Mosollyal az arcán, de a lelke mélyén magányosan hunyt el Bényi Ildikó: sosem találta meg az igazit

Amikor először találkoztam vele, épp­csak megszáradt a tinta a szerződésén. 1994-et írtunk. Nagyon boldog volt, hogy a Magyar Televízió bemondónője lett, és vidéki lányként sikerült a nagy elődök nyomdokaiba lépnie.

„Magyar–orosz szakos tanárként diplomáztam, tanítottam is egy főiskolán, de már akkor tudtam, hogy nem maradok a katedrán. Minden álmom a televízió­zás volt. Csodáltam Kudlik Júliát, Takács Marikát és Tamási Esztert. Én is a »nagy fekete dobozban« szerettem volna szerepelni. Egy újsághirdetés útján kerültem a tévéhez. Fiatalítani akarták a műsorvezetőket, én pedig beadtam a bemondói-műsorvezetői tanfolyamra a jelentkezésemet” – árulta el Ildikó, aki hamar kitűnt bájos lényével, kedvességével és kellemes hangjával az ifjú televíziósok közül.

Nem telt el sok idő, tehetségének köszönhetően megkapta a Magyar Televízió emblematikus kívánságműsorát, az Önök kértéket. Ildivel madarat lehetett volna fogatni, annyira szerette és magáénak érezte a feladatot.

Meg akart felelni a szüleinek

Az élet hamarosan egy újabb csodával ajándékozta meg. Nagyon boldog volt, amikor megszületett a kislánya, Fanni. Ildikó pontosan olyan anya akart lenni, mint a saját édesanyja, Valéria.

„Azt mondják, külsőleg tiszta apukám vagyok, belsőleg azonban anyukám tulajdonságaiból is örököltem. Ő végtelenül jószívű, és a legapróbb dolgoknak is tud örülni, optimistán áll az élethez. Én sem kergetek elérhetetlen álmokat. Az is boldoggá tesz, amikor a munkából hazaérve tiszta lakás fogad. A kislányom még csak 11 éves, de már most nagyon házias, gyakran előfordul, hogy saját magától kitakarít, vagy kivasalja a  ruháinkat. Ez is óriási öröm számomra” – nyilatkozta korábban a Meglepetésnek.

Ildikó ezer szállal kötődött a szülőföldjéhez, Hernádvécséhez és a szüleihez. Szinte minden beszélgetésünkön szóba hozta vidéki gyökereit és a családját.

„Édesanyám felülmúlhatatlanul süt-főz, és arra tanított, hogy mindennap kerüljön főtt étel az asztalra. Apukám szívéhez a hasán keresztül vezetett az út, és anyukám mindig valami remek étellel rukkolt elő. Én is szeretek főzni. Egy egyszerű hétköznap is kétfogásos menüt készítek: ma például palócleves és diós tészta lesz az ebédünk” – mondta. Ez a háziasság szokatlan volt egy olyan hölgytől, aki a pörgős médiában dolgozik, de Ildikó meg akart felelni a szülei elvárásainak, és saját magával szemben is követelményeket állított fel.

A férfiakban többnyire csalódott

Rendkívül megbízható, tisztességes és hűséges volt. Sajnos a férfiakkal nem volt szerencséje. Kislánya édesapjától elvált, és későbbi házassága és párkapcsolatai is rendre kudarcba fulladtak.

Ildikó esetében is igaz a mondás, mely szerint mindent nem kaphatunk meg a sorstól. Vannak keresztek, amiket, ha tetszik, ha nem, cipelni kell magunkkal. Ildikó súlyos keresztje a magánélete volt.

„A szüleim házassága példaértékű számomra. Sajnos az évtizedekig tartó, egyetlen házasság nekem nem adatott meg” – árulta el.

Ugyan mindig nagyon boldog volt az éppen aktuális társa oldalán, de ezek az örömök csak rövid ideig tartottak. Tiszta lelkű nő volt, túl jó azokhoz a férfiakhoz, akik kiválasztották őt, majd később, ki tudja milyen okból, elhagyták. Ildi a munkája végeztével szeretett az otthona biztonságában lenni, nem vágyott reflektorfénybe, nem kereste hírességek és befolyásos emberek társaságát, ami pedig a média világában szinte szükségszerű. Szabadidejét lányával, Fannival töltötte, vagy a Hernádvécsén élő szüleit látogatta meg, segített nekik a ház körüli munkákban.

A családja gabonatermesztéssel foglalkozott, Ildikó is aranykalászos gazda lett, mert kötelességének érezte, hogy elvégezze a tanfolyamot, képben legyen a családi gazdaság ügyes-bajos dolgai­val. A vidéki életforma állt közel a szívéhez, a magánéletét rendkívül diszkréten kezelte, nem szolgáltatta ki magát a nyilvánosságnak, ami miatt egy kicsit mindig körön kívül maradt.

Harminc éven át szerepelt a képernyőn, de sosem kilincselt új tévéműsorok után, megelégedett azzal, hogy ő az Önök kérték háziasszonya. A közönség szerette, rendkívül népszerű volt, de nem sztár. Hétköznapi ember maradt, aki úgy élt, mint egy segítőkész és kedves szomszédasszony, akihez bármikor becsöngethet az ember néhány jó szóért.

Váratlanul kiújult a betegsége

Ildikó imádott édesanyja elvesztése után az édesapjáról gondoskodott. Amikor tehette, sietett hozzá a határmenti községbe.

„Apukám, bár betöltötte a 83. évét, szellemileg és fizikálisan is friss, életerős ember, ám vannak dolgok, amikhez egy nő jobban ért. Kötelességemnek érzem, hogy segítsek neki: takarítok, mosok és vasalok rá” – mesélte a műsorvezető, aki akkor is támasza volt az édesapjának, amikor megtámadta szervezetét a rák. Ildikó­nak először még sikerült legyőznie a gyilkos kórt, és sokáig úgy tűnt, minden rendben van az egészségével.

Váratlanul érte, hogy kiújult a betegsége, és hihetetlen gyorsan minden rosszra fordult. A kezelések miatt a műsorvezetői munkáját már nem tudta folytatni, és az Önök kértéket átadta Radványi Dorottyának. Februárban, az 55. születésnapján a kollégái köszöntötték fel az akkor már nagybeteg Bényi Ildikót, aki a Facebookjára posztolt felvételen nem látható, csupán írásban köszönte meg, hogy gondoltak rá.

„Életem egyik legszebb születésnapi ajándékát kaptam az én Drága Kollégáimtól. Le sem lehet írni, hogy mit éreztem, amikor először megnéztem. Szívemben végtelen hálával köszönöm ezt a szeretetáradatot.” 7

Ildikó két héttel később, március 11-én örökre elaludt. Lánya, Fanni ott volt mellette, és fogta a kezét. Fülemben cseng Ildikó korábbi vallomása:

„Boldogsággal töltött el, ha valaki kívánsága teljesült a műsoromban. Szeretném, ha a lányom is annyi szeretetet kapna az emberektől, mint én. Nagyon örülök, hogy olyan munkám van, amiben sok örömöm van, és ezt kívánom Fanninak is.”

Ildikót tökéletesen jellemezte ez a néhány mondat: a családját és a tévénézőket is mindig fontosabbnak tartotta saját magánál.

Ez is érdekelhet: Lánya teljesíti Bényi Ildikó végakaratát

Fotó: Schumy Csaba, Nagy Zoltán, Borzi Vivien, mti