Judit ötlete összehozta a generációkat
Regős Judit maga is négygyerekes édesanya, a gyerekei még picik voltak, mikor saját indíttatásból létrehozta a Szülők Házát, hogy hasonló helyzetű családoknak tudjon segíteni problémáik megoldásában.
,,A mi családunk a mini modell”
Már négy éve volt otthon gyesen, és nagyon szeretett volna visszamenni dolgozni. Próbálta a gyerekeket bölcsibe adni vagy másra bízni, de ez akadályokba ütközött.
,,A munkaadók nem szeretik a hiányzást, ha a gyerekünk beteg – kezd bele Judit. – Nekem sem sikerült megoldanom, így jött az ötlet, hogy a gyerekeim elhelyezését összekapcsoljam a hivatásommal – családgondozó-tanácsadó vagyok –, és létrehozzak egy olyan helyet, ahová bármikor bejöhet egy szülő bármilyen segítségért – magyarázza az édesanya. – Ma már négy gyerek mellett vezetem a Szülők Házát, most hogy nagyobbak, ők is segítenek. Ez a második családunk, és szerencsére a férjem is támogat, mondhatom, mi vagyunk a mini modell – teszi hozzá Judit kacagva.”
Olyan, mint egy igazi bölcsi
A karantén miatt az összes intézmény bezárt, így jutott Juditnak eszébe, hogy megnyissa a digitális bölcsit. ,,Pontosan tudom, milyen érzés otthon lenni több gyerekkel, akik között bölcsis is van, úgy foglalkozni velük, hogy közben vár a házimunka, főzés, mosás, takarítás és a home office. Arra gondoltam, mi lenne, ha élő bejelentkezéssel segítenénk a szülőket napközben. A kicsik 1-4 évesek, így olyan elfoglaltságot kaphatnak, ami egyébként a bölcsődei szakmai programhoz illeszkedik. A nap úgy telik, ahogyan az igazi bölcsődében, reggel 8-tól délután 6-ig teljesítenek szolgálatot a kollégáim. A gyerekek mindig ugyanabban az időben, ugyanazzal a pedagógussal találkozhatnak, ezzel is az állandóságot és a rendszerességet nyújtva, hiszen most ez az egyik legfontosabb dolog” – magyarázza lelkesen Judit. A bölcsisnénik a saját otthonaikban berendezett játszósarkos környezetből jelentkeznek be. „A kicsik nagyon élvezik, és a szülők is nagyon aktívak, egész nap folyamatosan kérdezhetnek, így azonnal választ is kapnak. Most elérkeztünk a várva várt napi meséhez – mondja a bölcsisnéni…”
Versengés van a nagyik között
A legpozitívabb karanténélménye Juditnak az volt, amikor megcsörrent a telefonja, és Gálvölgyi János volt a vonal másik végén, aki örömmel elvállalta a felkérést, hogy felmondja a hosszú meséket. ,,Amikor elindítottam ezt az ötletet, azon gondolkoztam, mégis ki lehetne az arca a napi papinak. Nekem Gálvölgyi János testesítette meg az ország nagypapáját, hiszen a hangját adta rengeteg fantasztikus magyar mese-rajzfimhez, mint például a Pom Pom meséi vagy a Nagy ho-ho-horgász, és még sorolhatnám.
A gyerekek nagyon érzik a nagyszüleik hiányát, ezért jött az ötlet, hogy alapvetően a nagyszülők meséljenek nekik. A digi bölcsiben a napi papi és mamik ideje dél körül érkezik el, az ebédhez való készülődéskor, mert ez összekapcsolja a generációkat. Ilyenkor a gyerekek elcsendesednek, várva várják, hogy meséljenek nekik. Tucatnyi nagyszülő vállalta el a feladatot, olyanok is, akik idősek otthonában élnek, hogy elmondjanak egy-egy történetet a kicsiknek. Most már verseny van, annyit küldenek be az egész országból, sőt, még határainkon túlról is. Mindenki imádja őket, napi papi-nagyi sztárok is születtek, sokan maguk találják ki a történeteiket, mint például az egyik nagypapa, akinek hat unokája van, és most az otthonából meséli és illusztrálja Jenő csiga kalandjait. Nagyon szépen célba ért ez a kezdeményezés – fűzi hozzá boldogan Judit, hiszen összefogtak a generációk, így segítenek egymásnak átvészelni ezt az időszakot.”
Gálvölgyi János: 2 napig készült a felolvasásra!
„Nagyon megörültem, amikor Regős Judit megkeresett, nagyszerű kezdeményezésnek tartom, hogy a gyerekek igazi nagymamáktól és nagypapáktól hallják a nívós történeteket.Én is el vagyok szeparálva az unokáimtól, mint a többi nagyszülő, hozzáteszem, hogy engem már régebben is leválasztottak a gyerekektől ilyen szempontból, hogy nehogy elkapjak valamit a fellépéseim miatt. Az egyik lányommal egy házban élünk, de külön, így az egyik unokámat szoktam két méterről látni. De nagyon hiányzik az egész családnak egy kis ölelés. Az én lányaim egyébként annyira komolyan veszik ezt, hogy nem engednek le vásárolni sem. Visszatérve, döbbenetes volt a Pom Pom meséit így látni, hiszen rengeteg figurának én voltam a hangja. Szívesen, örömmel vállaltam ezt a felkérést, ami egy kicsit olyan volt, mintha egy rádiójátékot készítenék otthon. Úgy voltam ezzel, mint minden színész, hogy ez is egy feladat. Amikor ezeket a meséket felolvastam, nagy öröm volt nekem is, hiszen Csukás István műveit szeretem. Két napig készültem arra, amit a gyerkeknek felolvastam. Mondtam magamnak, na, holnap 11-kor lesz ebből felvételem – meséli nevetve. – Szépen felöltöztem, felvettem egy másik inget, kitaláltam a jó beállítást, rákészültem a felvételre, amit én magam készítettem el. Öt-hat próbálkozásból választottam ki, ami szerintem elfogadható lett, ezzel elbibelődtem két-három órán keresztül. Igaz, a modern technikából nem vagyok erős, de a családom segített. Több mint 51 éve vagyok a pályán, soha nem kellett tukmálgatni magam, mindig hívtak, és szívesen teszek eleget az olyan kéréseknek, amik jó ügyet szolgálnak. Igaz, én nagyon jól elvagyok itthon, olvasok, kertünk is van, de a feladat, az nagyon hiányzik.”
Barnyák Mónika
