40 éve szereti ezt a rejtélyes nőt Csuja Imre: „Már az elején reméltem, hogy a szerelmünk egy életre szól”

Több mint négy évtizede van a pályán, és szerencsésnek tartja magát, amiért még mindig ilyen változatosak a feladatai.

„A nyár nagyon sűrű, beindult a Mi kis falunk forgatása is, és színházi feladataim is vannak. Ősszel indul a szezon, de már új szerepet nem vállaltam, csak a régieket játszom, emellett járom az országot az Imi, mondj egy verset! esttel. Nagyon színes feladataim vannak, így gömbölyű az élet. Jól kiegészítik egymást: a verses estek kedvesek számomra, nagy a szeretet irántam és az irodalom iránt, ami felemelő. Ez fontos része a pályámnak, ellensúlyozza a sok vígjátéki figurát, és megismernek egy másik oldalamról is.”

Gyerekként is élvezte a szereplést

A versek szeretete a nagymamájától ered, akire a mai napig meleg szívvel gondol vissza.

„Négy-öt éves lehettem, amikor a nagymamám megszerettette velem a verseket. Volt időnk rá, én pedig fogékony voltam. Ráadásul ki is próbálhattam a szavalást rögtön a szomszédban, amikor az asszonyok kifogytak a pletykákból vagy befejezték a kukoricamorzsolást. Mindig azt mondták: Imi, mondj egy verset!” – meséli a színész, akinek a versek végigkísérték az életét, és meghatározták a pályaválasztását is.

„Tizenhét éves voltam, amikor felhívták a figyelmemet, hogy van érzékem a színészmesterséghez: többen is kérdezték, Csuja, miért nem megy maga színésznek? Elgondolkodtam, és azt mondtam: tényleg, miért is ne? Akkoriban virágzott az amatőr színjátszó mozgalom, be is furakodtam több helyre, két-három csoportnak is tagja voltam, így sokféle dolgot kipróbálhattam. Hamar egyértelművé vált, hogy ezen a pályán kötök ki. Akkoriban senki nem gondolta Hajdúnánáson, hogy egyszer bekerülök abba a 30-40 fős társaságba, akiket ezer jelentkező közül választanak ki. De elsőre sikerült. Persze sokat készültem rá, mindent megtettem, hogy felvegyenek.

Egyébként a nagymamámtól kaptam egy nagyon praktikus, jó tanácsot, amit be is tartottam. Azt mondta: kisfiam, a pontnál és a vonásnál meg kell állni. És én így tettem, működött is.”

Nem ijed meg a kétkezi munkától

Színészként végigjárta a ranglétrát, nagyon sok mindent eljátszott.

„Alakulhatott volna másképp is a pályám, főleg az elején, de így volt jó. Nem volt könnyű, de hál’ Istennek, még nem rokkantam bele. A pályám elején másodállásokat is vállaltam, jártam sírköveket tisztítani és cipelni, sosem ijedtem meg a kétkezi munkától” – meséli Imre, aki húsz éve az Örkény István Színház társulatának tagja.

„Mácsai Pali hívott annak idején, én pedig örömmel mentem. Most, hogy húsz év után ő is elköszönt, éppen úgy lettem nyugdíjas, hogy ez a közös szakasz lezárult.”

A nem várt méretű népszerűséget az Üvegtigris hozta meg.

„Akkoriban sűrűn filmeztem, az elmúlt húsz évben minden nyáron forgattam. A Kisvárosban is sokat szerepeltem, mindig visszahívtak bűnözőnek. Emlékezetes jelenet volt, amikor üldöztek a rendőrök egy Ford Transittal. Nagy gázzal kellett vezetnem, majd nagy lendülettel kifarolni. Gyönyörűen sikerült. Erre a rendező azt mondta: nagyon jó, vegyük fel újra. Kérdeztem, miért? Azt mondta: mert kiraktad az irányjelzőt. Megszokásból tartottam a közlekedési szabályokat. Ezek mind szép emlékek és igazi mérföldkövek, ahogyan az is, hogy forgattam Donald Sutherlanddel, Brad Pittel és Derek Jacobival. Kisebb szerepekben ugyan, de ott álltam mellettük, és ez nagy élmény volt.”

Szalonnát süt az unokáival

Bár szereti a hivatását, örül annak, hogy most már több ideje jut a nyugodtabb hétköznapokra.

„Szeretünk kertészkedni: palántázunk, legutóbb krumplit ültettünk sittes zsákba. Nincs jobb a saját termésnél. A feleségem, Zsuzsa pedig kiválóan főz. Szoktam is neki mondani, hogy ne főzzél már ilyen jól! A krumplis tésztája, a karfiolleves, a rakott krumpli… sorolhatnám. Pacalt is remekül csinál, bár ő csak a szaftját szereti. Zsuzsa a legnagyobb kritikusom, és a legnagyobb rajongóm is egyben. Már az elején láttam, és reméltem, hogy ez a szerelem egy életre szól, most pedig a 40. házassági évfordulónkat ünnepeljük. A kapcsolatunk alapja az odafigyelés, a szeretet, a szerelem, a barátság és a humorérzék. Mindazok az apró dolgok, amelyek az élettel együtt járnak.

És persze ott vannak az unokák. Három, tíz, tizenkettő és tizenhat évesek: mint az orgonasíp, életkorban nagy a szórás. Ha összejövünk szalonnát sütünk, mindig jól elvagyunk, néha még verset is mondok is nekik. Matyi unokámban megvan a művészi véna, már felléptünk együtt is, de a balatoni nyaralóba is szeretnek lejárni hozzánk. Ha teljesen nyugdíjba mennék, több időm jutna rájuk és a kertészkedésre, de ez még odébb van. Az viszont jó érzés, hogy a pályával járó feszültség lassan elcsitul.

Egy kicsit elég volt abból, hogy folyamatosan önfegyelmet, önuralmat és szakmai fegyelmet kell gyakorolni. Nem esett nehezemre, de jó lenne felszabadulni egy picit a terhek alól. Szeretnék olvasni, zenét hallgatni, ezek kapcsolnak ki leginkább.”

Fotó: Schumy Csaba, RTL