A kedvelt műsorvezetőről köztudott, hogy évek óta társ nélkül él, ám mégsem érzi magányosnak magát, mert élményekkel tölti meg a mindennapokat. Talán közhely, de a legapróbb dolgoknak is nagyon tud örülni, így marad harmóniában önmagával és a környezetével.
„Ha őszinte akarok lenni, élvezem az egyedüllétet. Voltak szép szerelmek, de inkább a szabadságot választottam.
A kényelmemet sokra tartom.
Lehet, hogy önzőség, de az van itthon, amit én szeretnék. Ha kedvem tartja, főzök, de ha nincs, úgyis jó. Ha igényem van csendre és olvasásra, begyújtom a kandallót, és odakucorodom mellé, vagy szép időben kiülök a kertbe. A napi öt kilométeres gyalogláshoz ragaszkodom, mert lelkileg is feltölt. Ha velem jön a húgom, Erika, annak nagyon örülök, de egyedül, esőben is útnak indulok, és teszek egy jó nagy kört Szentendrén. Sosem érzem magam magányosnak, mert nyitott vagyok az emberekre, különböző közösségek tagja vagyok és a Gyalogolj! – Endrei Judittal mozgalmat is elindítottam a Facebookon” – meséli.
Szívesen utazik idegenekkel
Judit hobbija az utazás.
„Sok mindenről lemondok azért, hogy idegen kultúrákat megismerjek. Nincsenek drága cipőim, táskáim, a gardróbszekrényemben lévő ruhák is már tíz-tizenöt évesek. Előbb befizetek egy csoportos utazásra, minthogy egy értékes tárgyat vásároljak magamnak.
A társasutazás azért is jó, mert ismeretségek, barátságok szövődnek.
Így tettem szert én is olyan kedves ismerősökre, akikkel évek óta tartom a kapcsolatot, pedig az ország különböző városaiban lakunk. Tudom, hogy sok nyugdíjas egyedül él, őket is bátorítom, hogy ne féljenek utazási irodával elindulni, mert kellemes élményben lesz részük. A társítást pedig kifejezetten hasznosnak tartom, vagyis azt, amikor egy idegen útitárssal osztozunk a szállodai szobán. Egyfelől jelentős költséget spórolhatunk meg, másrészről egy számunkra új, érdekes emberrel is megismerkedhetünk.”
Judit eddig hatvan országban járt. Most könyvet ír az utazásairól, benyomásairól.
„A nyaram munkával telt, reggeltől alkonyatig dolgoztam az új könyvön. Távoli és egzotikus helyekre, Örményországba, Japánba, Kínába és Vietnámba kalauzolom el az olvasókat. Nemcsak az élményeimet vetettem papírra, hanem hasznos információkkal is szolgálok az adott országról, az általam felkeresett városokról.”
Az unokák érkezésére még várnia kell
Juditból árad a finomság és a nőiesség. Jóllehet az évek múlnak, ő alapvetően nem változik. 72 évesen is ragyog.
„Pedig nincs különösebb szépségpraktikám. Egy pici rúzst, egy kicsi sminket használok, amikor elmegyek itthonról, ez javít a megjelenésen, de alapvetően a természetességben hiszek. A reggeli rituálémhoz tartozik, hogy hideg vízzel megmosom az arcomat, és beveszem azokat a vitaminokat, amik az én koromban kellenek az egészségem megőrzése érdekében.
Szerintem sokat segít a közérzetünkön, ha optimisták vagyunk.
Például sosem azon kesergek, ami nincs, hanem annak örülök, ami megadatott. Az apró dolgok is boldoggá tesznek. Idén nyáron 15 kiló meggy- és sárgabaracklekvárt tettünk el a kisebbik lányommal, Laurával. Édesszájú vagyok, házi lekvárral boldogan ízesítem meg az uzsonnámat, de a barátaimnak is szívesen adok ajándékba egy-egy üveggel, mert tudom, hogy örömöt szerzek vele.”
Évek óta él társ nélkül Endrei Judit: „Voltak szép szerelmek, de inkább a szabadságot választottam”
Juditnak két gyermeke van. A 33 éves Nóra a fővárosban lakik, a 31 éves Laura az édesanyjával Szentendrén.
„A lányaim nem szeretik, ha mesélek róluk, mert ők nem vágynak arra, hogy ismert emberek legyenek. Felnőtt nőkről van szó, így el kell fogadnom, hogy független, önálló személyiségek, akik a saját álmaikat akarják megvalósítani.”
Juditnak akár már unokája is lehetne, de erre még várnia kell.
„Nincs bennem olthatatlan fájdalom, hogy nem vagyok nagymama. Én is későn szültem: 38, illetve 40 éves voltam, amikor világra hoztam a lányaimat. Úgy gondolom, Nóra és Laura sem késtek le az anyaságról. A mai fiatalok körében egyébként sem kirívó eset, ha a negyvenes éveik elején szülnek először. A gyermekeimre és a sorsra bízom, hogy mikor bővül a családunk.”
Hasznosabbnak érzi magát, mint 30 éve
Közel harminc éve abbahagyta a televíziós műsorvezetést, mégis úgy emlékezünk rá, mint a Magyar Televízió egyik legnépszerűbb bemondónőjére.
„Sokan értetlenül fogadták, amikor 1998-ban önszántamból hátat fordítottam a televíziós munkámnak. Ma már tudom, hogy az egyik legjobb döntésem volt. Színesebb, izgalmasabb, igaz, küzdelmesebb is lett az életem, hiszen nem volt havi rendszeres fizetésem. Mégis hasznosabbnak érzem magam most, mint három évtizeddel ezelőtt. A tizedik könyvem jelenik meg, és a YouTube-on is van egy saját beszélgetős csatornám, a Korhatártalanul.”
Az egykori tévés kollégák közül is néhánnyal jó kapcsolatot ápol.
„A bemondói szakma alapvetően magányos volt, hiszen egyedül konferáltuk fel a tévéműsorokat, és mindig váltásban dolgoztunk. De a hosszú évek alatt egy-két baráti kapcsolat kialakult: Bay Évivel, Kertész Zsuzsival és Mohai Gáborral rendszeresen szoktunk találkozni, beszélgetni, és Horvát Jánossal is időről időre érdeklődünk egymás hogyléte felől. Nincs okom panaszra, mert a lányaim és a húgom mellett olyan barátok és ismerősök vesznek körül, akiknek a szeretete sokat jelent számomra.”
Hamarosan megjelenik az új könyve
Szenvedélyem az utazás címmel jelenik meg Endrei Judit legújabb könyve szeptemberben. „Ez egy igazi szerelemprojekt, mert az első betűtől az utolsó simításig a saját elképzelésem és munkám van benne. Remélem, hogy az olvasók is élvezni fogják a történeteket, a messzi tájakról szóló izgalmas élménybeszámolókat.”
Fotó: Fortepan/Rádió és Televízió újság, Olajos Piroska, archív
