Fenyő Miklós annak idején gyerekként kezdett el zongorázni.
„Apám diplomás gépészmérnök volt, ugyanakkor művészi hajlammal megáldott, muzikális ember. A saját maga örömére, vagy a nagy családi összejöveteleken gyakran leült a zongora mellé, és játszott nekünk. Ő talán abban reménykedett, hogy belőlem zongoraművész lesz, mert már hatéves koromban zongoratanárhoz járatott. Csakhogy én képtelen voltam más művét szolgai módon előadni, ebben nem találtam örömömet. A kreativitás már akkor is buzgott bennem, öntörvényűen megváltoztattam a kottát, és azt játszottam le, amit én akartam. Többnyire a korszak rock and roll slágereit” – meséli nevetve.
Anyukája nagyon büszke volt rá
Miklós 55 éve szerepel közönség előtt. Sikere töretlen, teljesítménye ámulatba ejtő. Egyszóval: élő legenda. „Pedig apám nem nagyon hitt bennem, nem sokra értékelte azt a zenei műfajt, amit képviselek. Sokszor tett szkeptikus megjegyzéseket. „Jó, jó, szép, szép, de…” – így kezdődtek a mondatai akkor is, amikor már egyértelműen befutottam itthon. Mindvégig ragaszkodott az elveihez, hogy a teljesítményem számára nem valós eredmény. Az idő nem őt igazolta, és ezt fura lett volna beismernie. Apámmal ellentétben az édesanyám nagyon büszke volt rám. Ő az első pillanattól támogatott, és imádta, amit csinálok” – eleveníti fel a múltat Fenyő, aki nem tagadja, nosztalgiára hajlamos. Az örökzöld slágereiben benne van a múltja és az egész élete. Az új dalaiban pedig talán majd az is benne lesz, hogy ő már egy megszelídült rock and roll nagypapa.
A nagyobbik unokája, Balázs pedig talán szintén zenész lesz. A kislegény még kétéves sem volt, amikor a nagypapája margitszigeti koncertjén nézőként vett részt. „Mikulás kívülről tudja az összes slágeremet. Három-négy éves korában szégyenlősebb volt, nem szívesen énekelt előttem, de most megint szeret, én pedig szívesen hallgatom őt. A menyem tanítja zongorázni, jó hallása van. Mikulás tavaly a színpadra is feljött, ő nyitotta meg a nyár végi koncertemet. Nagyon ügyesen konferált fel, nem volt lámpaláza. Meglepően lazán viselkedett, szerintem van színpadi érzéke…” – mondja Fenyő Miklós, aki annak idején szintén gyerekként kezdett el zongorázni.
