A legendás színművész egyik utolsó kérése az volt a fiához, hogy a biatorbágyi víkendházat ne kótyavetyélje el. Avar István halála után 11 évvel mi most erre a telekre kaptunk egy kedves invitálást.
„Megígértem édesapámnak, hogy gondját viselem a birtoknak.
Ezeket a hatalmas fenyőket és rózsabokrokat még ő ültette a két kezével” – mutatja Avar István fia, akit apja után szintén Istvánnak hívnak. A buja kert minden szeglete sok szeretetről és törődésről árulkodik. A dúsan zöldellő növényzet olyan akár egy békés oázis.
„A szüleimmel a Budai Várnegyedben lévő Tárnok utcában laktunk, de amikor apámnak volt egy kis szabadideje, mindig ide jött le. Szeretett a jó levegőn pihenni, olvasgatni és a fészerben ezt-azt barkácsolni, sámlikat és hokedliket is készített.”
A színész halála után komfortosítást végeztek az ingatlanon, de a szerszámokkal teli kis faház még mindig ott áll a telek végében. Istvánnak esze ágában sincs lebontani, hiszen erről is az édesapja jut az eszébe.
Nehezen mutatta ki az érzelmeket
„Nagyon sok színművész megfordult nálunk. A rönkasztal körül borozgattak és beszélgettek. Apám baráti köréhez tartozott Kállai Ferenc, Bessenyei Ferenc, Tordy Géza és Máthé Erzsi. Kivételes tehetségű művészek között nőttem fel, én mégsem akartam színész lenni. Pestiesen szólva, nem az a fajta gyerek voltam, aki szerette a betűket…” – árulja el nevetve István.
A ma már nyugdíj előtt álló 63 éves férfi külügyi vonalon dolgozott. Feleségével, Andreával közel két évtizedet töltöttek kiküldetésben Németországban.
„Édesapám rendkívül foglalkoztatott színész volt, ezért nem sok ideje jutott rám.
A gyerekkoromat anyámmal, a nyarakat pedig az atyai nagymamámnál töltöttem vidéken. Tudom, hogy apám a szíve mélyén nagyon szeretett, de az ő generációja olyan sok megpróbáltatáson – világháború, 56-os szabadságharc, nélkülözés – ment keresztül, hogy a férfiak akkoriban nehezen mutatták ki az érzelmeiket.”
55 évig boldog házasságban
Ma is őrzi a legendás Mózes botját Avar István fia: „Az apámnak tett ígéretemet betartottam”
Avar István bányászcsaládból származott. A második világháború után ő maga is bányászként dolgozott.
„Apám kemény fizikai munkát végző melósként kezdte a nagybetűs életét. A barátai biztatására jelentkezett a színművészetire, ahová rögtön felvették. Többek között Domján Edittel, Kaló Flóriánnal és Szabó Gyulával járt egy osztályba. Hamar kitűnt a tehetségével, és tanára, Básti Lajos tanácsára magyarosította a vezetéknevét Vizbergerről a könnyebben megjegyezhető Avarra. Ezt a nevet hivatalosan is felvette, engem már így anyakönyveztek.”
Az ifjú színész a Pécsi Nemzeti Színháznál ismerkedett meg a gyönyörű Gyapay Yvette-tel. A pár 1959-ben házasodott össze, nem sokkal később pedig a fővárosba költöztek.
Apámnak komoly szerződést ajánlottak a Madách Színháznál.
Édesanyám is feljött vele, majd 1962-ben világra jöttem én. Anyám feladta a színésznői pályáját, hogy megteremtse számunkra a nyugodt, családi hátországot. A szüleim több mint öt évtizedet töltöttek boldog házasságban. Ez a kép az 50. házassági évfordulójukon készült” – mutatja István.
Nem ez az egyetlen tárgyi emlék: „Édesapám színházi bemutatóit mindig megnéztük. A Mózes című színdarabot négyszázszor játszotta a Nemzetiben. Ez a fabot az egyik színpadi kelléke volt. Amikor a darabot levették a műsorról, apám elkérte a botot, most pedig én őrzöm és tartom nagy becsben.”
Ez is érdekelhet
Nem szerette a nagy felhajtást
A Kossuth-díjas színész fia mozdulataiban is nagyon hasonlít az édesapjára.
„Amikor először bemutatkozom valakinek, az idősebb generáció meg szokta kérdezni, hogy én vagyok-e a híres színész fia. Jóérzéssel tölt el, hogy apura még emlékeznek az emberek. A mai napig nagy tiszteletnek örvend elsősorban a nyugdíjasok körében.”
Avar István hosszan tartó súlyos betegség után 2014-ben ment el. Búcsúztatása nem volt nyilvános.
„A színházi szakma próbált meggyőzni, hogy apunak a rangjához méltó, állami temetése legyen, de ő a halálos ágyán azt kérte tőlem, hogy szűk, családi körben helyezzük örök nyugalomra, ezért nem engedtem a fentről jövő nyomásnak. Édesapám világéletében egyszerű ember volt, nem szerette a felhajtást maga körül.”
Avar István imádott felesége, Yvette asszony öt évvel élte túl a férjét: „Apu elvesztése után édesanyám depresszióba zuhant, és már nem találta helyét a világban. Tudom, hogy a lelke csak akkor nyugodott meg, miután apám mellé helyeztük az Óbudai temetőbe.”
A házaspár egy szem fia betartotta a szüleinek tett ígéretét.
„Ezt a biatorbágyi házat a szüleim hétvégi nyaralóként használták, de mi a feleségemmel ideköltöztünk. Van két felnőtt fiunk, Dani és Ádám, akik Németországban élnek. Azt szeretném, ha egy napon majd végleg hazajönnének, és amikor én már nem leszek, ugyanolyan szeretettel gondoznák a kertet, ahogyan én teszem már hosszú évek óta.”
Diákjait is vendégül látta
A kedvelt színész a Színművészeti Főiskolán is tanított.
„Apám évente egyszer meghívta magához a tanítványait Biatorbágyra. Különösen tehetségesnek tartotta Bereczki Zoltánt, Kálloy Molnár Pétert és Nyári Oszkárt” – mondja Pista.
Fotó: MTI, Vörös Szilárd, Inkey Alice, Birton Szabolcs
