A kajaklegenda 2000-ben két aranyérmet, 2004-ben pedig egy aranyat szerzett csapatával. „Mindig jó szívvel gondolok vissza az olimpiára. Huszonévesen ez volt az életem, most közel ötvenévesen már nincs bennem olyan érzés, milyen jó lenne ott lenni, inkább szurkolok a jelenlegi generációnak, és arra gondolok, szerencsések azok, akik most élik meg ezt a versenyt. Azt mondanám nekik, hogy mutassák meg, amiért egész életükben küzdöttek. Húsz évvel ezelőtt én is arra törekedtem” – mondja Storcz Botond.
A mai napig gyakran evez a Dunán
Botond annak idején az öccsével és a bátyjával kezdett sportolni.
„Gyerekként a Dunával szemben laktunk, sokat játszottunk a testvéreimmel a parton. Szerettük volna kipróbálni a kajakozást, így mindhárman együtt kezdtük el, és nagyon sokáig közösen is folytattuk. Az öcsémmel, Ákossal ifjúsági világbajnokságot is nyertünk, ő 20 évesen, a bátyám, Balázs pedig 16 évesen hagyta abba. Hármunk közül engem érdekelt annyira, hogy élsportolóként űzzem, viszont Ákossal a mai napig egy csapatban evezünk, igaz, ma már csak hobbi szinten. Szerencsés egybeesés, hogy az a sportág volt szó szerint a szemem előtt, melyben aztán sikereket érhettem el” – meséli az egykori élsportoló, aki szívesen emlékezett vissza pályája kezdetére.
„Az elején bulinak éltem meg, hiszen jó volt a csapat, az edzőtáborok kitűnő hangulatban teltek. A legnagyobb sikeremnek az olimpiai érmeket tartom, de az egész pályámat az elhivatottság jellemezte, sosem éreztem, hogy áldozattal járna az élsport. Még gyerekként sem lemondásként éltem meg, amikor nem tudtam osztálykirándulásra menni, vagy tinédzser koromban kimaradtam a bulikból. Volt egy célom, de közben öröm és szórakozás is jutott. A családtól, a barátoktól, az edzőmtől mindig megkaptam a pozitív visszaigazolást, és olyan eredményeket értem el, melyek arra ösztönöztek, hogy érdemes csinálni. Azt vallom, nehézség nélkül nincs siker, de a mai generációnak abból a szempontból nehezebb, hogy sokkal több minden elvonja egy fiatal figyelmét.”
Jövőre kerek évfordulót ünnepel
Egykori csapattársaival rendszeresen találkozik. „Régen sokat rivalizáltunk egymással. Érdekes a mi sportágunkban, hogy a válogatón egymás ellen küzdünk, amikor pedig egy csónakban ülünk, egymásért harcolunk. Sydney előtt erőteljesen jelen volt a versengés, az athéni olimpia előtt jöttünk úgy össze először, hogy egységesen, csapatként tudtunk készülni, és sikerült is megvédenünk az olimpiai bajnoki címünket. Több mint tíz éve rendszeresen összejárunk, ma már nem úgy gondolunk vissza, hogy a rivalizálás határozta meg az együtt töltött éveket, hanem arra emlékszünk, milyen jó, hogy ott voltunk egymásnak. 40-50 éves fejjel mi is másképp gondolkodunk: több mint egy évtizedet egymás mellett sportoltunk, mégis most jövünk rá, mennyi hasonlóság van bennünk. A bajnoki címünk napja lett az évfordulónk, ilyenkor mindig újra találkozunk” – meséli Botond, aki jövőre ünnepli az 50. születésnapját.
„Szeretem megélni a jelent, ugyanakkor nem vagyok mának élő típus, aki ne gondolna a holnapra. Nagyon élvezem a hétköznapjaimat, és szerencsésnek tartom magam, hiszen ami számomra fontos volt, azt sikerült elérnem. Van három gyönyörű és okos lányom, akikkel igyekszem minél több időt együtt tölteni. Pozitív szemléletű vagyok, ilyen az alap hozzáállásom mindenhez, amit próbálok a gyerekeimnek is átadni, amellett, hogy higgyenek és bízzanak magukban.”
A gyermekei is rendszeresen sportolnak
Nagyobbik lánya, Dorka 22 éves, Katica 17, Boglárka pedig 10 éves. „Nálam nincs vasszigor, viszont következetes vagyok. Amire apaként odafigyeltem, az a példamutatás, hiszen az értékrendet átveszik a gyerekek, azt viszik tovább, amit a szüleiktől látnak. A nevelésükben is a sportra támaszkodtam: rendszerességet és tudatosságot visz az életükbe. Azt tapasztaltam, hogy a sport megtanít célokat kitűzni, ezáltal motiválni is jobban lehet. Ennek ellenére a lányoknak nem volt olyan szinten kötelező a sport, mint nekem, viszont azt fontosnak tartottam, hogy válasszanak egy mozgásformát, hiszen amellett, hogy sok mindenre megtanítja őket, hozzátartozik az egészséges életmódhoz” – mondja az édesapa, akinek gyermekei is megpróbálkoztak a kajakozással.
„Dorka egy évet kajakozott, jóleső érzés, hogy megtanulta, még akkor is, ha csak rövid ideig csinálta. A pályaválasztásban teljesen más irányba indult el: pszichológia szakon tanul. A középső lányom gimnazista, két év múlva érettségizik. A kajak nála sem maradt ki, hat éven át űzte, a pici pedig aerobikozik. Rendszeresen járunk síelni, sokat pingpongozunk, tollasozunk, de arra is volt már példa, hogy együtt mentünk párosban kajakozni. A sportnak mindig van értelme, szinte mindennap beiktatom az életembe, ha nem kajakozom, akkor futok, konditerembe járok, ezt a példát látják tőlem a gyerekeim.”
Segít a fiataloknak
Az olimpiai bajnok az Ötpróba kajak-kenu-nagykövete. „Több mint 30 ezer regisztrált tagunk van, akik részt vesznek az általunk szervezett Ötpróba eseményeken, és szorgosan gyűjtik a pontokat, hogy az aktuális olimpiai ciklus lezárultával részt vehessenek a nyereménysorsoláson, amelyen húsz szerencsés nyertes utazhat szurkolóként az idei párizsi olimpiára és a 2028-as Los Angeles-ire is” – mondja Botond.
Fotó: Ambrus Marcsi
