Ha a nyolcvanas évek délutánjainak hangja lenne, valahol a családi szobák tévéinek sercegése közül előbújna egy dallam, amit mindenki fúj: „Deszcze niespokojne” – Edmund Fetting balladája. A fekete-fehér képernyőn egy T–34-es oldala villan, rajta a 102-es szám és „Rudy” becenév, és a hűséges németjuhász, Szarik, aki itthon (talán nem véletlenül) Gömböc néven „szerepelt”.
A Négy páncélos és a kutya 1966 és 1970 között készült, 21 epizódban, és pillanatok alatt kultsorozattá nőtte ki magát az egész régióban – Magyarországon is, ahol már 1968-tól ment az M1-en, később pedig újrákat is kapott.
Nem csehszlovák, hanem lengyel
Sokan hajlamosak „csehszlováknak” emlegetni a sorozatot, talán a régió közös tévés élményei miatt. Pontosítani érdemes: a Czterej pancerni i pies teljes egészében lengyel gyártás, a TVP-n futott, a forgatókönyv Janusz Przymanowski – saját regényéből – készült, a rendezés oroszlánrészét Konrad Nałęcki vitte.
A háború varázsa gyerekeknek?
A sorozat a II. világháború legkeményebb éveit meséli átélhető, kalandos, családbarát hangon. Ez ma már szinte abszurdnak hangzik és így leírva és elolvasva valójában valamilyen rossz érzés fog el inkább, mint a melengető nosztalgia.
A négy katonából és egy kutyából álló legénység – Janek, Gustlik, Grigorij, Tomek és Gömböc – bajtársi humora, egymásrautaltsága, apró győzelmei mégis emberségesen mutatták be a háború szörnyűségeit. A főcímdal – Fetting előadásában, Adam Walaciński zenéjével – már önmagában generációs hívójel lett.
Ugyanakkor fontos kimondani: a Négy páncélos a hatvanas évek lengyel televíziójában politikai-ideológiai célt is szolgált.
Az alkotók a „lengyel–szovjet barátság” mintázatát hangsúlyozták, a történelmi árnyalatokat finoman szólva is kisimították. Ezt mára bőséges szakirodalom tárgyalja – a sorozat mégis megmaradt kollektív nosztalgiának, mert a kaland, a karakterek és a ritmusa működött.
Ez is érdekelhet
A legénység: mi lett velük?
Janusz Gajos (Janek Kos)
A sorozat tette országosan ismertté, de pályája ettől messze tovább ívelt: színház, film, díjak sora. Jelenleg is aktív, 2025-ben például rangos elismerést vett át, és ritkán ugyan, de nyilvánosan is megszólal – nem egyszer vállalva konfliktusokat.
Franciszek Pieczka (Gustlik Jeleń)
A silesiai erő és jóság megtestesítője lett – nemcsak a sorozatban. Hét évtizedes pálya után 2022-ben, 94 évesen hunyt el; állami búcsúztatásban részesült.
Włodzimierz Press (Grigorij Saakaszwili)
A grúz sofőr figurája összeforrt a nevével, de Press hosszú színházi és szinkronkarriert épített, és a 2020-as években is dolgozott.
Wiesław Gołas (Tomasz „Tomek” Czereśniak)
Az egyik legnépszerűbb lengyel komikus-színész, a sorozat harmadik évadától vált a legénység tagjává. 2021-ben, 90 évesen hunyt el. Életútját gyakran emlegetik úgy, mint a színész, akinek nem voltak botrányai.
Roman Wilhelmi (Olgierd Jarosz)
A karizmatikus parancsnokot alakító színész 1991-ben, 55 évesen, májrákban halt meg – magánélete ellentmondásairól és küzdelmeiről sok visszaemlékezés szól.
Wilhelmi pályáját fékezhetetlen ambíció és szélsőséges magánélet kísérte. Többszörösen megtört kapcsolatai viharosak voltak, a közeli környezet szerint nehéz partnernek bizonyult, féltékeny és impulzív alkatként gyakran zárkózott el az emberektől.
A munkamániát éjszakázásokkal és alkohollal „egyenlítette ki”, ami konfliktusokat, szakításokat és rossz hírű kilengéseket hozott, miközben a forgatásokon könyörtelen fegyelmet követelt, civilben pedig magányba húzódott.
Halálos betegségét sem akarta tudomásul venni, még a kórházból is új szerepeket tervezett. 1991-ben, májrákban hunyt el.
Pola Raksa (Marusia „Ogoniok”)
A korszak szimbóluma, a „szovjet” nővér figuráját formálta meg, majd a csúcs közelében visszavonult. Ma is él, évek óta kerüli a nyilvánosságot; a sajtó néha újra rátalál, többnyire életút-összegző cikkekben – privát románcairól is cikkeztek, de érdemben nem szerepel bulvárszcénában.
…és Gömböc, a kutya
A németjuhász a csapat ötödik tagja, a magyar nézők „Gömböc” néven ismerték. A sorozatban több kutya is dolgozott.
Családbarát hősiesség és a propaganda vitái
A Négy páncélos egyszerre működött nagy sikerű ifjúsági kalandként és a korszak televíziós propagandájának eszközeként. Már az alapötlet is a hadsereghez kötődő pályázatból nőtt ki, és a folytatásokat részben a nézői igények, részben a „helyes” ideológiai keret tartotta pályán. Mégis, a sorozat túlélte az ideák elhalványulását – a bajtársiasság mitológiája és a kaland motorja ma is érthető.
A történeti pontatlanságokról – a T–34/85 következetes használatától a lengyel–szovjet viszony idealizálásáig – sok elemzés született.
Magyar kötődés: szinkron, sugárzások, közös élmény
Magyarországon már 1968 nyarán elindult a széria, a kulcsszereplők magyar hangjai – például Csurka László (Gustlik) és Fodor Tamás (Janek) – külön fejezetet írtak a közös emlékezetbe. A kétezres évek után is akadt újravetítés: 2010-ben a közmédia a szombat délutáni „családi sávba” hozta vissza a páncélosokat.
Fotó: wikipédia
