Jól fejeződött be Lajcsi számára a tavalyi év. Huszonhárom év után tért vissza a Dáridó a TV2-re.
„Nagy boldogság számomra, hogy a sztárvendégeim mind első szóra elfogadták a meghívásomat. Én állítottam össze a fellépők névsorát, akik közül többen a legelső, 1998-as Dáridóban is szerepeltek már. A teljesség igénye nélkül velünk bulizott a TNT, a Bon-Bon, a Fiesta, Komonyi Zsuzsi, Kökény Attila és a fia, Lali, Csonka András, Peter Srámek, Zoltán Erika és az Irigy Hónaljmirigy” – sorolja a neveket Lajcsi, akinek nagy tervei vannak az idei évre is.
„Szeretném, ha folytatódna a Dáridó a TV2-n, mert több adást is tervezünk. Én már olyan mélységeket és magasságokat megéltem, hogy egyéb álmom nincs. Aki egyszer megmászta a Himalája legmagasabb csúcsát, az később már az Alpokkal is megelégszik. Nekem a legmerészebb álmom is valóra vált. Az Örs vezér téri Sugár áruház előtt utcazenészként indult a pályám, és az elmúlt bő három évtizedben több mint ötmillió kazettát és CD-t adtam el. Kellhet ennél több?” – teszi fel a kérdést saját magának is a legendás zenész.
Beköltözik a csónakházba
Lajcsi az elmúlt időszakban az életvitelén is változtatott.
„Nem élek már költekező, nagystílű életet. Az az elvem, hogy a kevesebb is elegendő számomra. A boldogasszonypusztai házam és a budai családi villám is eladásra kerül, én pedig hamarosan beköltözöm a tó melletti szerényebb és kisebb csónakházba. Nagyon sok ruhámat, holmimat összecsomagoltam, és anonim adományozóként rászorulóknak eljuttattam.”
„Karácsony környékén különösen fontos volt számomra, hogy másoknak is adjak”
„A legutóbbi karácsonyom is más volt, mint a korábbiak. A közös családi ebéd után felkerestem néhány barátomat, akiknek ünnepi szerenádot adtam. Tulajdonképpen ők azok az igaz barátok, akik végig mellettem maradtak, mert sokan magamra hagytak, és kirekesztettek a problémám közepén. Igaz a mondás, hogy bajban ismerszik meg a barát. Az is visszajutott a fülembe, hogy a szórakoztatóiparban egyesek azt terjesztették rólam, én már soha többé nem tudok talpra állni.”
„Az irigyeimnek üzenem, hogy nem így történt”
„Nem először küzdöttem vissza magam a mélypontról. Van egy hitéletű tanítómesterem, aki nem is olyan régen azt mondta nekem, aki egyszer feláll, szerencsés, aki másodszor is fel tud állni, az szerencsés és tehetséges, aki pedig harmadszor is képes rá, azt a Jóisten is segíti. Én most álltam fel harmadszorra, de ez lesz az utolsó alkalom. Januárban 65 éves leszek, és én már életem végig szórakoztatni szeretném a közönséget, nem tudok civil ember lenni. A színpad az én életem, a síromra is csak az lesz írva: Lajcsi.”
Apja megjelent álmában
Hosszú ideig nem koncertezett, ezért volt benne egy kis drukk, hogyan fogadja majd a közönség.
„Szerencsére mindenhol szeretettel várnak. Lelkileg is feltölt, amikor látom az emberek arcán, hogy örülnek a jelenlétemnek, a muzsikámnak. Úgy érzem, a szakmai rehabilitációm megtörtént, és ez óriási elégtétel számomra. A legutóbbi fellépésemen egy Down-szindrómás kislány állt meg előttem, mélyen a szemembe nézett, és azt mondta: »Lajcsi, én úgy szeretlek téged!« Az ilyen pillanatokért érdemes élni és zenésznek lenni” – meséli meghatódva a trombitás, aki úgy véli, a zenész pályához nem elég a szorgalom.
„Nagyon sok tehetséges ember kallódik el, mert vitathatatlan, hogy a művészi pályához szerencse is kell. Főleg ahhoz, hogy az ember évtizedekig tudja csinálni, a közönség ne felejtse el. Nekem az apám, a nagyapám is trombitás volt. Amikor a pályám indult, mulatós zenészként ismert meg a közönség.”
„A trombitát csak később fogadták el tőlem”
„Mivel a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán diplomáztam, édesapám azt szerette volna, ha Magyarország leghíresebb trombitásaként ismernek meg az emberek. Apám 1998 decemberében hunyt el, ő tehát nem érte meg a Dáridó indulását, a nagy sikereimet. Egy későbbi álmomban azonban megjelent: egy öreg fa mellett ült, és elégedetten azt mondta: »Lalikám, te szebben fújod a trombitát, mint én!« Erre megkérdeztem tőle: »Apu, te ezt nem bánod?« A válasza az volt, hogy a szülők mindig boldogok, ha a fiókáik magasabbra szállnak, mint ők. Ugyanígy vagyok a saját gyerekeimmel is. Bár nem lettek zenészek, tudom, hogy jó úton haladnak, nem kell aggódnom értük.”
Nagyon büszke a gyerekeire
Lajcsi gyerekei, Pisti, Lali és Boglárka már a saját útjukat járják.
„Nagyon büszke vagyok a gyerekeimre, mert tehetségesek a saját karrierjükben”
„Lali közgazdász és Ausztriában él, István jogi vonalon dolgozik, Boglárka pedig sikeres divattervező, az új fellépőruhámat is ő készítette. Nagyon jó a kapcsolatom velük, mert mellettük álltam és támogattam őket a törekvéseikben, és ők is mindig kiálltak mellettem és értem. Jól tudják, hogy nekem a szórakoztatás a mindenem, abban nőttek fel, hogy az édesapjuk úton van, vagy egy tévéfelvételen. Számukra ez a természetes, sosem vontak kérdőre, hogy miért nem vagyok otthon. A vasárnapi családi ebédre azért igyekeztünk mindig összeülni.”
Ezeket olvastad már?
Bogi szerepelt az Ázsia Expresszben
„Nem az atyai elfogultság mondatja velem, de jól szórakoztam a kalandrealityn, mert a kislányom igazi csapatjátékos volt. Néha ugyan meglepett, amikor csúnyán beszélt a kamerák előtt, mert nem tudtam, hogy Bogi ilyen szavakat is ismer. De elfogadom, hogy abban a felfokozott lelkiállapotban a verseny alatt ilyen is megtörtént. Ne legyünk álszentek, mindenki beszélt már csúnyán az életében” – mondja Lajcsi.
Fotó: Tv2, archív
