A Szolnok melletti Rákóczifalváról érkezett a túlélő show-ba Varga Ferenc. „Egy barátom nevezett be, én nem is tudtam róla, hogy létezik ilyen műsor, mert alig nézek televíziót. A barátom viszont tudta, hogy közel áll hozzám a természet, és úgy gondolta, pont egy ilyen megmérettetés való nekem” – meséli Ferenc, aki nem tagadja, a legnagyobb próbatétel számára a hőség elviselése. „A nappali forróság után még éjszaka is 25-30 fok van a trópusi dzsungelben, ráadásul az Egyenlítő környékén olyan magas a páratartalom, hogy folyamatosan izzadunk, és alig kapunk levegőt. Nagyon nehéz így aludni” – árulja el. Feri az utazás előtt igyekezett felkészülni a lehető legrosszabbra, így számára nem jelent gondot például az éhezés és a vadászat sem. „Agyban kellett eldöntenem, hogy akarom ezt a versenyt, és nem hátrálok meg. Harcos típus vagyok, aki nem szeret veszíteni. Amikor megtudtam, hogy beválasztottak a szereplők közé, tudatosan magamra szedtem 5 kilót, hogy legyen elegendő energiám, és hogy legyen miből leadnom a verseny alatt. Tudtam, hogy sokszor éhezni fogunk, de nem érdekel, úgy fogom fel, mint egy próbatételt.”
Majdnem amputálni kellett a karját
A civil életben Feri sok mindennel foglalkozik. Többek között erőnléti tréningeket tart, éjszakai szórakozóhelyen portás, kutyakiképző és még a népszerű énekes, Pataky Attila védelmét is ellátja a különböző vidéki fesztiválokon. „Most nyugdíjas vagyok, de mellette dolgozom. Eredetileg a BM kötelékébe tartoztam, kommandós voltam, de 26 évesen volt egy csúnya szolgálati balesetem. Kiképzés közben egy rossz mozdulatból adódóan a jobb alkaromat majdnem elveszítettem. Úgy volt, amputálni kell, nagyon sok műtéten estem át. Öt évig kínszenvedés volt az életem, kórházról kórházra jártam. Akkoriban jöttem rá, hogy minden fejben dől el. Nem akartam nyomorék lenni, öngyógyítással segítettem magamon, és sokat küzdöttem, tornásztattam a karomat, az ujjaimat, és szép lassan meglett az eredménye. Most sem tökéletes a jobb kezem, de legalább megmaradt. Megtanultam bal kézzel enni, írni, fogat mosni, gyakorlatilag újra kellett tanulnom azokat a dolgokat, amiket kis-gyerekként tanul meg az ember.” Feri azt mondja, mások nem szokták észrevenni a testi hibáját, ő pedig nem hívja fel rá a figyelmet. Férfiúi büszkesége erősebb annál, minthogy elesettnek vagy gyengének mutassa magát. „Igyekszem titkolni a fogyatékosságomat, mert lelkileg nagyon nehéz feldolgozni, hogy egy ilyen helyzetbe kerültem. Nagyon szerettem a kommandót, és igazi érvágás volt számomra, amikor huszonévesen nyugdíjaztak. Akkoriban úgy éreztem, derékba tört az életem, a karrierem.”
Elveszettnek érzi magát a nagyvárosban
A pozitív hozzáállás és az új célok megtalálása sokat lendített Ferenc életkedvén. „A fiaimban, a természetben és a hobbijaimban találom meg a boldogságom. Nagyon büszke vagyok arra, hogy mindkét fiam velem él. Richard 26 éves, Rudi 11. A nagyobbik fiam 18 évesen költözött hozzám, és azóta is velem lakik. A kisebbik fiam egy másik kapcsolatomból született. Az ő anyukájával sem élek már együtt, de legalább baráti maradt a viszonyunk. Most még talán jobb is, mint amikor együtt voltunk. A fiaim nagyon klassz srácok, akiknek igyekszem a saját értékrendemet átadni. A férfi legyen férfi! Azt hiszem, én leginkább a Hun birodalomban, Attila korában érezném jól magam. Azonosulni tudok a természettel és az állatokkal. Lovaglok, állatokkal foglalkozom, és minden olyan dolog érdekel, ami kapcsolatos a fizikai erővel, a sebességgel és a határaink átlépésével. Egy nagyvárosban elveszettnek érzem magam, az én közegem az erdő, a mező vagy egy olyan folyópart, ahol horgászni lehet” – mondja.
Nem vágyik társra
A negyvenes évei végén járó Ferenc már jó ideje szingli. „Szeretem és tisztelem én a nőket, márcsak az édesanyám és a húgom miatt is, de én már nem akarok egy nővel közös háztartásban élni. Saját házam van, saját egzisztenciám. Ennyi idős koromra már több válás és szakítás van mögöttem, tanultam a hibákból, és úgy gondolom, jobb a békesség. Nem vagyok könnyű ember, és így mindenkinek jobb, hogy társ nélkül élek.” A játékosok szerencsés esetben ötven napot töltenek majd a Fülöp-szigeteken lévő dzsungelben. Feri azt mondja, biztos benne, hogy kibírja a megpróbáltatásokat. Bár viccesen azt is hozzáteszi: ha egy mobilklímát szerelnének a hátára, akár élete végéig is elélne ezen a lakatlan szigeten. „Hiszek abban, hogy ott leszek legvégig, talán a döntőben is. Ezeket a nálam tíz, húsz évvel fiatalabb versenyzőket megeszem reggelire!”– mondja nevetve.
Kikkel került baráti kapcsolatba?
Feri tudja, nagyon megosztó személyiség, akivel nem könnyű kijönni. Ezzel együtt néhány versenyzővel kifejezetten jó kapcsolatba került. „Benedekkel haverok lettünk, mert bizonyos értelemben hasonló értékrendet képvisel, mint amilyet én. Iliász is jó srác, bár vele többször konfliktusba kerültem, de elismerjük egymásban a harcost. Lányok közül Alexandra szimpatikus, mert maximalista és nem megalkuvó. Ezek a tulajdonságai nagyon tetszenek” – mondja Feri.
