Volt egy hang, amit egy ország ismert, és amit senki sem tud feledni. Mély, öblös, valószerűtlenül gazdag – mintha a tenger legmélyéről tört volna fel. Ez a különleges orgánum tartotta fogva a közönséget a Szentendrei Teátrum főterén, ahol egy fiatal színésznövendék először lépett színpadra. A hang, amely később a magyar szinkron egyik legikonikusabbja lett, egy egész nemzedék fülében ott visszhangzik ma is – írta az ujsagmuzeum.hu.
Helyey László hangja bársonyos volt, mégis erőt sugárzott. Megnyugtatott, miközben gondolkodásra késztetett. Morgan Freeman magyar hangjaként a Hetedik című filmben is ő szólalt meg – és a nézők azonnal felismerték. Ez a hang több volt, mint puszta orgánum: személyiség, kisugárzás, hitelesség.
Ez is érdekelhet
A színház volt az élete
Helyey László 1968-ban, amatőrként állt először a világot jelentő deszkákra az Universitas Együttes tagjaként. Hét évvel később, 1975-ben már diplomás színész volt. Első hivatásos állomása Kaposvár lett, a Csiky Gergely Színház, ahol fiatal, lelkes társulat tagjaként dolgozott. Úgy érezte, ott a helye – a fővárosi teátrumok még várhatnak.
De a színház hívása erősebbnek bizonyult. Előbb a Nemzeti Színházban játszott, majd 1982-ben a Katona József Színház alapító társulatának tagja lett. Ez hatalmas szakmai elismerés volt, mégis továbblépett. Játszott Pécsett, Szolnokon, majd visszatért Budapestre: előbb a Kamaraszínházban, végül az Újszínházban talált otthonra. Ott nemcsak befogadták, hanem szerették is – és büszkék voltak rá.
Több mint száz szerep, megannyi arc
Pályafutása során több száz filmben és több mint száz színdarabban szerepelt. Szinkronszínészként a legnagyobb világsztároknak kölcsönözte a hangját – legyen szó francia vagy amerikai filmről.
A magyar nézők számára pedig örökre Mátyás király hangjaként maradt emlékezetes: a Mesék Mátyás királyról című rajzfilmsorozaton generációk nőttek fel.
Színpadon is lenyűgöző alakításokat nyújtott. Ő volt Pozzo Samuel Beckett Godot-ra várva című darabjában, Cyrano, Lvov doktor Csehov egyik drámájában, Athos a Három testőrben, és Don Quijote, a bús képű lovag. Szerepeiben mindig benne volt az a különleges mélység és emberség, ami csak a legnagyobb művészek sajátja.
Egy művész, akit a sors korán elragadott
Helyey László imádta az életet és a mesterségét. Utolsó éveiben az Újszínház művészeként dolgozott, amikor Sopronban, Molnár Ferenc Üvegcipő című darabjának próbáján rosszul lett. Már napokkal korábban is érezte, hogy valami nincs rendben: fáradékony volt, nehezen kapott levegőt, és gyorsan kifulladt.
A kórházban kiderült, tüdőembóliája van, és a tüdején egy folt is megjelent. Oxigénmaszkot kapott, de még ekkor is megőrizte humorát, biztatta szeretteit és kollégáit. Később orvosai megállapították, hogy ritka, ismeretlen eredetű tüdőfibrózisban szenvedett. 2014. január 3-án elhallgatott az a különleges hang, amely évtizedeken át kísérte a magyar közönséget.
Emléke örökre velünk marad
Özvegye, Katalin kezdeményezésére emléktábla került az Ifjúmunkás utca 24. számú ház falára, ahol Helyey László évtizedeken át élt. De valójában nem kell kőbe vésni az emlékét – mert mindannyian őrizzük magunkban. Elég, ha újra felcsendül Mátyás király bölcs, mégis játékos hangja, és azonnal tudjuk: ez Helyey László.
Fotó: YouTube, Fortepan / Révész György
