfontosabb, hogy felismerjük, hogyan jelzi a testünk és a lelkünk, hogy stresszesek vagyunk” – mondja Fuller Bianka pszichológus, az ÉnTervező Napló és Klub alapítója. A stresszreakciónak ugyanis lehetnek fizikai, érzelmi és gondolati összetevői is. Van, akinek a gyomra szűkül össze ilyenkor, megfeszülnek az izmai, vagy épp remegni kezd. Másokat elöntenek a nehéz érzelmek, és fokozottan érzékeny, ingerlékeny lesz. Vagy a depresszív, lehangolt gondolatok nehezítik meg a helyzet racionális átgondolását, a döntéseket.
Azt is fel kell térképeznünk, hogyan reagáljuk le ezt az ideges állapotot. Akad, aki például nem tesz semmit, csak belül örlődik, más a családjára, a körülötte élőkre zúdítja rá a feszültségét. És olyanok is vannak, akik konstruktívan, például sporttal vezetik le. Valamit ugyanis muszáj kezdeni vele, hiszen ha regeneráció nélkül beleragadunk a „harcolj vagy menekülj” állapotba, az előbb-utóbb fizikai betegségekhez is vezethet.
A már idézett, 2025 februárjában, közel 1000 fő bevonásával készült kutatás szerint a válaszadók 43 százaléka gondolta úgy, hogy van olyan egészségügyi problémája, amelyet a tartós stressz válthatott ki.
Ez is érdekelhet: Csak nőkkel dolgozom együtt: tényleg fel kell készülnöd a pletykákra, furkálódásra?
Óvatosan húzzunk határokat!
Amennyiben rendszeresen feszült a légkör a munkahelyünkön, érdemes csendben felmérni a szervezeti kultúrát. Mennyire fontos a cégnek, hogy a munkavállalók lelkileg is egészségesek legyenek? Mennyire támogatják a rendszeres pihenést, vagy a magánélet elkülönül-e a munkától? Milyen a hangulat a közösségben, és tudunk-e esetleg tenni annak javításáért?
„Sokszor előfordul, hogy valójában nem olyan rossz a helyzet, mint ahogy azt érezzük a mindennapokban, csak valamiért beleragadtunk abba a gondolatmenetbe, hogy a munka és a munkahely szükséges rossz az életünkben” – mondja Fuller Bianka. Ebben az esetben kezdjük el óvatosan meghúzni a határainkat, ha lehet, mondjuk, delegálni a számunkra már túl soknak bizonyuló feladatokat.
Fordítsuk el a figyelmünket a gondról!
Ám akkor sincs minden veszve, ha a munkahelyünkről tárgyilagosan nézve is bebizonyosodik, hogy kizsákmányoló, vagy mérgező attitűddel fordul a munkavállalók felé.
„Ha nehéz a helyzet, de mégsem akarunk vagy tudunk kilépni a munkánkból, a szokott stresszekezlő módszerek – sport, relaxáció, feltöltő hobbik, rendszeres pihenés – mellett érdemes tudatosítanunk a saját, úgynevezett kontrollköreinket – javasolja pszichológus szakértőnk.
– A legbelsőbb kör azoké a dolgoké, amelyekre közvetlen ráhatásunk van. E körül húzódik az a valamivel nagyobb, amiben azok foglalnak helyet, amelyre közvetetten tudunk befolyással lenni. A legnagyobb kör pedig mindazé, amire nincs hatásunk. Tapasztalatom szerint az emberek nagyon nagy energiákat kötnek le ebben a legnagyobb körben, pedig ezt arra is felhasználhatnák, hogy feltöltődjenek.”
Teljesen természetes működés, ha a gondolataink nagy részét a problémánk foglalja le, ahhoz azonban, hogy kilépjünk ebből a mókuskerékből, arra kell fordítani a figyelmünket, amire ráhatással vagyunk. Ilyen például az, hogyan töltjük el a szabadidőnket: ne a munkahelyünk miatt panaszkodjunk, hanem élvezzük a kirándulást, a családi ebédet, a pihenést.
Ha eltereljük a gondolatainkat a feszültségről, talán még egy kiváló megoldási lehetőség, ötlet is beugorhat egy váratlan pillanatban.
Reális helyzetértékelés
Természetesen adódhat olyan szituáció – például, ha villámsebesen tartunk a testi-lelki kiégés felé –, amikor a váltás a legjobb lépés. Fuller Bianka arra figyelmeztet, ebben az esetben sem a hurráoptimizmus, sem pedig a túlzott pesszimizmus csapdájába ne esünk bele. Bármit is írjanak az interneten terjedő sikertörténetek, nincs rá garancia, hogy ilyenkor szinte varázsütésre megjelennek az életünkben a remekebbnél remekebb lehetőségek. De az sem igaz, hogy egy bizonyos koron túl már nem szabad ugrálni, mert lehetetlen állást találni.
„A legjobb, ha elfogadjuk, hogy a következő néhány hónap nem lesz könnyű, de azt is átgondoljuk, milyen erősségeinkre építhetünk az átvészelésében vagy az új munkahely megtalálásában. A reális helyzetértékelés a legtöbb esetben azt jelenti: tudjuk, hogy lesznek gondjaink, de ahogy eddig is sikerült, most is képesek leszünk úrrá lenni a nehézségeken, bárhogy is alakuljon az életünk” – biztat a pszichológus.
Fotó: Adobestock
