Drámai gyerekkor
Vajon miként éli meg egy gyermek, ha drámát lát? Valódi, véres drámát… A Kútvölgyi család az 1956-os forradalom idején a Futó utca és a Práter utca sarkán lévő házban élt. A vasesztergályos apa és a könyvelő anya igyekezett mindent előteremteni a kor és a rendszer lehetőségeihez képest, hogy a két lánygyermek ne szenvedjen hiányt semmiből. Elsősorban szeretetet adtak nekik, sokszor másuk sem volt.
Aztán kitört a forradalom és a szeretet mellett már biztonságra is szükség volt. Egy napon a két Kútvölgyi-lány kihajolt az ablakon, és azt látták, hogy a közelben lángol egy tank. Mintha egy mozgó, nagyméretű tábortűz közeledett volna. Rémületes látványt nyújtott a lángoló koporsó.
Nem volt mire várni, az anya megfogta gyermekei kezeit és lerohant velük a pincébe. Fakó fény világította meg a zsúfolt helységet, a házból odamenekült mindenki. Aztán jött a szomszéd bácsi, aki azt javasolta, hogy a szülők a két halvány, derengő fényt adó villanykörte alatt ölelkezzenek össze a gyerekeikkel, hátha ettől a látványtól megesik majd a pincébe bejövő oroszok szíve. De nem jött senki. Kintről lövések zaja hallatszott, golyók süvítettek keresztül-kasul a Práter utcán és a bácsi megnyugtatott mindenkit, kimegy, körülnéz, hogy tiszta-e a terep.
Aztán visszajött és kért egy szál cigarettát Kútvölgyi-anyukától, széthúzta az addig összeszorított ballonkabátját és mindent elöntött a vér. Elszívta utolsó szál bagóját, összeesett és meghalt. Kútvölgyi Erzsébet, aki akkor mindössze 6 esztendős volt, soha nem felejtette el ezt a délutánt. Később, jóval később kérdezett rá az édesanyjánál, hogy mi is történt 1956-ban? Ő pedig a kezébe adott egy cipős dobozt és azt mondta, ha elég erőt érez magadban, nyissa ki. Így is tett.
Hűséges típus
A dobozban a szülei bizonyítványai voltak, és mellette összehajtogatva egy nemesi oklevél, családi címerrel. Az édesanyja családjának a címerével. A Rákosi-rendszer mindent elvett tőlük. Az apja szívből gyűlölte azt a rendszert, szívből gyűlölte a kommunistákat és olykor kiállt az erkélyre és hangosan szidta őket.
Ezért is lehetett furcsa élmény, az akkor már 68 esztendős Kútvölgyi Erzsébet számára, hogy eljátszhatta Kádár János feleségét. Felkavaró monodráma a Vígszínház kis színpadán, amelyben Kútvölgyi Kádárné, vagyis Tamáska Mária bőrébe bújt. Sokadik megrázó szerepe volt ez. És a sokadik felejthetetlen alakítása a Szent István körúti teátrumban.
Merthogy Kútvölgyi Erzsébet hűséges típus: 1971 óta a Vígszínházhoz tartozik, már főiskolásként ráléphetett a világot jelentő deszkákra, hogy aztán onnantól kezdve évtizedeken át szolgálja a főváros talán legszebb színházát. Pedig nem is akart színésznő lenni. A Fazekas Mihály gimnázium kísérleti matematika szakos osztályába járt, és hol irigykedve, hol gúnyosan mondták neki, hogy stréber, merthogy mindig színjeles bizonyítványt kapott.
Tanára figyelt fel rá
Különös módon mégis a magyartanára figyelt fel rá, aki azt mondta, gyönyörűen beszél, érdemes lenne megpróbálkoznia a filmművészeteivel. Talán még mosolygott is magában, miközben arra gondolt: márpedig ő gyermeksebész lesz! Ez volt az álma, és ezt még akkor sem felejtette el, amikor mégiscsak sikeres felvételit tett és 1973-ban színészi diplomát vehetett a kezébe.
Pedig az első félév a főiskolán maga volt a pokol számára. Folyamatosan az járt a fejében, hogy neki most valamelyik kórházban kellene ellesnie, hogyan bánnak a szikével az orvosok. Látták, érezték rajta a tanárok, hogy lelkileg vívódik, és csaknem ajtót mutattak neki. Arról sem szólt senkinek, hogy újra felvételizett az orvosegyetemre, ahová ezúttal sem vették fel.
Később azt mondta, ha akkor bejutott volna az orvosira, otthagyta volna a színművészetit és soha nem lett volna belőle színésznő. Szerencsére maradt és már főiskolásként a Vígszínházban töltötte a gyakorlati idejét, sőt, Julika szerepét játszhatta Molnár Ferenc Liliomjában. Marasztalták, és ő életre szóló szerződést kötött önmagában, önmagával és a színházzal. Parádés szerepek, parádés alakítások. Egyszer ezt írták róla:
„Alakításait gyengéd líraiság és drámai erő jellemzi, de a komikum és a groteszk ábrázolás sem idegen tőle…”
Számos filmben játszott
Olyan filmekben játszott, mint a Napló szerelmeimnek, a Napló apámnak, anyámnak, a Riasztólövés. De láthatta őt a közönség zenés darabokban is. Egyszer már híres, sikeres színésznőként mégiscsak majdnem otthagyta a pályát. Amikor a Kurázsi mama lekerült a műsorról, azt gondolta, ennyi volt. Valami mintha megtört volna benne, s azzal biztatta magát, a színészet helyett majd varr, köt, horgol, s ha a helyzet úgy hozza, kerámiákat készít. Aztán maradt, persze hogy maradt. A Vígszínházban számtalan alkalommal választották az évad legjobb művészének. Közben megkapta a Kossuth- és Jászai Mari-díjat, Érdemes művész lett és örökös tagja a Halhatatlanok Társulatának.
Kétszer ment férjhez. Először a zseniális író, Örkény István fiához, Örkény Antal szociológushoz. Közös gyermekük Iván. Második férje, ifjabb Zákányi Zsolt volt, a Liszt Ferenc-díjas karnagy, Zákányi Zsolt fia, akitől Gáspár nevű gyermeke született.
Forrás: Újságmúzeum
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán, Nagy Zoltán
