Hosszú hónapokig szerveztük Tamással az interjút. Mint kiderült, a 38 éves fiatalember lelkileg még mindig nincs túl imádott édesanyja korai elvesztésén. „Nagyon kedves, szerethető és vidám ember volt. Édesanyám angyali természettel rendelkezett. Az élet sokszor kényszerítette padlóra, de mindig felállt a mélypontról. A humor és a küzdeni akarás átsegítette őt a nehézségeken” – mondja a néhai olimpikon fia. Tamás hároméves volt, amikor szülei elváltak.
„A barátság és a jó kapcsolat azonban megmaradt köztük. A közös nyaralások, együtt töltött ünnepek miatt úgy érzem, nem sérültem a döntésüktől.”
Hobbija a kertészkedés volt
A magyar sportlövészet legeredményesebb versenyzője négy olimpián vett részt, és számtalan világ- és Európa-bajnokságon állt fel a dobogó legfelső fokára.
„Egyedül nevelt fel, de az élsport mellett is jutott ideje rám. Törődött, foglalkozott velem. Nagyon sok közös programunk volt: szerettünk a Budakeszi Vadasparkban kirándulni, a Városligetben és a Népligetben sétálni. Imádta a természetet, rendszeresen futott és kerékpározott. Hobbija a kertészkedés volt. Szabadidejében a törökbálinti kertjét gondozta, vagy a budaörsi koronglőtérre ültetett fákat és növényeket. Igényelte maga körül a szépet.”
Diána mindent a szüleitől tanult
Tamást szerénységre nevelte az édesanyja. „Nagyon büszke voltam az olimpiai bajnok anyukámra, de sosem kérkedtem vele. Próbáltunk a lehető leghétköznapibb életet élni. Reggelente elvitt az iskolába, aztán ő ment edzésre, délután pedig értem jött, és onnantól kezdve általában együtt voltunk. Segített a tanulásban, és meleg vacsora is került az asztalra. Gyerekként nem tűnt fel, de utólag nem is értem, hogyan jutott mindenre ideje. Ő nemcsak a sportágában nyújtott kimagasló teljesítményt, de otthon is maximálisan helytállt, mindig gondoskodott rólam. Az olimpiai versenyekre nem kísértem el, mert olyankor százszázalékosan csak a versenyre összpontosított. A tévé előtt ülve szurkoltam neki. Fantasztikus érzés volt, amikor először Sydney-ben bronzérmes lett, majd négy évvel később, az athéni olimpiáról már aranyéremmel jött haza. Mindig hozott nekem egy-két kedves játékot vagy az adott országra jellemző tárgyat.”
Tamás devops engineer, vagyis informatikus-programozóként dolgozik egy nagyvállalatnál. „Anyukám szabad kezet adott, nem erőltette, hogy én is a koronglövészetet válasszam. Az élsport rengeteg lemondással jár, és próbált tudatosan távolt tartani tőle. Az ő szülei, vagyis az én nagyszüleim is eredményes sportlövészek voltak. Kezdetben az édesapja volt az edzője, később az édesanyja készítette fel a versenyekre. Nagyon sokat köszönhetett nekik, mindig büszkén vallotta, hogy a szüleitől tanult mindent.”
Nem érhette meg unokája születését
Tamás nős ember. 2020 nyarán vette feleségül Csillát. „Az esküvőnk fantasztikusan sikerült. Anyukám boldog volt, hogy megtaláltam életem párját, mert nagyon kedvelte a menyét. Azt is várta, hogy bővüljön a családunk, és unokája szülessen. Szeretett volna nagymama lenni. Értett a gyerekek nyelvén, hiszen saját tanítványai is voltak, akiket az édesapjáról, Igaly Józsefről elnevezett lövészklubban oktatott.”
De sajnos a koronavírus-járvány keresztülhúzta a sportolónő számítását. „Anyu elkapta a Covidot, és egyre rosszabbul lett otthon. Egy hét után bekerült a kórházba, majd egyik napról a másikra lélegeztetőgépre tették. Akkoriban látogatási tilalom volt, én is csak egyetlenegyszer mehettem be hozzá, de már nem volt olyan állapotban, hogy beszélni tudjunk. A családunkat teljesen letaglózta édesanyám váratlan elvesztése. Rendszeresen sportolt, egészségesen élt, nem dohányzott. Nem értettük, hogyan fordulhatott elő éppen vele ez a tragédia. A sors nagyon kegyetlen volt vele” – mondja a könnyeivel küszködve a fiatalember.
A legendás olimpiai bajnok, Igaly Diána 2021 áprilisában hunyt el. Másfél évvel később pedig megszületett Tamás kisfia, Milán.
„Sokszor eszembe jut, hogy anyukám milyen boldog lenne, ha látná az unokáját. Amikor a fiam nagyobb lesz, sokat mesélek majd neki a kivételes tehetségű nagymamájáról. Fényképekről már ismeri. Biztos vagyok benne, hogy a koronglövészettel is megismertetjük Milánt. Ha pedig versenyzésre adná a fejét, teljes mellszélességgel támogatni fogjuk.”
Anya és fia a boldog békeidőkben
Tamás nagyon sok képet őriz az édesanyjáról a mobiltelefonján. Egyik kedvence éppen az, amelyiket a Meglepetés fotósa készített kettőjükről 24 évvel ezelőtt. A fiú akkor 14 éves volt, Diána pedig a sydney-i olimpia hőse. A fotó egy budaörsi cukrászdában készült a boldog békeidőkben, 2000 nyarán.
Fotó: Ambrus Marcsi, AFP/Roberto Schmidt, Karizs Tamás, Getty images, Archív
