A cikk eredetileg 2012 november elején jelent meg, a színész pedig nem sokkal később, december 5-én hunyt el 71 éves korában. A színészt 2011-ben vastagbél daganattal műtötték meg a Kútvölgyi kórházban. Alig tíz nappal azután, hogy kijött a kórházból, már játszott. Halálhíre akkor a pályatársakat is meglepte. Rajongásig szerette az életet, és ez ebből az interjúból is látszik. Valószínűleg ez volt az utolsó interjúja.
Kirúgták a főiskoláról
Már kissrácként is szívesen szerepelt az iskolában, de hogy ez odáig vezessen, hogy színésznek álljon, arra senki nem gondolt.
„Pékek és fürdősök voltak a családunkban, ezért azt remélték, én is kabinos vagy úszómester leszek valamelyik fővárosi fürdőben. Engem azonban annyira hajtott a belső vágy, hogy a játékosságomat kiéljem, hogy mást el sem tudtam képzelni, mint a színészetet. Nagy boldogság volt, amikor elsőre felvettek a színművészetire, de legalább ugyanakkora csalódás, amikor fél évvel később kirúgtak, mondván nem vagyok fejlődőképes. A kirúgásom arra volt jó, hogy bebizonyítsam magamnak, igenis ezen a pályán a helyem! Elmentem Szolnokra segédszínésznek. Az első szerepem a Mária főhadnagy című darabban volt: huszár voltam többedmagammal a karban” – mesélte a régmúltról jellegzetes öblös hangján Hollósi Frigyes, aki nem felejtette, nehezen indult be a karriere, és csupán élete második felében lett országosan ismert.
Megleste Törőcsik Marit
„Diploma nélkül nekivágni nem volt könnyű. Évekig csak kisebb szerepeket kaptam, miközben csodáltam a velem egykorú vagy kicsit idősebb kollegákat, akik rendre főszerepeket játszottak. Emlékszem, olyannyira nagyra becsültem Törőcsik Marit és Bodrogi Gyulát – akik akkoriban házaspárok voltak
– hogy elmentem a házuk elé a Városmajor utca 1/c-be, és titokban meglestem őket, ahogy kisétálnak a kapun. Számomra ők maguk voltak a két lábon járó csoda, el sem hittem, hogy ilyen istenek közöttünk járnak!”
De a szolnoki évek nemcsak a színházról szóltak, hanem a párkeresésről is. Ott nősült meg, és a házasságából született egy gyereke, Kati.
„A feleségemmel hamar rájöttünk, hogy nem vagyunk egymáshoz valók. A lányom még kicsi volt, amikor elváltunk.”
A sors különös játéka, hogy a gyerekének köszönhette, hogy megismerkedett későbbi párjával, Edinával, aki haláláig a társa maradt.
„Katikámmal sétáltunk, amikor megálltunk egy fagyizónál, és vettem neki két gombóc vaníliát. Mindig rajongtam a hölgyekért, megakadt hát a szemem a fagylaltot mérő csinos diáklányon. Az azt követő hetekben pedig annyi fagylaltot ettem, amennyi csak belém fért, hogy minél többször láthassam őt.”
Frigyes bő két évtizeddel idősebb volt Edinánál, de ez sem tántorította el attól, hogy randevúra hívja.
„A nagy korkülönbség ellenére az idő minket igazolt. Noha nem nősültem újra, 30 éve egy pár vagyunk. Csodálkoznak is a kollégáim, hogyan tudunk együtt lenni, hiszen más a foglalkozásunk és az érdeklődési körünk, de talán épp ez az, ami miatt összetartozunk. Otthon ugyanis nem esik szó munkáról! Edina egy pszichiátrián dolgozik terapeutaként, így hát nem sokat konyítok a foglalkozásához, minthogy ő sem az enyémhez. Nem is nagyon jön be a színházba, de ez engem nem zavar.”
»Híresen trehány vagyok«
Frigyest sokkal inkább bántotta, hogy nem született közös gyerekük.
„Jó lett volna, de amikor megismerkedtünk, nem dúskáltunk a pénzben. Később pedig a munka szólt közbe, neki és nekem is bizonyítani kellett. Edinának a kórházban, nekem a színházban.”
Frigyes azt mondta, nem könnyű vele az élet.
„Híresen trehány vagyok, és ezen már nem tudok változtatni. Szegény párom a megmondhatója, mindig pakolnia kell utánam. Mentségemre legyen mondva, hogy nem bírom a veszekedést, és inkább szép csöndben elsunnyogok a kutyámmal sétálni. Egyébként Béla pont olyan, mint én: lusta. Azért is választottam az angol bulldogot, mert nem kell rohangálni utána. Az én koromban az ember már ráér kényelmesen bandukolni.”
Jóllehet Frigyes lustának tartotta magát, ám pályatársai épp ellenkező véleményen voltak róla: óriási volt a munkabírása. A halála előtti hónapban 12 darabban játszott a Nemzeti Színházban. Vajon mi hajtotta?
„Muszáj, hogy elfoglaljam magam. Amikor
tavaly kioperálták a vastagbelemből egy daganatot, öt nappal a kórházból való kijövetelem után már játszottam, nem törődve azzal, hogy pihennem kellene. Egyébként is a világ legrosszabb betege vagyok! Nem tartom be az orvosok utasításait. Ugyanazt eszem, mint korábban, és a cigarettáról sem szoktam le. Úgy vagyok én ezzel, hogy a sorsomat megváltoztatni nem tudom. Ha odafönn az van megírva, hogy élnem kell, akkor élni is fogok, ha az ellenkezője, akkor azt is elfogadom. Korábban már említettem, hogy nem szeretem a vitákat. Nem fogok én perlekedni a Jóistennel. Egyet azonban nagyon remélek, megadja azt, hogy életem utolsó napjáig játszhassak, mert én a színészetben megtaláltam a mindennapi örömöm.”
Szeretett szörfözni
Lépést tartott a modern kor vívmányaival. Internetezett, rajta volt a közösségi oldalakon, és izgatottan várta a legújabb okostelefonok és laptopok megjelenését.
„Olyan boldogan használom az elektronikai cikkeket, mint a tinédzserek.”
Fotó: archív
