Pálinkából készít kézfertőtlenítőt Gyenesei István
Történetünk főhőse korábban 17 évig Somogyország első embere és jelenleg is a Somogy megyei Közgyűlés tagja. Ismert és elismert politikus, ám a koronavírus-járvány idején mint magánember fogad bennünket kaposvári háza udvarán. De még hogyan! Operatív törzs helyett gyümölcsfája törzsének támaszkodik, egyik kezében egy üveg maga főzte pálinka, a másikban pedig egy még nemesebb párlat: a belőle készült kézfertőtlenítő, amit csak azért alkotott meg, hogy ingyen szétosztva védje az embereket a gyilkos kór elleni harcban!
„Tennem kell valamit!”
„Hiszem, hogy bizonyos pályákra olyan emberek orientálódnak, akik tudnak azonosulni a másik bajával, együtt éreznek vele, nem nyomasztja őket a mások gondja, hanem segítségre inspirálja. Amikor láttam, hogy egyre nagyobb a káosz, a félelem a járvány terjedé-se miatt, nem elgyengített a mások elbizonytalanodása, hanem erőt adott, és arra késztetett, hogy valamit tegyek azon túl, hogy a családom biztonságáról próbálok gondoskodni – kezdi történetét István. – A kérdés csak az volt: hogyan. Tudtam, most abból kell főznöm, ami a kamrában van! Közben csak úgy záporoztak a hírek, hogy sok-sok hivatásos és önkéntesen segítő ember mellett szaporodni látszanak a félelem tisztességtelen vámszedői is, akiknél csak ez az átkozott vírus undorítóbb… Hogy nem lehet kapni fertőtlenítőszert, hogy akik kaptak, egy-két decihez ezrekért jutottak hozzá, ráadásul egy része szintetikus készítmény, ki tudja, milyen mellékhatása van. Ekkor villant be egy régi beszélgetés, amikor szóba került, mi mindenre jó a pálinka, és hogy anyáink egykor az úgynevezett réz elejével – ami lényegében az előpárlat, egy magas, 90 fokos alkoholtartalmú vegyület – fertőtlenítették a sebeket. Azt mindig félretették, és ha a »gyerök« leverte a térdét, vagy a tehén megsérült, azzal kezelték le. Előpárlat híján én ahhoz az almapálinkához mentem, amit még nem hígítottam ki fogyasztásra. Tudtam, hogy az még 86-87 fokos, így első körben azt töltöttük kézi porlasztó »spricnibe«, hogy azzal fertőtlenítsük a kulcscsomóinkat, a telefonunkat, cipőnket, a kilincseket… mindent, amihez vírus tapadhat.”
„73 fokos párlattá hígítottam”
„Volt egy sajátos illata, de nem ez volt a baj vele” – folytatja a pálinkamester, aki az udvarán álló főzdébe – vagy ahogyan ő hívja – szentélybe hív, hogy megmutassa a masinát, amiben a jelenlegi, végleges változatot is kikísérletezte. „Utánaolvastam, és rájöttem, hogy nem a 86-87 fokos a jó, mert olyan magas az alkoholtartalma, hogy hiába spricceli a kezére az ember, elpárolog, mielőtt fertőtlenítene. Az igazinak annyi ereje legyen, hogy ölje a vírust, de legyen annyi ideje is, hogy képes legyen rá. Így desztillált vízzel hígítottam, mígnem 73 fokos párlattá nem vált. Ez majdnem tökéletes – mondogattam, aztán hogy valóban az legyen, még szó szerint kozmetikáztam is rajta. Mivel az alkohol szárít, glicerint töltöttem hozzá, hogy ápolja a bőrt, és egy kis levendulaolaj is került bele, hogy ne úgy induljunk el otthonról a boltba, mintha egy kocsmából léptünk volna ki” – nevet István, aki arról is beszél, hogy miután feltette a facebookra, mit alkotott, gyakorlatilag elindult a lavina… „És kopott a kapukilincsünk. Rengeteg magánember – ismerős és ismeretlen – keresett meg, és mind a magas alkohol-tartalmú vírusölő gyümölcspárlatból kért és kapott. Még az ország túlsó végéből is érdeklődtek, hogy szállítok-e? Sajnos, nekik azt kellett mondanom, hogy erre nincs módom, de aki érte jön, mindenkinek adok, és ami fontos: ingyen, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül!”
„Egy fillért se fogadok el”
„Egy fillért sem fogadok el érte a köszönömön kívül. Még egy meleg ötöst se, hisz most nem fogunk kezet… – mosolyog ismét István. – Ami meglepő volt, hogy sok olyan kérés érkezett, ami nem magánembertől jött, hanem valamilyen közösségtől. Például a Szent Imre Alapítványtól, akik naponta 100-140 ebédet készítenek és szállítanak ki. Ők azoknak az embereiknek vitték, akik az ételt mérik, és viszik ki a rászorulóknak. De jutott a fertőtlenítőből polgárőröknek, a hajléktalanszállóra, közmunkásokat foglalkoztató önkormányzatnak, állami gondozottakkal foglalkozó gyerekotthonba és a törökkoppányi idősek otthonába is. Utóbbiba a kilincsek és egyéb eszközök fertőtlenítésére vitték már kétszer. Még az E-on egyik alvállalkozója is engem keresett meg, hogy 8 embere járja ma is a házakat, hogy a villanyórákat lecseréljék, de semminemű fertőtlenítőszert nem tudtak beszerezni, egyszerűen nem kaptak. Természetesen nekik is jutott a fertőtlenítő alkoholból” – sorolja lelkesen István, pedig tudja, az ő készletei is végesek, és a magas alkoholtartalmú almapárlata már rég elfogyott. „Tegnap például egy szőlős variációt főztem újra – 19 liter 40 fokos pálinkát töltöttem ebbe a gépbe, és az újrafinomítás után végül lett belőle 10 liter 73 fokos kézfertőtlenítő. Aztán vettem egy mély levegőt, hiszen tudtam, hogy innentől kezdve akár már a legnemesebb pálinkákhoz is hozzá kell nyúlnom. A fekete bodzához, ami 2015-ben 1560 párlat közül lett Európa legjobbja, vagy a kajszimhoz és a málnámhoz, amelyekért a 20 pontos maximumot elérve megkaptam a Fortissimus Spiritus díjat, ami a pálinkakészítés csúcsa. És akkor ott van még az a birs, amivel életemben először nemzetközi versenyen nyertem aranyérmet, és az az Izabella szőlőből készített igazán illatos pálinka is, amiért az első nemzetközi championt kaptam. Remélem a vírus nem kényszerít rá, hogy ezeket is újra kelljen főzni, de ha élet függ tőle, gondolkodás nélkül hozzányúlok a legbecsesebb palackokhoz is. Volt idő, amikor a harangokból ágyút öntöttek, mert megkövetelte a haza. Most is háború van. Az ellenség kegyetlen. Nem mehetnek el üres kézzel a »harcba indulók«, a munícióért bekopogtatók. Ha ezzel tudunk segíteni, akkor ezzel kell. Most a nemzet italát áldozom fel a nemzet védelmére, és bízzunk benne, hogy az így fogyatkozó párlatokat nyáron és ősszel a természet jóvoltából pótolhatjuk. Mert hiszem, hogy amit a természet egyik kezével elvesz, azt a másikkal vissza is adja. Néha kamatostul. ”
„Fogjunk össze a bajban!”
Gyenesei István arra buzdította az ország mintegy 26 ezer magánfőzőjét, hogy a magas alkoholtartalmú pálinkakészleteikkel ellenszolgáltatás nélkül segítsenek a környezetükben élőknek. „Mi, magánfőzők mutassuk meg, hogy érezzük a felelősséget, fogjunk össze, és segítsünk a bajban! Egyben felhívjuk a figyelmét az egész pálinkástársadalomnak, gondolják végig, hogy hol és miként tudnak segíteni elfekvő készleteik mobilizálásával.”
B.Molnár Márk
