A hármasikrek Rúzsa Magdi legnagyobb tanítómesterei: „Annyira mélyvízben vagyok, hogy egyszerűen csak úszom”

Az énekesnő hármas ikrei, Lujza, Keve és Zalán nemrégiben ünnepelték harmadik születésnapjukat. Mellőlük elindulni egy fellépésre egészen más, mint amilyen évekkel ezelőtt volt.

„Sosem egyszerű felkészülni egy dupla nagykoncertre, főleg három gyerek mellett teljesen máshogy zajlik az élet. Régen ez csak rólam, az énekesnőről szólt, ma már sokkal összetettebb, mégis, valahogy sikerül megoldani.

Annyira mélyvízben vagyok, hogy egyszerűen csak úszom, és mindig jól alakulnak a dolgok. A három gyerek megtanított arra, hogy elengedjem a görcsösséget, és éppen ezért sok minden talán könnyebb is”

– meséli Magdi.

Ikrei mellett nincs ideje unatkozni

Az anyaság folyamatosan kihívások elé állítja, miközben csodálattal figyeli, ahogy gyerekei napról napra cseperednek. „A három gyerekem egyszerre van ugyanazon a fejlődési szakaszon, ami nehézség, de közben minden percét szeretem. Vannak nehezebb napok: például igazságot tenni közöttük vagy amikor mind a hárman szeretnék a kezemet fogni vagy az ölemben ülni, és nem biztos, hogy meg tudom úgy oldani, ahogy elvárják tőlem – meséli az énekesnő.

– Megy erősen a harc anyáért és apáért is, a férjemmel a lehetetlent is megpróbáljuk megoldani. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ők is választották ezt a helyzetet: hárman vannak, meg kell tanulniuk, hogy nem mindig tudom mindenkinek fogni a kezét. Megpróbálom cserélgetni őket, de nem feküdhetek egyszerre mindhármuk mellett az ágyban. Ahogy nőnek, persze egyre ügyesebbek, okosabbak és elfogadóbbak. Nagy boldogságot ad, amikor eljutunk arra a szintre, hogy megértenek valamit, és sokkal empatikusabbá válnak egy-egy helyzetben.”

Ez is érdekelhet: Összefonódott Tóth Andi és Rúzsa Magdi élete: a válás pecsételte meg a sorsukat

Kislánya, Lujza a tükörképe

Magdi amióta édesanya lett, nagy változáson ment keresztül, érzékenyebb, gondoskodóbb lett, és átrendeződtek a hangsúlyok.

„Egészen új ember lettem, hordozom ugyan a régi tulajdonságai­mat, de fejben és mindenféle szempontból meg kellett születnem újra. Ahogyan édesanyám nevelt, jónéhány dolgot továbbviszek a gyereknevelésben. Mi is hárman vagyunk testvérek: az osztozkodást, a testvéri szeretetet, az egymásra való odafigyelést, az empátiát mások felé és a hitet mind belém nevelte édesanyám. Ezeket én is szeretném átadni. A családunkban az összefogás és az egymás melletti kitartás a legfontosabb erény. Ha csak a szűk családunkra gondolok, a mi gyerekeinkre, a mosoly és a kacajok a legértékesebbek, az ember ilyenkor szárnyal a boldogságtól” – árulja el mosolyogva.

„A gyerekek teljesen különbözőek, mindhárman abszolút más egyéniségek, és mégis van közöttük némi hasonlóság. Érzelmileg és külsőleg is eléggé vegyesek, az apukájukból és belőlem is húznak szálakat. Nagyon érdekes látnom, néha például úgy érzem, mintha a saját tükörképemmel vitatkoznék, amikor Lujza szembeszáll velem. Ilyenkor alig tudom megállni, hogy elnevessem magam, de van, hogy csak annyit kérdezek tőle: »Mi van, kis Rúzsa Magdi?« Erre pedig gyakran dobbant egyet vagy nevet. Hihetetlen látni a kicsi énjeimet, és bár néha őrjítő, épp ez a szépsége is a gyereknevelésnek.”

Büszke a falusi gyökereire

Három kisgyerek mellett nem egyszerű a logisztika, de Vilmossal arra is ügyelnek, hogy olykor elcsenjenek egy kis kettesben töltött időt.

„Igyekszünk arra is időt szakítani, hogy néha kettesben legyünk. A férjem a mai napig maximálisan kiveszi a részét a gyerekekkel kapcsolatos teendőkből, és teljes mellszélességgel benne van mindenben, ami ezzel jár. Ugyanúgy, ahogy én is. Gyakran visszajárunk a Vajdaságba, fontosnak tartjuk, hogy Lujza, Keve és Zalán megismerje azt a helyet, ahol a férjemmel születtünk és ahonnan jöttünk. Ismerjék a gyökereinket, és a falusi világot is szeretném nekik megmutatni, mert sok mindent tanulhatnak abból a létből is. Én például rettentően talpraesettnek érzem magam, és sokat köszönhetek a vidéki életformának.

Örülök annak, hogy bennem van egy kettősség, hogy ismerem az átjárást a két világ között, és mindkettőben meg tudom találni magam”

– mondja Magdi, aki korábban 10 évre előre tervezett, most már megelégszik azzal, ha a következő 3-4 év körvonalazódik.

„A gyerekeim arra is megtanítottak, hogy tervezni lehet, de aztán hagyni kell, hogy az élet alakítsa a dolgokat. Több olyan nagy vágyam van, amelyen nemcsak dolgozom, hanem el is képzelem újra és újra, ugyanis hiszek abban, ha már valami a gondolataimban megszületett, akkor már csak egy lépésre vagyok attól, hogy valóban megteremtődjön.”

Fotó: Dfp, privát