Ez önmagában is mérföldkő, de az ezt követő tizennyolc év munkája – amely az István, a király bemutatásával csúcsosodott ki – külön elemzést érdemel – írta a Dalszerző.hu.
A feladatra Stumpf Andrást kértek fel a lap, aki Szörényi önéletrajzi könyvének (Rohan az idő) társszerzője, és a nemrég megjelent Szörényi: 80 év – 80 kép kötet szerkesztője. A cikkhez Bródy Jánost is megkereste, hogy pontosan feltérképezze: a közös művekben milyen szerepet töltött be Szörényi, és mit adott hozzá Bródy. Elöljáróban annyit elárulhatunk: a „zeneszerző–szövegíró” párosítás messze nem írja le a valóságot.
Az első dalok tényleg sz*rszagban születettek
Sz*rszagtól a halhatatlanságig: 60 éve szülte meg Szörényi és Bródy a magyar popzenét
Ez is érdekelhet
A magyar popzene nem fényes stúdióban vagy menő klubban született, hanem egy nyári táborban, átható szarszag közepette – szó szerint. A helyszín Nógrádverőce, ahol az Illés zenekar 1965 nyarán három hónapos szerződés keretében szórakoztatta a nemzetközi tábor fiataljait. A fellépések közötti szabadidőben Szörényi és Bródy a szállásuk tetején kezdtek dalokat írni – ekkor még közösen, zenét és szöveget egyaránt.
Az első fecskék: Oh, mondd, Légy jó kicsit hozzám, Mindig veled, Az utcán. Ezek a dalok nemcsak új hangot hoztak, hanem új módszert is: a szerzőpáros intézményét. A magyar beatzenében addig csak feldolgozások léteztek, saját dalok alig. Szörényi és Bródy viszont tudatosan törekedtek arra, hogy magyar Lennon–McCartney-ként alkossanak.
Szörényi ma is emlékszik a bűzre
Szörényi így emlékszik vissza:
„Kristálytisztán emlékszem, ahogy a barakk végében ülök a lépcsőn, mögöttem a vécéből árad a bűz, de nem zavar – a kezemben gitár, és teljes átszellemültségben játszom. Abból a riffből lett a Légy jó kicsit hozzám. A Mindig veled pedig egy buli utáni séta közben született.”
A verőcei tábor ma már nem látogatható, az egykori Expressz-tábor területe elhagyatott. Pedig egy zenei múltját tisztelő országban itt kiállítás, koncerthelyszín vagy dalszerzőtábor működne. Itthon ugyan van Illés-emléktábla Budapesten, és Balatongyörökön is emléket állítottak annak a találkozásnak, amikor Koncz Zsuzsa és Bródy János először zenéltek együtt – de Verőce méltatlanul feledésbe merült.
A cikk második részében azt vizsgáljuk, miért volt Verőce történelmi jelentőségű, és hogyan épült fel az a közös életmű, amely az István, a király bemutatásáig tartott – és amely máig ható kulturális örökséget jelent.
Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán, Urbán Tamás
