Soha nem volt művésznősen túl sok, de túl kevés sem. Ösztönösen megtalálja az arany középutat. Most is ízléses ruhában, frissen szárított frizurával és diszkrét sminkben érkezik a budai cukrászdába. Nem várja el a sztároknak kijáró figyelmet, ugyanakkor mindenhol felismerik, és kedvesen érdeklődnek iránta az emberek, meg-megszólítják. Halász Judit színészi játékán és dalain generációk nőttek fel. Örök kedvenc maradt.
„Nagy adomány a sorstól, hogy még mindig élvezem a hivatásomat, és az egészségem is megengedi, hogy színpadon lehessek” – mondja a színésznő, aki közel hat évtizede játszik a Vígszínházban. Jelenleg két színdarabban, A Vándorkutyában és a Pinokkió előadásban látható. A gyerekdalaiból összeállított koncertjével pedig járja az országot.
A család nőtagjai nevelték fel
A kulisszák mögötti titok érdekel engem, mert az idő mintha nem fogna rajta. A róla készült fotókat nem kell retusálni, mivel az arca csaknem ránctalan. Mi a szépégreceptje?
„Ez szerencse dolga – mondja a Kossuth-díjas művésznő. – Sosem botoxoltattam, és nem varrattam fel az arcomat, hogy feszesebb legyen. Annyit persze mindig megteszek, hogy lefekvés előtt lemosom a sminket, és megtisztítom a bőrömet. A hajammal is szerencsém van, pedig évente jó, ha háromszor megyek el a fodrászhoz. Anyámnak gyönyörű haja volt, talán tőle örököltem, mert apám kopasz volt.”
Ha már a szüleit szóba hozta, érdekelne, hogyan emlékszik a saját gyerekkorára, mert aki ennyire le tudja kötni a gyerekeket a dalaival, vélhetően ő maga is szeretett gyerek lenni.
„A háború alatt születtem. Apám a fronton harcolt, később sokat dolgozott vidéken. Zuglóban éltünk, a családunk nőtagjai neveltek fel. Anyukámtól, nagymamámtól és a nénikémtől sok szeretetet kaptam, óvodába nem is jártam. Édesanyám egy ideig női szabó volt. Emlékszem, egyszer anyám elvitt moziba, és a filmvetítés után hazafelé menet megbeszéltük, mit fogunk vacsorázni. Nagyon szegények voltunk, mint akkor mindenki, nem sok mindenből válogathattunk, de ő olyan lelkesedéssel mesélte, hogy friss kenyeret fogunk enni finom szalonnával és vöröshagymával, hogy alig vártam, hogy hazaérve ennyi jót ehessek. Azóta is szeretem a kenyeret és a házi szalonnát” – meséli nevetve, bár ezeket ma már csak ritkábban fogyasztja. Azt is megtudom, miért.
„Amikor 58 éves koromban mellrákom lett, és a hepatitis C-t is elkaptam, Dank Magdolna, a nagyszerű onkológus elküldött egy diabetikushoz, aki elmondta, hogy miket ajánlatos ennem. A császárszalonna és a fehér kenyér nem volt fent a listán. Helyettük sok halat, pulykát, csirkét és zöldséget javasolt… Sokáig betartottam az orvos utasítását, de most már megengedőbb vagyok magammal szemben. Amit megkívánok, megeszem.” Itt, a cukrászdában egy krémes és egy kávé mellett döntött.
Negyvenévesen kezdett síelni
A mai napig sportol, talán ennek is köszönhető, hogy kiváló formában van. Gimnazista korában az ifjúsági díjugrató lovasválogatott tagja volt, később a síelés lett a szenvedélye.
„Negyvenévesen volt először síléc a lábamon, de még mindig szívesen megyek az Alpokba síelni. Szerintem az aktív élet és a jó közönség megfiatalítja a lelket. A Színművészeti Főiskolán arra tanított minket az osztályfőnökünk, Pártos Géza, hogy a fizikumot és a szellemet éberen kell tartani, legyen az ember fiatal vagy akár nyolcvanéves. A színpad és a közönség szeretete feltölt. Amikor nagyon beteg voltam, akkor is játszottam. Hétfőn megkaptam a kezelést, kedden, szerdán pokolian rosszul éreztem magam, de csütörtöktől vasárnapig színpadon álltam. A munka nekem gyógyír volt. Gyakran előfordul, hogy két előadásom van egy nap, és egyáltalán nem érzem fárasztónak, csak miután hazaérek a színházból, akkor jólesik hátradőlni a fotelben. De másnapra kipihenem magam, és kezdődhet minden elölről.”
A főzés nem a kedvenc időtöltése
Húszéves volt, amikor az Esős vasárnap című film sikere után egy csapásra sztár lett. A népszerűsége pedig azóta is töretlen. A hivatása mellett a családjából merít erőt. Férjével, a Kossuth-díjas filmrendezővel, Rózsa Jánossal hat évtizede él boldog házasságban. Fiuk, Tamás vegyész és közgazdász. Három fiúunokája van, de ők is már fiatal felnőttek: 20, 18 és 16 évesek. Egyik gyereket sem sikerült a művészet felé irányítani?
„Én terelgettem volna őket, de leállítottak, hogy ez nem az én dolgom. Aztán elgondolkodtam, és rájöttem, hogy igazuk van, mert én sem örültem volna, ha annak idején a nagymamám mondja meg nekem, hogy mivel foglalkozzam. Például ő nagyon jól főzött, és próbálta nekem is megtanítani a recepteket, de nem éreztem kedvet hozzá, mert én színésznő akartam lenni. Mindenesetre a juhtúrós sztrapacskát megtanultam tőle, csak rég csináltam, mert időigényes. A főzés továbbra sem a kedvenc időtöltésem” – árulja el nevetve.
Ha sztrapacska nem is kerül az asztalukra, de más finomság talán igen, mert az október háromszoros ünnep a családjában. A saját születésnapja, a férjéé és az első unokájáé is ebben a hónapban van. „Nem csinálunk jelentős ügyet a születésnapokból. Persze összejön a család, mindenki megkapja a kedvenc tortáját, és elénekeljük a Boldog születésnapot! Mi ennyivel is beérjük” – teszi hozzá. Valljuk be, ez nem is hangzik olyan rosszul! Élőben hallani azt a dalt, amit mi csak lemezről ismerünk Halász Judit előadásában. Ki ne vágyna egy olyan nagymamára, akinek a hangját milliók szeretik?
Már adventre készül
December minden vasárnapján a Vígszínházban ad kicsiknek és nagyoknak koncertet. Ez már közel 30 éve tartó hagyomány. „Az idei előadás-sorozat az Adventi Csiribiri címet kapta. Az év legszebb ünnepére, a karácsonyra készülve egy téli utazásra hívom a családos közönséget. A zenés műsorommal országos turnén is vagyok. Szívesen énekelek minden korosztálynak, jó látni a mosolygós arcokat a nézőtéren” – mondja Halász Judit.
Fotó: Falus Kriszta, Schumy Csaba, Olajos Piroska, Privát
