Juhász Jácint a II. világháború alatt, 1943-ban született Mogyoródon. Különleges nevét az édesapja találta ki, a településen ugyanis nagyon sok család élt az ő vezetéknevükkel (az apjának is tizenhat testvére volt). Így szerette volna, ha a fiát még a postás is könnyedén beazonosíthatja. A Jácint névre a szentek között bukkant rá. A történet szerint a keresztelőn a pap meglepődött a névválasztáson, és a mise közben Jácint apjához fordult:
„Ne bolondozz Jóska, ez nem ember, hanem virágnév.”
Végül abban maradtak a pappal, hogy a Juhász Jácint Róbert lesz a gyerek teljes neve, de a második keresztnevét a színész soha nem használta.
Juhász Jácint, ahogy ő maga mesélte, igazi parasztgyerekként élt, és bár jól tanult, minden csínytevésben benne volt. Kiskorában papnak, vagy orvosnak készült, de egy gödöllői amatőr színházi fellépésén hamar kiderült, hogy tehetséges, így beadta jelentkezését a színművészeti főiskolára – írta az Újságmúzeum.
A hetvenes évek egyik legtöbbet foglalkoztatott színésze volt
Csupán 55 évig élt, de négyszer házasodott 3 asszonnyal: nők ezrei rajongták Juhász Jácintot
A főiskola elvégzése után a veszprémi Petőfi Színházban kezdte el karrierjét, ezután 1967-ben a Madách Színházhoz szerződött, ahol haláláig játszott. A színészt kortárs és klasszikus darabokban is láthatta a közönség: Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok, Szigligeti Ede: Liliomfi, Csehov: Sirály, Arthur Miller: A salemi boszorkányok, Stendhal: Vörös és fekete, Schiller: Ármány és szerelem, Ibsen: Hedda Gabler.
Színházi szereplésein kívül rengeteg mozi- és tévéfilmben is szerepet kapott, legelőször A Tenkes kapitánáyban láthatták a nézők 1963-ban. De játszott A falu jegyzőjében, a Julianus barát mindhárom részében, valamint a Vivat, Benyovszky című filmben, ami meghozta számára az igazi áttörést, ekkor vált országosan is ismertté.
A sikernek örült, de meg is ijesztette őt, attól tartott, hogy a siker e fejébe száll és elhiszi, hogy jó színész lett belőle. A történet szerint hetekig nem nem tette ki otthonról a lábát és Pécsi Sándor színész kollégája szavai jártak a fejében:
„Fiacskám, nem a bukást nehéz elviselni, hanem a sikert.”
Ez is érdekelhet
Nem szállt a fejébe a népszerűség
De a hirtelen jött népszerűség nem szállt a fejébe, rengeteg nagy sikerű filmben játszott, többek között az Egri csillagokban, a Háry Jánosban, a Szegénylegényekben, az István, a királyban, A Jancsó Mikós rendezte Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten című filmben és 1998-ban A napfény íze című moziban, ami az utolsó szerep volt.
A filmek mellett szinkronizált is, ő kölcsönözte a hangját Martin Sheennek a Tőzsdecápákban, Harrison Fordnak A szökevényben, Bill Paxtonnak A bolygó neve: Halál című népszerű mozifilmben, és James McQueennek a Robotzsaruban is.
Mindeközben 1973-tól több évtizeden át a Cimbora című ifjúsági televíziós magazin műsorvezetője volt – Káldy Nórával együtt – amelyből minőségi tudást szerezhettek a gyerekek a színház történetéről, a festészetről, és az irodalomról is.
A nyolcvanas évek végére kezdtek csökkenni a filmes főszerepei, de nem adta fel szeretett szakmáját, inkább megtanult szlovákul és Pozsonyba járt forgatni. Még azután is, hogy áttétes rákbetegséget diagnosztizáltak nála. Az utolsó filmszerepében, a Napfény ízében már súlyos betegen, lefogyva játszott. A Szabó István filmjének díszbemutatóján azonban már nem tudott rész venni, a kiváló színész – akinek emlékét szülővárosa is őrzi, róla nevezték el a mogyoródi művelődési házat – 1999 januárjában, mindössze 55 éves korában hunyt el.
Tanár-diák szerelemből házasság
Első feleségét Létay Klári zongoraművészt a diplomaosztója másnapján vette feleségül, 1965-ben. Három fiuk született: Attila, Csaba és Balázs.
„Édesapánk a színművészetire járt, amikor beleszeretett édesanyánkba, aki csak három évvel volt idősebb nála, és énekelni tanította a főiskolán. A tanár-diák szerelemből házasság lett. 1966-ban megszületett a bátyám, 1971-ben pedig én. Hatéves voltam, amikor a szüleink elváltak, s onnantól kezdve szinte csak vasárnaponként láttuk őt.
Nagyon sokat dolgozott, de néhány filmforgatásra és színházi előadásra elvitt minket.
Szeretett focizni is, jó volt, amikor együtt rúgtuk a labdát a pályán. Jóindulatú, segítőkész embernek ismertem meg, de volt benne egyfajta magányosságra való hajlam, önmagában tépelődő alkat volt. Néha nagy dumás is tudott lenni, de magáról nem szívesen beszélt” – emlékezett vissza Juhász Csaba, Jácint fia a Meglepetésnek adott interjújában.
Három házasság után újra az első
Második felesége Andai Györgyi színésznő volt, harmadszorra pedig egy Margit nevű hölggyel kötött házasságot. Végül visszatért első szerelméhez, mikor negyedszer is oltár elé állt, újra Létay Klárit vette el, akivel Létay 1997-ben bekövetkező haláláig boldogok voltak.
„Örültem, hogy a szüleink újra egymásra találtak.
Mindketten az ötvenes éveikben jártak, amikor ismét fellángolt köztük a szerelem. Sajnos a második boldog korszakuk nem tartott sokáig. Anyukánk váratlanul szívinfarktust kapott, és 1997-ben elhunyt. Aput lelkileg nagyon megviselte a gyász, ami testi tünetekben jelentkezett nála. Fájdalmai voltak, de nem ment el orvoshoz. Nagy betegen is dolgozott, egy kisebb szerepet játszott el a Napfény íze című filmben. A díszbemutatót már nem élte meg. Amikor bekerült a kórházba, már késő volt, nem tudtak segíteni rajta: áttétes rák volt a diagnózis. Csupán 55 évet élt” – mesélte Juhász Csaba korábban a Meglepetésnek.
Imádott sportolni
A színész fiatal korában atletizált, remekül futott, amikor a Veszprémben töltött évei a színpad mellett a futballpályán is bizonyított, a Veszprémi Vasas Torna Club igazolt labdarúgója volt két éven át. A népszerű Színész-Újságíró rangadón is rendszeresen pályára állt. Kezdetben kapus volt, miután a posztot Koós János elkérte tőle, csatárként rúgta a gólokat.
Ez is érdekelhet
Több ezer kilométerre karácsonyozik unokáitól Dzsupin Ibolya: „Nagymamaként összetörték a szívemet”
Soha nem fog nyílni a viaszvirágod, ha így tartod: erre van szüksége, hogy ontsa a virágokat
KVÍZ Azt hiszed, mind menni fog, de tévedsz: felismered a karácsonyi ételeket közeli képeken?
Fotó: Endrényi Egon, archív, Fortepan / Gothár Péter / FŐFOTÓ / Szalay Zoltán
