Sokszínű, gazdag, ugyanakkor megterhelő időszak van Udvaros Dorottya mögött. Augusztusra be is tervezett három hét pihenést.
„Szeretek utazni, új tájakat felfedezni. Amikor elindulok valahová, már az úton felszabadult öröm tölt el, hogy kilépek a megszokottból, de az is boldoggá tud tenni, ha van egy-egy szabadnapom. Ilyenkor jólesik csak szöszmötölni, mosni, és kikapcsolni a külvilágot. A víz közelsége fontos számomra, nyáron pedig végre lehet fürödni, és én bárhol hajlandó vagyok bemerészkedni. A két kutyámmal rendszeresen együtt úszunk, ezért úgy szervezem a szabadidőmet, hogy vízpart közelében legyünk” – meséli a színésznő.
Örömmel továbbadja a nem hordott ruháit
A címlapon igazi dívaként látjuk, bár Dorottya a hétköznapokba a kevesebb néha több elvét vallja. Jól megfér egymás mellett a két szerep, miközben tudatosan figyel arra is, hogy ne vásároljon feleslegesen.
„Megpróbálom nem összekeverni a hivatásomat a magánéletemmel. Amikor előadás vagy forgatás van, el kell játszani egy adott figurát. A hétköznapokban viszont jó érzés, hogy önmagam lehetek: egy teljesen átlagos nő, aki bevásárol, főz, kutyát sétáltat, mos, tornázik, és csinálja mindazt, amit más is” – mondja a színésznő, akinek a fenntarthatóság a mindennapjaiban is megmutatkozik.
„Nem szeretek össze-vissza vásárolni. Semmi értelmét nem látom, és nem is ad igazi élményt. Nem tudom figyelmen kívül hagyni, mennyi hulladék termelődik ebben az iparágban. Lehet, hogy egy-egy ruhadarab elsőre olcsónak tűnik, de mindig ott motoszkál bennem a kérdés: mi lesz vele, ha már nem hordjuk? Egyre fontosabb, hogy ezen a téren is tudatos döntéseket hozzak.
Amiket már egy éve nem hordtam, azokat könnyedén továbbadom: a Nemzeti Színház jelmeztára tele van a ruháimmal.
Örömmel viszem olyan helyre a holmijaimat, ahol még van feladatuk. Ha eseményre vagyok hivatalos, szeretek kiöltözni. Egy kanadai cég ruháit Magyarországon forgalmazó hölgy évek óta segít ilyen alkalmakkor: kölcsön ad ruhát, de szívesen viselek magyar tervezőktől kölcsönzött darabokat is, amikkel az ő munkájukat is támogatom.”
„A siker csak egy felcsillanó szikra”
Karrierjét egész életében tudatosan alakította. Azt mondja, mindig az aktuális cél lebeg előtte, amit az elkövetkező hetekben vagy hónapokban kell teljesítenie.
„A hosszú távú célom pedig az, hogy teljes erőbedobással vegyek részt minden produkcióban. Nekem még mindig fontos, hogy ne csak magamnak, hanem az alkotótársaimnak is bebizonyítsam, a lelkesedésem töretlen. Aki fejlődni akar, soha nem mondhatja azt, hogy »már mindent tudok«. Mert ha így gondolkodnék, akkor nincs miért tovább csinálni. Hiszek abban, hogy mindig van valami, amin lehet csiszolni és jobbá tenni. Folyamatosan változnunk kell:
hiába vagyok negyven éve a pályán, még mindig tudok önmagamnak is újat mutatni.
Nagyon hasznos, hogy sok helyen dolgoztam, mert mindenhol egy kicsit más kihívással találkoztam. Ez megtanított alkalmazkodni, és ébren tartja a harci készségemet – árulja el Dorottya.
„Akiket szeretek, azoknak a véleménye nagyon fontos. Ami máshonnan jön, azt felületesen meghallgatom, de könnyedén túljutok rajta: a dicsérő szavakat megköszönöm, nem üldögélek rajtuk, de egy bíráló nézőpont sem tud összetörni. Színészként van, hogy a sikertelenséggel minden áldott nap szembesülni kell, előfordul, hogy a dolgok nem jönnek össze elsőre, tizedszerre, de még tizenötödjére sem, aztán megtörténik a csoda. Ez komoly állóképességet és tűrőképességet ad. A siker mindig csak egy felcsillanó kis szikra, a többi a vérkemény munka, de ezt a közönségnek nem is kell látnia, nekik csak a könnyed élménnyel szabad szembesülniük” – mondja Dorottya.
Ez is érdekelhet:
A fia most jobban részt vesz az életében
A színésznőt a tűz és a szenvedély hajtja, de a hivatása kiszámíthatatlansága miatt nehezen alakít ki állandó rutinokat.
„A napjaim sosem egyformák: más, amikor forgatás van, más, amikor esti előadás, és megint más, amikor próba vagy főpróbahét van. Ilyenkor gyakorlatilag ki sem jövök a színházból, rutinokat emiatt nehéz kialakítanom. De azt vallom, hogy ami valóban fontos, arra szakít időt az ember. Nálam a sport ilyen, nagyon szeretek sokféle mozgásformát űzni. Ha kell, futok a kutyáimmal, beállok egy csoportos aerobikórára, vagy éppen bodyArt-edzésre. Egyszerűen muszáj időt szakítani a testmozgásra.
A hivatásom nemcsak szellemileg, hanem fizikailag is igénybe vesz: egy teljes előadást végigcsinálni este 7-től 10-ig komoly terhelést jelent.
Erre pedig fel kell készülni. Amennyi időt csak ki tudok szakítani a próbák, előadások és egyéb teendők közül, igyekszem mozgásra fordítani” – mondja a színésznő, akinek a legnagyobb ajándék, amikor a fiával, Mátéval lehet.
„A fiam már inkább a barátnőjével vagy a barátaival tölti az idejét, ritkábban fordul elő, hogy együtt megyünk valahová, de amikor mégis, az nagy ajándék, kitüntetésként élem meg. Nem szeretnék a magánéletébe belegyalogolni, sokat dolgozik, és tiszteletben tartom, hogy amikor szabadideje van, azt elsősorban a barátnőjével szeretné tölteni. Utána jönnek a barátok, majd én, és ez így természetes.
Az viszont valóban igaz, hogy a gyerekek, ahogy idősödnek, egyre jobban visszatalálnak a szüleikhez. A fiam is felnőtt ember már, sokkal jobban bele lehet kapcsolódni az életébe, mint amikor a lázadó kamasz korszakát élte.”
Szívén viseli fiatal kollégái jövőjét
Udvaros Dorottya szerint a mai pályakezdőknek nehezebb dolguk van.
„Nekünk sem volt könnyű, meg kellett dolgozni mindenért, de ha egy próbafolyamatba komoly munkát tettünk, annak meg is lett az eredménye. Nem jártam castingokra, letették elém a forgatókönyvet, mert előtte láttak játszani, és az alapján döntöttek.
Ma már ez ritka: el kell menni válogatásokra, aztán vagy tetszel, vagy nem. Ez rendben van, csak mostanában olyan dolgok is szerepet játszanak, hogy a fiatal kollégáknak hány követője van a közösségi oldalakon. Ez már kicsit aggasztó, főleg úgy, hogy még csak meg sem nézték, vajon hogyan mond el néhány mondatot. Tanácsot akkor adok, ha valaki megkér rá. Ha egy fiatal kollégámmal közel kerülünk egymáshoz, és azt érzem, hogy kíváncsi a véleményemre, vagy épp megakadt valamiben, akkor boldogan segítek” – meséli a színésznő.
Fotó: Borzi Vivien, Olajos Piroska, Birton Szabolcs
