Nem áll tőle távol a számvetés, és arra is odafigyel, hogy értékelje azt, amit elért.
„Óhatatlan, hogy az ember a kerek évfordulók alkalmával átgondolja az életét, de én egyébként is szemlélődő típus vagyok: esténként is elgondolkodom a napomon, hátha tanulok belőle. Édesanyám azt mondta, hogy nem az a fontos, hány éves az ember, hanem az, hol tart ahhoz képest az életében. Ezzel teljes mértékben egyetértek, és ennek tükrében szoktam mérlegelni. Úgy érzem, a hivatásomban, a gyermekeimmel való kapcsolatban, az életben ott tartok, ahol szerintem hatvanévesen tartanom kell. Minden a helyén van” – mondja a Jászai Mari-díjas színművész.
Idén szakít a hagyományokkal
Szűk családi és baráti körben szeret ünnepelni, de idén kivételt tesz.
„Többfelé dolgozom különböző területeken, és sok ember vesz körül. A kerek évfordulómon kifejezetten arra vágyom, hogy ez a sok szféra találkozzon egy este, együtt legyen a családom, a szinkron, a színházi világ, a volt osztálytársaim, a televíziós szerkesztők és a műsorvezető kollégák. Kicsit ismerjék meg egymást, hiszen mindannyian az életem szerves részei. Érdekes, de eddig ilyen nagyszabású összejövetelre soha nem volt igényem, de most úgy gondoltam, hogy a születésnapom jó alkalom lesz” – meséli Armand, akinek gyermekei is meglepetéssel készülnek
„Már a születésnapját megelőző hetekben elkezdtük tervezgetni, mivel lepjük meg apukánkat. Nagyon jó édesapa, nem is kívánhatnánk nála jobbat, ezért szeretnénk mi is különlegesebbé tenni a kerek évfordulót” – árulja el a lánya.
Szeretni tanította a fiát és a lányát
Két gyermekével, a 21 éves Luciával és a 23 éves Armand Krisztiánnal hatalmas az összhang, le sem tagadhatnák, mennyire szoros és mély a kapcsolatuk.
„A gyerekeim a legnagyobb büszkeségeim. Alapelvem a kíváncsiság az élet felé, amit úgy érzem, mindkét gyermekem örökölt tőlem. Rendkívül nyitottak, kedvesek és érdeklődőek, és ez a fajta szemlélet sok pozitívumot hoz nekik is. Még keresik a helyüket, mindketten egyetemisták: a fiam államtudományi szakra jár, a lányom pedig turizmus-vendéglátást tanul. Még nem teljesen kiforrott, merre indulnak tovább, de pont ez a nyitottság, hogy szabadon választhatnak, sok lehetőséget rejt. A legfontosabb pedig a szeretet, amit egy szülő taníthat a gyerekeinek: ami belőlem árad a világ felé, azt kapom vissza. A gyerekeim is ezt látják, ezáltal bennük is ott van ugyanaz a szeretet az emberek iránt” – véli az édesapa, aki a félig tele pohár elve alapján éli az életét.
„Azt mondom, szinte az utolsó cseppig tele van az a bizonyos pohár. Nagyon bizakodó és optimista vagyok, de az élet meg is tanított arra, hogy kifizetődő a pozitív hozzáállás. Mindig is ilyen voltam, a szüleimtől is ezt láttam, de ahogy telnek az évek, és idősödőm, egyre inkább erősödik bennem ez a szemlélet. Egyre értékesebbek a megélt pillanatok, nincs idő azon gondolkozni, miért félig üres az a pohár, hanem annak kell örülni, ami van. Mindenben megtalálom a jót, mindent szeretek és tisztelek, amit a környezetem kínál, és mivel én így állok a világhoz, ezt kapom vissza. Ez nekem nagyon fontos.”
Élvezi a ház körüli teendőket
Csodálatos környezetben, erdőszéli családi házukban akad tennivaló. „A kert mindig ad elfoglaltságot, ilyenkor ősszel a faleveleket gereblyézem, télen majd a havat lapátolom, de a házat is rendben kell tartani. Lehetne segítségem, de élvezettel csinálom: pakolok, vasalok, főzni is nagyon szeretek, még a mosogatást is kreatív kikapcsolódásnak élem meg, ahogy a sok mosatlanból szép rend lesz” – árulja el a családfő.
Példakép a gyerekei számára
Pozitív életszemléletét gyermekei is örökölték, Lucia és Armand Krisztián számos dologban hasonlít édesapjukra. Fia a külsőségekben is a színészre ütött.
„Amikor apa belép egy terembe, minden szem rászegeződik, szokták mondani, hogy ez nálam is így van. A hangunk is egyre jobban hasonlít, de a türelmemet és a világhoz való hozzáállásomat is neki köszönhetem. Igyekszem én is mindenben a jót keresni, és a művészetek és a kultúra iránt is érdeklődöm. Zongorázom, gitározom és énekelek, de korábban vonzott a színészi pálya is. Kipróbáltam magam benne, de az a fajta ambíció, ami édesapámban megvan, belőlem hiányzik, és őszintén megvallva, nem is szerettem volna ugyanazon a pályán versenyezni vele. Így vagy úgy kivételeznének velem, és többet várnának tőlem, amit nem akartam” – mondja Krisztián.
Húga is örökölte a művészi beállítottságot.
„Gyerekként imádtam édesapánkkal színházba járni, izgalmas élmény volt fellépés közben látni. Az egyik legkedvesebb emlékem, amikor ott ültem a takarásban, a színfalak mögött, apa lejött a színpadról, és adott a homlokomra egy puszit. Ennek ellenére a színészi pálya távol áll tőlem, viszont énekelni szeretek. Még nem kezdtem el komolyabban foglalkozni a zenével, de ki tudja, lehet, hogy egyszer majd megtalálom benne a helyem. A kitartásomat édesapámtól örököltem, és az is jó irányba formált, hogy egész életemben csak azt láttam, hogy mosolyog ránk. Folyamatosan pozitív energiákat sugároz, ami sokat segít nekünk.”
A munkája a szenvedélye
A színész a mai napig rengeteget dolgozik, viszont a szabadidejét mindig is a gyermekeinek szentelte.
„Apa lazább típus, az iskolai témákban ő volt az elfogadóbb. Mivel sokat dolgozott, ezért mindig megvolt a várakozás és a nagy egymásra találás, amikor hazajött. Ilyenkor leültünk, és tartalmas beszélgetéseket folytattunk. Nincs tabutéma, amikor szükségem van rá, számíthatok rá. Mindig azt hangsúlyozta, hogy soha ne azt csináljam, amit rám erőszakolnak, vagy ami trendinek számít, hanem azt, ami boldoggá tesz. És ezt be is tartom. Egyetlen kitétel volt: nem engedte, hogy katona legyek” – teszi hozzá a fia.
Armand sosem erőltette a gyermekeinek, hogy kövessék a pályán. Annak idején ő sem a szülei hatására jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára.
„Papírforma szerint nagyobb az esélye, hogy követi az ember a szüleit, de ez nem törvényszerű. Ehhez kellett az is, hogy tizenegy éves koromban megszólaljon bennem az a hívószó, ami az elhivatottsághoz vitt. Nem a szüleim által, hanem saját magam éreztem meg, mennyire fantasztikus ez a szakma.
Beszélni, hatni az emberekre, gondolatokat közvetíteni a lételemem, már gyerekként is éreztem, hogy ez az utam. Szerencsés vagyok, hogy a szenvedélyem a hivatásom, ezért nem megterhelő dolgozni, hanem örömforrás.
A gyerekeimben ez a fajta elhivatottság a szakmám iránt nem született meg. Nagyon ügyesek voltak mindig is a muzsikában, de nem érzik, hogy ezen a pályán kéne továbbmenniük. Ezzel nincs baj, sokkal fontosabb, hogy a saját örömükre találják meg a hivatásukat. A zene, az idegennyelvek és a sport pedig mind ragyogó kiegészítői az életnek.”
A nyarakat a Balatonon töltik
A nyári szezont a víkendházukban töltik, ahol Armand gyerekei is számos szép emléket őriznek. „Idilli esti programjaink vannak a Balatonon: egy kellemes vacsora mellett beszélgetünk, körülöttünk pedig a kutyák szaladgálnak. Nagyon szeretünk ott lenni, hiszen ilyenkor minden külső tényezőt kizárhatunk, és nyugodtan figyelhetünk egymásra. Apukámmal az utazás is közös hobbi, idén például Franciaországban voltunk, ami nagy élmény volt” – árulja el Luca.
Fotó: Bognár Bogi, Fábián Olga, Hortolányi Anikó, Olajos Piroska • Smink és haj: Mészáros Délia • Stylist: Bendes Bianka • Ruha: C&A, Reserved, Van Graaf
