Számtalan sláger, rengeteg sanzon, rádiós, valamint televíziós fellépés fűződik a nevéhez. Annak idején nem véletlenül mondták róla, hogy megszületett a magyar Edith Piaf. Habár példaképének tartotta, és jó néhány dalát el is énekelte magyarul, Zsolnai Hédi mégis elhárította magától ezt a megtisztelő jelzőt.
Hédi fiatalkora
Lakner Bácsi Gyermekszínházában tanult és ismerkedett a pódiummal. Az első filmszerepet énekesnőként 11 évesen, az Édes mostoha című, 1935-ben készült magyar alkotásban kapta. Fiatalságának örömétől azonban sajnos megfosztotta a történelem. A második világháború rémségeit hamis papírokkal, bujkálással, félelemben, üldözötten kellett átélnie.
Első nagyobb sikerek
1945 után megismerkedett a kitűnő Vécsey Ernő zeneszerzővel, akivel hamar egymásba szerettek és összeházasodtak. Ez a találkozás meghatározta Hédi egész életét, beleértve a karrierútját is.
Az első sikerek a Pilvax, az Emke és a Kedves ikonikus pódiumain érték. Ezek voltak a kor leghíresebb éjszakai bárjai! Hangjának szépségére egyre többen felfigyeltek. Nemsokára megszülettek első lemezfelvételei: Álltam a hídon, Portugál szerenád, Álmaimban látlak én, Ilyen vagyok…
Idővel lehetősége adatott a Nagymező utcai Irodalmi Színpadon – jelenleg Radnóti Miklós Színház – önálló dalesttel fellépni. A műsor keretében virágénekek, francia népdalok, sanzonok és a világirodalom legszebb megzenésített szerelmes versei arattak emlékezetes sikert. Egyik színész kortársa, Somló István írta az est bevezetőjében:
„Elég járatosnak érzem magam arra, hogy Zsolnai Hédi kivételes művészetét hitelt érdemlően involváljam, igenis legyek én az, aki sorompót nyit, hogy versek és dalok gazdag művésze szabad pályán fusson Önöknek.”
Gátolta a stabilitás
Zsolnai Hédi csodálatos személyiség volt. Eleganciája, költeményei, mély átérzésű előadásmódja, könnyed, szelíd humora még az éjszakai élet italos, néha hangos közönségét is csendre intette. Hangja bársonyos, rekedtes, finom, tiszta csengésű, senkivel össze nem téveszthető színekben szárnyalt. Bár szerződtette az Irodalmi Színpad, vendégként az Egyetemi Színpadon, a Zeneakadémián és vidéki városokban is sorra mutatta be önálló estjeit.
Sokszor akadály volt a megkötött szerződés, ez pedig sértette a művésznőt. Többre vágyott, mint amit az Irodalmi Színpad nyújtani tudott neki. Az elismerést megkoronázó Liszt Ferenc-díj sem adott számára megnyugvást.
Ez is érdekelhet
- Évekig volt Gobbi Hilda szeretője, mégis alig tudni róla valamit: Temessy Hédi diszkréten kezelte párkapcsolatát
- Tíz év után végre kiderült az igazság: ezért mondott fel valójában a TV2-ben Gombos Edina
- Nem foglalkoztak vele, viharos szerelemben élt Lorán Lenke: „Elszerettek a vízilabdázó férjemtől”
Külföldre költözött
1977-ben, hogy megmentse zenésznek készülő fiát a katonaságtól, elhagyta az országot. Naplójából és írásaiból tudhatjuk, hogy az új kezdet – akkor már 56 évesen – egy új országban, egy új nyelven, ráadásul egy kifejezetten ellentmondásos városban nem volt számára túl idilli. Bár Münchenben is meghívták önálló estekre, fellépett luxushajókon, még a német televízió egyik karácsonyi adásában is elénekelhetett egy dalt magyarul.
Ugyanakkor szinte mindig hazavágyott, és ez a belső küzdelem nagyon megterhelte a szervezetét is: meg kellett operálni a hangszálait.
Tudtad?
1989-ben megjelent Budapesten írásainak egy válogatása, Johanna a kocsmában címmel. Festményeiből pedig kiállítás nyílt a Magyar Újságírók Székházában.
Az utolsó napok
Ahogy telt az idő egyre több betegség érte utol az énekesnőt. Egy filmrendező barátja, Kőniger Miklós később így nyilatkozott:
„Nyolcvanadik születésnapján müncheni otthonában meglátogattam. Mindketten éreztük, tudtuk a kimondhatatlant. Torta, pezsgő, gyertya, de ő már infúziókkal tűzdelve. Kesernyés, fájdalmas grimaszú, halk megjegyzést tett: Látod, azt hiszik, hogy a születésnapomat ünneplik, pedig ez már a halotti tor.”
Két héttel később kórházi ágyán készített egy karikatúrát a rá vigyázó fiatal nővérről, majd egyszer csak kiesett a kezéből a ceruza. 2004. december 19. napján elhunyt. Idén novemberben pedig már 101 éve ismeri nevét egy egész világ és dúdolja örömmel Zsolnai Hédi legnagyobb slágerét: „Én mindig Pestről álmodom…”
Forrás: Criticai Lapok
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán
