Arra a kérdésre, hogy van, egyelőre még azt feleli, ’nem aktuális’, de ha a fiáról, Álmosról vagy a Sztárboxról kérdezem, Eszter boldogan mesél.
„Az útnak az elején vagyok, sok meló áll még előttem. A felkérés jókor jött, ezért rögtön igent mondtam. Rengeteget edzem, heti öt-nyolc alkalommal, amit nagyon élvezek. A sport egész életemben jelen volt, szertornáztam, személyi edzőhöz jártam, mindig fontosnak tartottam, hogy jó formában legyek, ennek köszönhetően nagy teherbírással rendelkezem. Felkészülten szállok ringbe szeptember 22-én. A sérülés ugyan benne van a pakliban, de nem félek tőle. Ha lesz is egy kis monokli az arcomon, a színházban majd lesminkelik” – mondja Földes Eszter, aki női pehelysúly kategóriában Lolával küzd meg az RTL vasárnap esti műsorában.
Megváltoztatta az anyaság
Legnagyobb drukkere hatéves kisfia, Álmos. „Először féltett a boksztól, de miután levittem egy-két edzésre, látta, milyen jó sport, és azóta büszke rám, szurkol nekem. Persze komoly kesztyűzésekre nem viszem magammal és a meccsre sem jöhet, ahhoz még kicsi. Látom a felnőtt versenyzők szülein, mennyire megviseli őket, amikor ringben látják a gyermeküket, a kisfiamat nem tenném ki ekkora stressznek. Az edzés viszont játékosabb, Álmosra felszabadítóan hatott” – meséli a színésznő, akinek életében nemcsak a Sztárbox okozott kihívást, hanem az is, hogy fia első osztályos lett.
„Szerencsére gördülékenyen ment az iskolakezdés, bár okozott némi fejtörést és logisztikát, hogy minden rendben és feszültségmentesen menjen. Egyébként nem gondolom, hogy más helyzetben lennénk, mint az anyukák többsége, csak azért, mert színésznő vagyok. Ugyanazokkal a nehézségekkel és feladatokkal küzdök, mint bárki más, miközben igyekszem fejlődni és megugrani az új helyzeteket. A legfontosabb, amire törekszem, hogy olyan anya legyek, amilyenre a kisfiamnak szüksége van. Amióta szülő lettem, rengeteget változtam. Ha hasonlattal élnék, azt mondanám, egy léggömbszerű figura voltam, el tudtam emelkedni a földtől és gyökerek nélkül repültem. A fiam stabilitást adott, az életemben más lett a fókusz, és az értékrendemben bizonyos dolgok előtérbe kerültek. Érdekes, de anyaként sokkal felszabadultabbnak érzem magam.”
Igyekszik jól élni a jelen lehetőségeivel
Álmos személyiségében Eszterre hasonlít. „Sok közös vonásunk van, olykor olyan, mintha a fiam tükröt tartana elém. Több dolog is van, amit szeretnék neki továbbadni: fontosnak tartom, hogy merjen beszélni az érzéseiről, vállalja fel, és szeresse önmagát. Bevallom, ezekkel még nekem is van dolgom. Én is folyamatos fejlődésben vagyok. Tudatosan figyelek befelé, és monitorozom magam, mire hogyan reagálok. Bizonyos helyzetek, konfliktusok visszatérnek, ezért kérdéseket teszek fel magamnak, de segítségem is van benne. Azt gondolom, hogy jó dolog szakemberrel átbeszélni a küzdelmeinket, hiszen sokat segít, és ezáltal jobban megismerjük önmagunkat. Az önreflexió régóta érdekel, szinte nincs olyan könyv, amit ne olvastam volna el a témában, de nemcsak az önvizsgálat terén, hanem abban is egyre tudatosabb vagyok, hogy ott legyek gondolatban is, ahol valójában vagyok, és abban oldódjak fel, amit csinálok. Bár jól haladok, a látszat azért egy picit csal: vannak az életemnek olyan szegmensei, ahol még nem vagyok tudatos, de törekszem rá – árulja el a színésznő. – Nem vagyok álmodozó típus, mindig arra koncentrálok, ami van. A legtöbb, amit tehetünk, hogy a legjobban élünk a lehetőségekkel, hiszen a jelenünk formálja a jövőnket. Ezt a fiamnak is szeretném továbbadni, abba viszont nem szólok majd bele, milyen utat válasszon: olyan szakmát találjon magának, amilyet szeretne, én mindben támogatom.”
Felhőtlen gyerekkort szeretne adni a fiának
A gyereknevelés terén nem a szüleit követi.
„Vannak hasonlóságok, de más mintát követek anyaként, mint amit a szüleimtől láttam. A gyerekkoromat szorongás és kiszolgáltatottság jellemezte. Végeláthatatlan várakozásnak éltem meg, hogy mikor lesz vége, és mikor lehetek felnőtt. Nem az az életszakaszom volt, amelyben a legboldogabb voltam, és ha visszamehetnék az időben, biztosan nem élnék a lehetőséggel, hogy újra gyerek legyek. Örülök annak, ahol tartok, és az érdekel hová tudok fejlődni. Hosszú évek távlatából arra helyezem a hangsúlyt, hogy bármilyen is volt a gyerekkorom, profitáljak belőle. 13-14 éves lehettem, amikor először megkapaszkodtam, és a sodrásból kihúztam magam. Onnantól kezdve kerestem, ki vagyok, majd a tinédzserkorom vége felé jött az igazi fordulópont, amikor sikerült haladnom a céljaim felé. Szerencsésnek érzem magam, mert imádom a munkám. Amikor nem dolgozom, akkor szeretek utazni, a barátaimmal lenni, a vízparton pedig olyan vagyok, mint egy pezsgőtabletta, azonnal feloldódok, de a hétköznapi dolgok is boldoggá tesznek: a fiammal főzőcskézünk, dumálunk, vagy csak játszunk egyet. Az a legfontosabb feladatom, hogy nyugodt, szeretetben gazdag, felhőtlen gyermekkort teremtsek neki.”
Színházban is játszik
Minden idejét lefoglalja kisfia és a Sztárbox, de színpadi szerepei is várják.
„A Centrál Színházban már elkezdődtek a felújítópróbák és a Loupe Színházi Társulással is megkezdtük az évadot. Az első előadásom szeptember 18-án lesz. A kezdet/vége című darab egy párkapcsolati cirkusz-színház. A szakmámnak nincs olyan szegmense, ami ne érdekelne, nekem a színház a természetes élőhelyem” – mondja a színésznő.
Fotó: Olajos Piroska, Schumy Csaba, RTL
