Nagyon szerencsésnek érzi magát a népszerű színész-énekes, hiszen még megteheti, hogy imádott édesanyját, az egykori híradóst, Vajek Jutkát felköszöntse nőnapon.
„A március nekem kettős ünnep: ekkor van anyukám születésnapja és a nőnap is, aminek megtartását magam részéről kötelezőnek érzem. Sajnos ilyenkor még nem nyílnak a rózsák a kertemben, ezért üzletben vásárolok, de mindig igyekszem különleges csokrot rendelni. Anyukám terasza tele van szebbnél szebb virágokkal, szeret gyönyörködni bennük. Édesanyám márciusban 87 éves lesz, és hála az égnek, jó egészségnek örvend. Hosszú évek óta Siófokon lakik, ezért telefonon tartjuk a kapcsolatot, és havonta egyszer személyesen is találkozunk. Általában én utazom le, de olykor ő is szívesen jön fel Budapestre.
A húgom, Andrea közelebb lakik hozzám, vele is nagyon szoros a kapcsolatom. Édesanyám mellett ő a másik nagyon fontos hölgy az életemben. Az évek során sok nehézségen mentünk keresztül, és a kisebb-nagyobb bajból mindig kihúztuk egymást. Összetartó család vagyunk” – árulja el Gergely Róbert.
Örül, hogy Andi újra tud mosolyogni
Az előadóművész húga, Vajek Andrea civil aktivistaként segít a daganatos betegeknek a gyógyulásban. Andrea maga is ráktúlélő, és a depresszióval is megküzdött, amit Robinak köszönhetően győzött le.
„Ez egy alattomos betegség, nehéz kijönni belőle, mert céltalanná, életunttá válik tőle az ember. Amikor édesanyám és a második férje, Árpád nem tudtak már segíteni Andreán, magamhoz vettem a húgomat. Egy idő után bevontam őt a közös munkába, az akkori magánszínházamnál, a Gergely Theáternél adtam neki feladatokat.
A társulat megkedvelte Andreát, attól pedig, hogy hasznosnak érezte magát, az állapota is javulni kezdett. Nagyon büszke vagyok rá, mert sikerült kijönnie a lelki mélypontról. Jó látni, hogy visszakaptam az én élettel teli, mosolygós húgomat.”
Robi minden évben egyszer vendégül látja a számára kedves embereket. „Gergely-kerti partinak hívom az eseményt. Nem kötelező, de néhány kollégám önálló műsorszámmal is készül, miközben sokat viccelődünk és beszélgetünk. Anyukám és a húgom ott ülnek a galagonyafa alatt, számukra is élmény ez a baráti összejövetel.”
A színművészt kiváló házigazdának tartják, aki már fiatalemberként talpraesett volt a konyhában.
„Amikor huszonévesen elköltöztem otthonról, és a pécsi színházhoz szerződtem, akkor vettem rá először magam, hogy néhány kedvenc ételemet megtanuljam elkészíteni. A leveseim azóta is jól szoktak sikerülni, és a paprikás csirkére sem kaptam még rossz kritikát” – teszi hozzá nevetve.
Harmadik lett a rozmárjelmezben
E lapszámunk megjelenésekor Gergely Róbertnek nem sok ideje jut majd a főzésre, hiszen nőnap környékén rengeteg fellépése van, és nem bánja, ha százszor is el kell énekelnie az Emmanuelle-t.
„Március első két hetében különösen sok rendezvényen találkozhatnak velem. Egy kicsit az az érzésem, hogy a férfi szervezők, helyi polgármesterek rám bízzák, hogy az én dalommal, jókedvemmel köszöntsük fel a hölgyeket. Ez a fülbemászó szám végigkíséri az életemet, és szerencsére másokét is. Együtt öregedtünk meg. Minden énekes arra vágyik, hogy legalább egy emblematikus dal köthető legyen a nevéhez. Büszke vagyok arra, hogy van egy örökzöld slágerem.”
De a sármos sztár nemcsak a múltba réved, igyekszik megfelelni a mostani trendeknek is. Tavaly decemberben az Álarcos énekesben láthattuk az RTL-en.
„Eleinte vonakodtam a felkéréstől. Arra gondoltam, nem nekem való az a feladat, hogy rozmárjelmezbe bújjak. De örülök, hogy elvállaltam, mert harmadik helyen végeztem Brasch Bence és Valkusz Milán mögött. Elégedettséggel tölt el, hogy sikeresen megoldottam a feladatot.”
Nem a szülei révén akart sikereket elérni
Mindent megtesz azért, hogy az ifjabb generáció is megismerje.
„A minap az Erkel Színház felhívására is jelentkeztem, amelyben musicalben jártas előadókat kerestek. Szerintem elsősorban fiatal vagy még ismeretlen művészekre gondoltak, mert meglepődtek, hogy beadtam a jelentkezési lapomat. Ugyan két éve már nyugdíjas vagyok, de nem kívánok tétlenül üldögélni itthon. Boldogan állok a kihívások elé, mert szeretném tudni, hogy 67 évesen mennyit érek a szakmámban, elfogadnak-e engem a fiatalok.
Bár híres szülők gyermekeként nőttem fel – édesapám, Vajek Róbert kedvelt rádiós volt, édesanyám sikeres tévés –, sosem az ő protekciójukkal értem el az eredményeimet. Arra tanítottak, ne várjam el, hogy az ölembe hulljon a siker, hanem dolgozzak meg érte egyedül. A vezetéknevemet is azért változtattam Gergelyre, mert nem akartam, hogy a szüleim ismertsége révén kivételezett helyzetbe kerüljek.
Édesapám már nem él, és édesanyám második férje, a neves operatőr, Burza Árpád sem, de itt van még nekem anyukám, akinek hálával tartozom azért, mert érzékeny és jószívű embert nevelt a húgomból, én pedig azzá válhattam, aki mindig is akartam lenni.”
Ez is érdekelhet: Közös temetést szeretne elhunyt szerelmével a 85 éves Vajek Jutka: „A férjemmel volt egy megállapodásunk”
A legkedvesebb ajándéka
„Az egyik kerek születésnapomra anyukám leszervezett egy meglepetésutazást Rómába. Csak azt kérte tőlem, hogy menjek ki a reptérre egy ruhákkal teli bőrönddel. Ott szembesültem vele, hogy az egész családom együtt utazik Olaszországba, és még egy futballmeccsre is ellátogattunk közösen. A fiammal azóta is a Roma csapat szurkolói vagyunk” – meséli Robi.
Fotó: Schumy Csaba
