Ritkán látja az unokáit Vitray Tamás: „Inkább csak telefonálnak, nem is várom el tőlük, hogy körülugráljanak”

A 91 éves Vitray Tamásnak öt unokája van.. „Most régebben voltak, inkább csak telefonálnak. Mindegyik elfoglalt, de nem is várom el tőlük, hogy körülugráljanak. A  legkisebb unokám is 14 éves, gimnáziumba megy, a másik érettségire készül, a harmadik egyetemre jár, a felnőtt unokáim pedig sokat dolgoznak. Egyébként jó társaság vagyok saját magamnak, egyedül sem unatkozom…”

Operát néz a tévében

A mobiljára pedig mostanában nagy szüksége van, hiszen 91 évesen is dolgozik, ideje jelentős részét a munka köti le, szervezi az interjúalanyokat, a forgatási helyszíneket, egyeztet az operatőrrel, a vágóval. Fegyelmezett és dolgos ember. Világéletében imádott tevékeny lenni, és most is örömét leli abban, hogy hasznos dolgot csinál.

„Az elmúlt egy évben sok tennivalóm volt. Leforgattuk a Magda című riportfilmet, ami Friderikusz oldalán ment le, majd családi vállalkozásban elindítottuk a saját YouTube-csatornánkat, a Vitrayékat. Havonta egy podcast kerül fel az internetre. Több munka van vele, mint gondoltam volna. Magát a műsort ugyanis nekem kell előállítanom. A fiaim, Tamás és Péter segítenek, de ők is sokat dolgoznak a munkahelyükön, alkalmazkodnom kell hozzájuk.”

Az interneten látható műsorát nem a pénzért csinálja, ez egyértelmű, mert amikor megkérdezem tőle, hogy mennyit hoz a konyhára egy podcast adás, készségesen válaszol.

„Nézze, nekem ebben nincs tapasztalatom, hiszen nagyon új a dolog. Szeptemberben indultunk, eddig két adást láthattak a nézők. Annyit mondhatok, egyelőre rengeteg költségem van, amit nekem kellett megfinanszírozni. Biztos mehetnék üzleti befektetőkhöz pénzt tarhálni, de ahhoz se kedvem, se energiám.”

Klasszikus értelemben nem tévézik

A tévézés is szóba kerül. Mit néz az, akinek ilyen tartalmas életműve van, aki 65 évig televíziós műsorokban szerepelt? „Szerencsére sok külföldi csatorna jön be a készülékemen. Többnyire sportközvetítéseket és opera-előadásokat, olykor este tíz-tizenegy óráig. Valamit meg-megnézek a magyar csatornákon is, néha szeretnék hosszabban ott ragadni, de nem tudok. Ez egy egészen másfajta televízió­zás, mint amit én csináltam. Lehet, hogy a korom miatt is, de már nem tudom sokáig nézni a képernyőt, elfárad a szemem. Nekem nem a televíziónézés a kedvenc elfoglaltságom, inkább olvasok, vagy klasszikus zenét hallgatok.”

Fotó: Archív