Édesapja nyomdokaiba lépett Bubik István lánya, Réka: egyetlen emléke van csupán a legendáról

A tánc nagyon közel áll hozzá, hiszen édesanyja, Rémi Tünde aktív néptáncos és a Táncművészeti Egyetem oktatója, és Réka maga is tíz évet töltött egy táncegyüttesben. Mégis édesapja, Bubik István hivatását választotta, aki minden bizonnyal nagyon büszke lenne rá.

„Kisebb filmekben, diákfilmekben már játszottam, de ez volt az első nagyobb lélegzetvételű filmem. A stábból egyedül Györgyi Annát és Kovács Tamást ismertem, de velük is inkább csak köszönőviszonyban voltam. A forgatás alatt azonban nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk, ahogy a többiekkel is. Félszavakból is megértettük egymást, rengeteget nevettünk. Erdélyben is emlékezetes napokat töltöttünk el, minden percét élveztem a közös munkának” – mesélte a bemutató után Réka.

Már kétgyerekes anya lenne

4 fotó

Az 1970-es évek végén játszódó film világát a díszes népviseletek, a kalotaszegi hagyományok és a népi kultúra ereje határozza meg. A zárt falusi közösségben a nők életét szigorú szabályok irányították: szégyen volt, ha egy lány nem ment férjhez, a szülők számára a legnagyobb megnyugvást az jelentette, ha bekötötték a lányuk fejét.

Ma már ezek az elvárások szinte elképzelhetetlenek. A történet Réka karakterének esküvőjén bontakozik ki, a film kapcsán az akkori női sorsokról is beszélgettünk.

„Nehéz ilyen fiatalon beleképzelnem magam ebbe az élethelyzetbe.

A filmben szerelmest játszom, aki azért megy férjhez, mert ez teszi boldoggá. Ebbe ma már bele sem tudunk gondolni, vagy inkább nem is merünk: ilyen logika mentén nekem huszonnégy évesen már a második gyerekemet kellene szülnöm. A hetvenes évek erdélyi valósága rendkívül megterhelő lehetett, és szinte fel sem fogható a mai szemlélettel, milyen érzés lehetett úgy férjhez menni, hogy nem a boldogság vezette az embert, hanem a kényszer – fejti ki a véleményét Réka.

„Ezt a világot a filmben éppen Törőcsik Franciska karaktere jeleníti meg: ő az, akit mindenáron férjhez akarnak adni, akár alku árán is, hogy a család megússza a bajt.

Ez első pillantásra tűnhetett könnyebb megoldásnak, valójában azonban egy fiatal lány teljes kiszolgáltatottságát jelenti.”

Tünde is segítette a felkészülésben

A testvérpárt alakító két színésznő most játszott először együtt.

„Franciskától rengeteget tanultam: elég volt belenéznem a szemébe, és pontosan tudtam, mit kell csinálnom. Ilyen partnerekkel igazán könnyű együtt dolgozni” – meséli a színésznő, akihez táncos kötődése miatt különösen közel állt ez a szerep. A filmben a néptánc nem csupán látványelem, hanem a történet szerves része.

„Más kalotaszegi táncot, például szucságit tanultam, de mérait nem. Ezt csak a táncházakból tudtam. A koreográfusok, Zsuráfszky Zoltánék ismernek, láttak már táncolni, és azt mondták: Réka, ezt úgyis megoldod. Végül valóban így lett. Ráadásul a partnerem, a filmbéli vőlegényem a Nemzeti Táncegyüttes táncosa. Ha nem tudtam volna táncolni, vele akkor is simán ment volna, de így meg pláne. Persze próbáltam ellesni a stílust.

Édesanyám pedig régi archív felvételeket mutatott, hogy lássam, hogyan táncoltak, hogyan hajlították a térdüket akkoriban.

Tudtam, hogy nem ez a legfontosabb, de szerettem volna úgy felkészülni, hogy minden a lehető legjobban sikerüljön.”

Kevés az emléke az édesapjáról

Tünde az elsők között, a stábvetítésen látta először a filmet.

„Fontos édesanyám véleménye, és nagyon jólesett, hogy ennyire tetszett neki a film. Azt mondta, hogy ez egy olyan alkotás, amit többször is érdemes megnézni, hiszen annyi minden történik benne, akár csak a táncok szépségére gondolva.

A fő történetszál persze világos, de részleteiben annyira gazdag ez a világ, hogy mindig lehet benne újabb és újabb rétegeket felfedezni. Ráadásul sok, a filmben szereplő táncost személyesen is ismer, így számára még különlegesebb élmény volt” – meséli Réka, akit anyukája mindig abban a szellemben nevelt, hogy bátran kövesse az álmait.

„Soha nem erőltetett semmit, mindig megvárta, hogy én döntsek. Annyit mondott csak, hogy: kislányom, jó helyen vagy. Nekem ez a mondat pont elég volt ahhoz, hogy elhiggyem és erőt merítsek belőle.”

Réka még kislány volt, amikor 2004 novemberében elhunyt színészlegenda édesapja.

„Arra emlékszem, hogy vezeti előttem a lovat, én pedig rajta ülök. Más emlékem nincs igazán róla”

– teszi hozzá a színésznő, akinek pályája alakulását látva aligha kétséges, hogy Bubik István büszkén figyelné lánya útját.

Fotó: Krista Gábor, Olajos Piroska, Szupermodern Stúdió