Tamási Eszter 1938. április 20-án született Mezőtúron, szegény családban. Gyerekként színésznőnek készült, tizenhét évesen Budapestre költözött, és felvételt nyert a Rózsahegyi Kálmán Színiiskolába. Színészi tanulmányai után statisztaként dolgozott a filmgyárban, többek között a Dollárpapa című filmben is feltűnt.
A Magyar Televízió indulásakor új arcokat keresett, ekkor fedezték fel Esztert egy fénykép alapján. 1957. július 11-én lépett először kamerák elé, és hamar a nézők kedvence lett. Bemondóként és műsorvezetőként dolgozott, vezette a Híradót, a Táncdalfesztivált, az Iskolatelevíziót, valamint 1971-től az Önök kérték című kívánságműsort. Természetes bája, kedvessége és hibátlan beszéde generációk számára tette őt a televíziózás ikonikus alakjává.
A kezdetek és különleges szokások
Eszter szegény családból indult, így pontosan tudta, hogy az életben csak önmagára és a tehetségére számíthat. Kollégái máig szeretettel emlékeznek rá. Endrei Judit 2021-ben, Eszter halálának harmincadik évfordulóján így idézte fel:
„Emlékszem, egyszer Eszter leültetett maga mellé, és közölte, hogy most akkor megvacsorázunk, majd elővett egy kockasajtot, kettétörte, és a felét odaadta. Ez a gesztus sokkal többről szólt, mint egy sima vacsoráról, az elfogadás, a segítés és a szeretet jele volt” – mondta Judit, aki hozzátette: Eszter különleges személyiség volt, érdekes szokásokkal. Például ő maga vágta a haját, varrta a ruháit, sokszor két bejelentkezés között a stúdióban.
Ez is érdekelhet
Bay Éva szerint Eszter rendkívül rendszerető volt, és fontosnak tartotta, mit gondol róla a külvilág:
„Január elsejére is mindig lemosatta a kocsiját, mondván, koszos autóval nem szabad az évet elkezdeni. Esztert mindenki csodálta, de ezzel ő sosem élt vissza. Szabályosan vonult a tévé folyosóján, de közben minden munkatársnak odaköszönt. Amikor megkérdeztem tőle, hogy Eszter, te mindenkit ismersz?, csak azt válaszolta: dehogyis, de mit szólnának, ha én nem köszönnék?” – mesélte a nyugdíjas pályatárs.
Az „Eszter-ügy”: egy tiltott szerelem története
Eszter magánéletét mindig óvta, de évekkel a halála után napvilágra került egy titkos napló, amely lerántotta a leplet első nagy szerelméről. Ortutay Gyula politikus 28 évvel volt idősebb nála, ráadásul családos ember. Kapcsolatukat a hatalom tiltotta, Kádár János sem nézte jó szemmel, a környezetük pedig „Eszter-ügyként” emlegette a viszonyt.
A férfi így vallott naplójában kettejükről:
„Ha egyszer megírnám, hol mindenütt szerettük mi egymást, a Bükkben, a hegyoldalon, a váci hegyek közt elrejtőzve az országút fölötti dombokon, a rektori, a népfront hivatalaiban, s végül aztán a lakásán, amit lassan rendezgettem be néki a Fürst Sándor utcában.”
A kapcsolat végül nem tudott tovább fejlődni, Eszter pedig nem akart titokban élni. Büszke nő volt, felvállalt szerelemre vágyott. A sors megadta neki: később megismerte férjét, Laubál Lászlót, és 1965-ben megszületett kislánya, Krisztina. Nem egyszer mondta: amikor kigyúlnak a stúdió fényei, és belenéz a kamerába, a gyermekét képzeli maga elé – ezért volt olyan kedves a pillantása.
A betegség és a búcsú
Néhány éve előkerült egy 1990-es videó, amelyen Eszter az agyműtétjéről beszélt. Bár súlyos betegsége nagyon megviselte, még abban a törékeny állapotban is szeretetteljes mosoly ült az arcán, hangja a megszokott kedvességgel csengett. Az, hogy múlt időben mesélt a szenvedésről, arra utalt: hitt a gyógyulásban.
Elárulta, a negyvenes éveiben kezdődtek a rosszullétek.
„Naponta voltak panaszaim, úgy indultak el a napok, hogy nem tudtam, végre tudom-e hajtani az elképzelt feladatokat akár otthon, akár a munkámban. Elmondhatatlan szenvedés volt fizikailag és lelkileg is, hogy nem tudom, mi bajom van, de tudom, hogy van valami bajom” – mesélte a videóban.
Hosszú vizsgálatok után derült ki: agydaganat, ráadásul a lehető legrosszabb helyen. Eszter bátran vállalta a műtétet, mert vissza akarta kapni a régi életét.
„Azt, hogy önfeledten menjek az utcán, azt már nem ismertem”
– mondta a beavatkozás után. Bízott a felépülésben, de végül elfogadta az elmúlást. Saját imát írt, ami a Szabad Földben is megjelent:
„Egyetlen, édes, drága, jó Istenem! Hogy teljhatalmad van a világ felett, elismerem. Hogy a világon csak az van, amit te akarsz, és amit te nem akarsz, az nincsen. Kérlek, vedd vissza a betegségem, könyörgök, gyógyíts meg engem!”
A csoda nem jött el. 1991. december 15-én barátnője meglátogatta a kórházban. Neki mondta:
„Hamarosan elmegyek” – és másnap örökre elaludt.
Fotó:
