Sokan talán észre sem veszik, milyen fontos szerepet játszanak az ételek a filmvásznon. Egy tányér leves, egy szelet kenyér vagy egy karácsonyi vacsora: mind csak díszletnek tűnik, pedig valójában sokkal mélyebb jelentéstartalommal bír. A Story magazin megkeresésére Szabó István rendező felidézte A napfény íze című film ikonikus étkezéseit.
Az ebédlő, mint történelmi lenyomat
A napfény íze egy polgári család történetén keresztül mutatja be a 20. század viharos időszakait: a Monarchia világától a háborúk borzalmain át a szocializmus bezártságáig. De hogy mindez hogyan jelenik meg a filmben? Egy ebédlőasztal mellett!
„A szereplők együttlétének és az együttlét jellegének változása az étkezések helyén tetten érhető. Az ízlésesen berendezett ebédlőtől, a háború romjain át, a szegény társbérleti szobává vált ürességig tart ez az ív” – meséli Szabó István.
Csak a húsleves állandó
A család eleinte együtt ül az asztal körül, ahol még ima kíséri a kenyér felszeletelését. Később, a háborúk előrehaladtával egyre kevesebben ülnek le, míg végül a főhős teljesen magára marad. Az étel – többnyire húsleves – állandó, mégis új és új értelmet nyer minden jelenetben.
„Legtöbbször húslevest ettek, mert azt szerették a színészek. Biztos ízletes volt, gazdagon megrakva sárgarépával, fehérrépával, tésztával. A színészek jóízűen ették a forgatáson. Én hiába vágytam rá, hogy megkóstoljam, a rendezőnek nem illik enni a kellékből.”
Tudtad?
Mérgező lehet a vasárnapi húsleves, sok háziasszony mégis így főzi!
A húsleves a vasárnapi ebéd elengedhetetlen része a legtöbb családnál. Mindenkinek megvan a jól bevált alapreceptje, de ha nem megfelelő húst választasz, vagy beleteszel bizonyos a zöldségeket, akkor a végeredmény egy zavaros lötty lesz. Sőt, az sem mindegy, hogy a megfelelő összetevőket hogyan teszed a levesbe.
Amikor a főzés túlélés is volt
Míg A napfény ízében az ebédlő a meghatározó tér, Szabó más filmjeiben a konyha válik a családi élet középpontjává. Ilyen például az Apa vagy a Szerelmesfilm című alkotás. Ezek az 1950-es évek világát mutatják be, amikor az emberek életében a konyha jelentette a meleget, az otthont, és a túlélést.
„És vajon mit ettünk? Pontosabban mit ettek a korról szóló filmek szereplői? Az én generációm a háború alatt volt kisgyerek. Sok időt töltöttünk bombáktól védelmező falak között. A zsákokban szárazon tartható, vízzel megfőzhető ételek közül választhattunk: bab-, sárgaborsó-, lencsefőzelék. Mindent hamisgulyásszósszal a tetején” – emlékezett vissza a rendező.
Ahogy a rendező ezután fogalmazott: az étkezések tere, módja, valamint ételei együtt mesélnek arról, hogyan változott meg a világ körülöttünk, de mégis velünk együtt.
A teljes cikket elolvashatod a Story magazinban. Keresd az újságárusoknál!
Ez is érdekelhet
Fotó: Wikipédia, Port.hu
