Huszonhárom év – kimondani is hihetetlen, de ennyi ideje hunyt el Kaszás Attila, aki a héten töltötte volna be a 65-öt. Hosszú idő után ez az első alkalommal nagy szerelme, Eszenyi Enikő megidézte az együtt megélt éveiket a Best magazinnak, a találkozásukat a Színművészeti Főiskolán, a szerelmüket, a házasságukat, a magánemberi és a szakmai összetartozásukat. A március mindig nehéz számára, hiszen Attila ebben a hónapban született, 1960.március 16-án, és 42 évesen ugyanebben a hónapban távozott el – 2007. március 23-án. Elsőévesként szerettek egymásba
Mindig vele van Attila emléke
„Itt van előttem a képe, de ha nem látom, akkor is velem van. Elsőéves főiskolások voltunk, amikor egymásba szerettünk, épp a Csongor és Tünde egyik jelenetét próbáltuk. Még diploma előtt összeházasodtunk. Délután volt az esküvőnk, este játszottam, így csak utána volta lakodalom. A mennyasszonytáncnál pénz helyett volt, aki a személyi igazolványát dobta be a fazékba.”
A főiskolai lét mindenkinek új és csodálatos volt. Sokan érkeztek vidékről, Attila a határon túlról. Erős közösséget alkottak, hiszen nagyon szerették egymást. Ebben a jó közegben sikerült kibontakoztatniuk a tehetségüket, amely aztán egyre magasabbra szárnyalt. Felejthetetlen párost alkottak Aztán leszerződtek a Vígszínházba.
„Mivel nem volt budapesti letelepedési engedélyünk, ezért lakást nem kaphattunk, így aztán albérletről albérletre vándoroltunk. Végül Pap Vera segített, aki odaadta nekünk a szükséglakását. Éjszakákon át festettük jó barátunk segítségével, de aztán itt sem maradhattunk.”
A Vígszínházban felejthetetlen párost alkottak, alakításaik azóta is élénken élnek a nézők emlékezetében.
„Egyszer a Dühöngő ifjúságban Attila olyan erősen szorított magához, hogy elájultam. Elmondása szerint rémülten ébresztgetett, de a nézők ebből semmit nem vettek észre. Egyszer csak magamhoz tértem. Attila huncut szemeit láttam, amint megkönnyebbülve jelezte, hogy nem otthon, az ágyban vagyunk, hanem a színpadon. Eleinte kevés szerepet kapott a Vígszínházban, ezért mindkettőnk számára óriási lehetőség volt az első rendezésem, a Leonce és Léna. Az előadással bejártuk Európa nagyvárosait, és létrejött egy új alkotó közösség, amelynek következő kirobbanó sikere a West Side Story volt. Attila gyönyörűen játszott és énekelt Tonyként.”
Ez is érdekelhet: Szélsőséges volt, szertelen és bizonytalan, tele volt fájdalommal: 65 éves lenne Kaszás Attila
„Imádta, habzsolta az életet”
A szüleikkel is sok időt töltöttek együtt. Hol Debrecenben, hol Komáromban.
„Ez is közös volt bennünk. Mindketten nagyon szerettük a szüleinket. Karácsonykor én vásároltam az ajándékokat. Egyforma pulóvert az apukáknak, ugyanolyan, csak más színű ruhát az anyukáknak. Attila nem szeretett vásárolni. Én hoztam el neki a butikokból a nadrágokat, ingeket, pulóvereket. Mindegyiket kiterítettem az ágyra, ő fel sem próbálta, mert tudta, hogy jó a méret, csak rámutatott, hogy ez jó, ez kell, az mehet vissza. Viszont imádott főzni. Fontos volt számunkra, hogy vendégül lássuk a barátainkat, olyankor felszabadultan mulatott. Csak táncolni nem nagyon szeretett, amit én nagyon sajnáltam.”
Hogy milyen emberként él Enikő emlékezetében Kaszás Attila?
„Erre igazából nincsenek szavak. Szeretetteli, humanista ember, különleges művész volt, aki imádta, habzsolta az életet.”
Fotó: Olajos Piroska
