Ágika, az direkt van, hogy az a három szál haja ott kiáll? Ágika, ez a körömlakk ide túl sötét, nem? Ágika, most hogy végeztünk az interjúval, meginna velem egy kávét? Kérdések, amelyekkel egy férfi riporternek soha az életben nem kell szembesülnie, neki viszont gyakran igen! Lampé Ágnes, akinek nevéhez számos közéleti és politikai műsor fűződik, elárulta, hogy nőként nehéz volt elfogadtatnia magát ebben a férfias szakmában.
Felkészültségével törte át a falakat
„Hogy mikortól vettek komolyan? – nevet fel kérdésemre Ágnes. – Az én szakmámban, a politikai újságírásban mindig is feudalizmus volt a nőkkel szemben. Ha megjelenek vékony, szőke nőként politikusokkal interjúzni, kezdetben gyakran megy az „ágikázás” és a beszólogatás. Ráadásul ott az örök ellentmondás, hogy a képernyőn jól kell kinézni és kiemelni a nőiességet, miközben a partnerrel komoly és fontos témákról beszélgetünk. Ez nagyon nehéz helyzet, és a kezelése óriási koncentrációt kíván, mert nagyjából az első öt percben eldől, hogy a másik átnéz rajtam vagy komolyan vesz. Jó pár évbe telt, mire kifejlesztettem egy többnyire jó eredményre vezető kérdezési technikát. Ami ebben nagyon szomorú, ha férfiként ülnék ott, a rendes bánásmód alapból, az első perctől járna. Azt hiszem, az empátiám és a felkészültségem segített hosszú-hosszú idő alatt áttörni ezeket a falakat.”
A tévés azt meséli, hozzá bármilyen magas rangú politikus érkezik a műsorba, arra gondol, a másik fél is csak egy ember, és az élet olykor segít megnyitni, mert egy váratlan helyzetben megmutatja a sebezhetőségét.
„Van egy híres interjúalanyom, aki arról ismert: ha nem tetszenek neki a kérdések, egyszerűen feláll és otthagyja az embert – meséli. – Neki például azt szoktam mondani, persze, ha úgy érzi, menjen csak nyugodtan, aztán ennek hatására mégis csak marad. Vele egyébként a legjobban sikerült anyagomat akkor készítettem, amikor a felvétel elején leöntötte magát kávéval. Ettől teljesen kiesett a szerepéből és sokkal jobban megnyílt, mint az tőle bármikor is várható lett volna.”
Szülei orvosnak szánták
A műsorvezető úgy érzi, abban, hogy ilyen kemény pályát választott, talán szerepe volt, hogy három erős férfi mellett nőtt fel.
„A szüleim elkésett lánya vagyok – meséli. – Amikor kisiskolás voltam, a két bátyám már szinte nősülni készült, és ott volt az én csodás édesapám is. Ők hárman mindig nagyon vigyáztak rám, volt hát egy ősbizalmam az élettel szemben, hogy nekem nem eshet bántódásom. Nálunk a családban egyébként mindenki orvos, és engem is erre a pályára szántak. Volt némi feszültség, amikor kiderült, hogy nekem a közélet a szenvedélyem, de amikor megértették, ez mennyire komoly, már mellém álltak, még akkor is, ha egyébként nagyon féltettek. Megszállottan érdekelt a hírek háttere, az összefüggések, mi miért működik, vagy éppen nem működik az országban, világban. Megtudni és a nézőkkel is tudatni mindent, ez volt és ma is ez a legfőbb motivációm.”
Ágnes ennek tükrében nem tagadja, nagyon megviselte, amikor nyár elején a csatorna közleménye szerint a válság okán váratlanul felmondtak neki az ATV-nél. Szomorúsága azonban hamar elpárolgott, hiszen rengeteg szeretetet és együttérzést kapott a nézőktől, másrészt kedvére való munkaajánlatokkal halmozták el. Jelenleg a Szabad Európa Címlap című közéleti podcastjának, valamint Klikk TV Puccs című műsorának háziasszonya.
„Nagyon boldog vagyok, amiért nem kellett az új lehetőségekre várnom, és élvezem a feladataimat. Továbbra is érdekes emberekkel dolgozom és ennyi év távlatában is imádom a hivatásomat. Egyébként jellemző rám, hogy amit szeretek, azt szívvel-lélekkel csinálom” – mondja mosolyogva.
Kettesben él a kislányával
Magánéletéről kevés tudható, de nekünk elárulta: van egy 13 éves kislánya, Flóra.
„Az elmúlt év az életemben a változásokról szólt, és idetartozik a válásom is – meséli. – Nem volt könnyű, voltak ebben fájdalmas helyzetek és mélypontok. De már túl vagyok a nehezén, a lányommal berendeztük az új életünket. Flórával rengeteget beszélgetünk és vadásszuk a közös programokat. Az új élettel együtt egy régen meg nem élt szabadságérzés is rám talált. Imádok esténként barátokkal ücsörögni egy-egy kerthelyiségben, beszélgetni, mozi, színház, utazás, kultúra, bármi jöhet. Visszatértem a régi, nagy szerelmeimhez is: a teniszhez és a spanyol nyelvtanuláshoz. Emellett abban bízom, hogy a klasszikus értelemben is van szerelem a láthatáron” – búcsúzik Ágnes, aki a beszélgetésünk végére a legközvetlenebb és legvidámabb hazai közéleti műsorvezetővé avanzsált a lelkemben.
„Miért ne lehetne egy édesanya is dolgozó nő?”
Ágnes annyira szereti a hivatását, hogy kislánya mindössze öthónapos volt, amikor visszament dolgozni. „Ahova lehetett, magammal vittem Flórát, vagy az édesapja vigyázott rá, de még így is volt, hogy megkaptam: ha magának kisbabája van, mit keres itt, a parlamentben? Sosem értettem, miért kellene megszűnnünk dolgozó nőnek lenni, azért, mert édesanyák vagyunk, de minimum évekre kiesni a hivatásunkból? Hiszem, hogy mi, nők ügyes szervezők vagyunk, és ha boldogsághoz jutunk abból, amivel foglalkozunk, azzal a gyermekeink is csak nyerhetnek.”
Fotó: Schumy Csaba, privát
