Nem könnyű mindig csak adni, kedvesnek lenni. Bényi Ildikó mosolygós szemeiből azonban soha nem lehetett kiolvasni, ha rosszkedvű, ha aggódik valamiért. Így azt sem engedte láttatni, hogy öt éve szörnyű hírt közöltek vele az orvosok – írta a Best magazin. Rendületlenül hitt a felépülésben Ildikó tekintete, a gesztusai, a mozdulatai – ahogy mindig – még február elején is a belső harmóniát tükrözték, amikor a Millenárison megtartott BCEFW divathéten megjelent. Senki nem gondolta volna, hogy utoljára jelenik meg a nyilvánosság előtt. Gyönyörű volt, tündökölt, holott fájdalmai voltak. De Ildikó soha nem beszélt arról, hogy a gyilkos kórral küzd.
És amikor felülkerekedett a betegsége, akkor is remélte, sikerül meggyógyulnia, és mihamarabb visszatérhet az Önök kérték! műsorvezetői székébe, amelyben idén már huszonnyolcadik éve ült. 1997 augusztusa óta mindennap ott volt az emberek nappalijában a televízió képernyőjén keresztül, mégsem tőle volt hangos a sajtó, mert sosem vágyta a hangos népszerűséget, és amikor csak tehette, kerülte a zajt. De szívesen szerepelt lánya, Fanni oldalán, akiért a fogantatása óta rajongott, aki a mindene volt.
Ez is érdekelhet: Édesanyjára emlékezik Bényi Ildikó: „Én sem kergetek elérhetetlen álmokat”
Örökölt sors
Tíz éve történt az első igazán nagy tragédia anya és lánya életében, amikor el kellett temetni Ildikó édesanyját, Fanni nagymamáját. Anya és lánya a bajban is összekapaszkodtak, de Ildikó még így is valósággal összeroppant a gyász súlya alatt. Mindebből a tévénézők semmit nem éreztek meg, Ildikó szeme mosolygott, valahányszor a kamerák elé lépett, de egy éven át éjszakánként sírva aludt el. Vajon Fanni, aki néhány éve szintén műsorvezetőként dolgozik, mikor lesz képes újra mosolyogni? Példaértékű, ahogy utolsó pillanatig gondoskodott az édesanyjáról. A legnehezebb időszakban azonnal hozzá költözött, és neki köszönhetően – alig két héttel 55. születésnapja után – Ildikó úgy mehetett el, ahogy mindig is élt: elegánsan, nem mutatvaa nehéz pillanatokat.
De Fanni most egyedül maradt. Egy csapásra elveszítette édesanyját, cinkostársát, a legjobb barátnőjét és azt a támogatást is, ami minden hozzá hasonló, éppen szárnyát próbálgató, sikeres karrier előtt álló fiatalnak olyan nagyon fontos, hogy megkapja az életében. Hogy a gyász nehéz pillanatait megszépíti, vagy még nehezebbé teszi, hogy az Önök kérték háziasszonyát egy ország siratja, arra egyedül Fanni tudná a választ, aki – érthető okokból – teljesen összetört a gyász súlya alatt.
A legjobb barátnői voltak egymásnak
Anya és lánya nemcsak szakmai tekintetben, hanem az élet számos területén egymás legnagyobb rajongói voltak. A szabadidejüket szívesen töltötték együtt. Voltak programok, amiket évek óta el sem tudtak egymás nélkül képzelni. Ilyenek voltak a közös nyári, balatoni kiruccanások, a hernádvécsei rokonlátogatások, de közös kapcsolódási pont volt a ruhák iránti szeretetük is. Ildikó közösségi oldalára feltöltött, Sikkes péntek elnevezésű videóit is Fannival közösen készítették, és ha buliról volt szó, ruhák iránti szenvedélyük miatt Ildikó szintén azonnal cinkostárssá vált.
Ez is érdekelhet: Bényi Ildikó és lánya, Fanni: „Őszinte tükröt tartunk egymás elé”
„Ha valaminek nehezen tudok ellenállni, azok a ruhák. A gardróbom is éppen emiatt tele van szebbnél szebb darabokkal, köztük olyanokkal is, amelyek a műsorban annyira megtetszettek, hogy meg is vásároltam őket. És lányos anyaként szerencsére van is, aki kihasználja őket. Fanni és a barátnői előtt jó ideje nyitva áll a gardróbom, és boldogsággal tölt el, hogy azt látom, nekik köszönhetően ezek a ruhák időnként tényleg életre is kelnek, és nem csak a helyet foglalják a szekrényben.
Azt azonban Fanninak már megjegyeztem, én is garázdálkodni fogok a szobájában, van ugyanis pár horgolt darab, amelyből csak egyet készített, de színben és fazonban abszolút az én világom. Szóval alig várom, hogy pár fokot még melegedjen az idő, hogy a hétköznapokban egy spagettipántos felsővel viselni is tudjam őket” – mondta el Ildikó a Best magazinnak alig egy évvel ezelőtt, amikor Fanni új hobbijáról, a horgolásról mesélt.
Fotó: Borzi Vivien, MTVA
