A színész egész életét meghatározta, hogy apját nem ismerte. Az I. világháborúban felderítő-repülősként dolgozó édesapja az utolsó bevetésén halálos repülőgép-balesetet szenvedett, fia születése előtt egy hónappal. Benkő sosem dolgozta fel apja hiányát.
A visszaemlékezései során elmesélte, hogy ötéves lehetett, amikor felbátorodott annyira, hogy karácsony este megkérdezze az édesanyját: nekem hol van az apukám? Az anya zokogásban tört ki, Benkő pedig úgy érezte, hogy rosszat tett, bűntudata lett. Annyira úrrá lett rajta a feszültség, hogy a karácsonyra kapott falovat darabokra zúzta, olvasható az ujsagmuzeum.hu-n.
Úgy vélte, azért volt gátlásos gyermek, mert sok időt töltött egyedül. Édesanyjával nehéz anyagi körülmények között éltek Józsefvárosban, ezért kérvényezte az akkor még csak hatesztendős Benkő felvételét a Vitézi Rendbe, amelyre minden hősi halott elsőszülött fia jogosult volt akkor.
Sovány vigasz egy elvesztett édesapáért, de a vitézi rang anyagi előnyökkel is járt. Hozzájutottak egy trafikhoz a József körúton, amit Benkő nagymamája üzemeltetett.
Kocsis helyett színész lett belőle
A Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja kiskorában konflis-kocsis akart lenni, ám a gimnáziumban jó szavalóként, majd az önképzőkör vezetőjeként a színház világa felé sodródott.
Miután 1939-ben végzett a Színművészeti Akadémián, a Vígszínházhoz szerződött, ahol 1948 tavaszától 1949-ig Tolnay Klári és Somló István mellett a színház társigazgatója is volt.
„Lehet, hogy a Vígben nem alkottam akkorákat, mint a Nemzetiben tehettem volna, de annak a stílusa nem tetszett nekem. A közönség körében, a pályatársak körében megbecsültnek éreztem magam: használható, jó színésznek tartottak” – olvashatók a színész szavai az origo.hu-n.
59 évet töltött a színpadon
1949-ben az Ifjúsági Színházhoz került, majd 1951-ben az akkori igazgató, Várkonyi Zoltán hívására visszatért a háborúban lebombázott, és újjáépített Vígszínházba.
„Gyuszival öröm volt játszani. Olyan volt, mint egy engedelmes gyerek. Mint egy jól tanuló kisdiák. Körülötte nem volt zaj, ő sohasem volt hisztis. Ezt bizton állíthatom. Tíz éven át megszámlálhatatlan előadásban játszottunk együtt a Vígszínházban. Csak annyi megállás volt közben, amennyit a történelem ránk kényszerített…
Tudom, hogy Gyuszi szelíd, béketűrő természete megmaradt.
Közben sok keserűséget lenyelt. Megalkuvó azonban sohasem volt” – emlékezett Tolnay Klári a közösen eltöltött időkre a nemzetiarchivum.hu-n.
Békebeli elegancia a színpadn és otthon
Az egyik legelegánsabb színész, Benkő Gyula, a színpadon is elegáns alakokat formált meg, de ha nem olyan szerepet osztottak rá, még azokat is kifinomultan jelenítette meg. 1963-ban nyújtotta, sokak szerint élete egyik legnagyobb alakítását a Rómeó és Júliában Mercutioként, Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva mellett.
A színész a mozivásznon is megmutatta a tehetségét: a Különös házasság, a Szegény gazdagok, A kőszívű ember fiai, az Egy magyar nábob, az Egri csillagok mind az ő nevéhez fűződik.
Benkő Gyula a Magyar Televíziónak is az egyik legfoglalkoztatottabb színésze volt, szerepel az első szilveszteri kabaréban, az első televíziós játékban a Hotel Germániában. És a 48 éven át a Magyar Rádióban futott rádiós hangjáték-sorozatban is, a Szabó családban.
Az ő hangján szólalt meg 2500 részen keresztül Bandi.
A színész 1978-ban nyugdíjba vonult, de egészen 1997-ben bekövetkezett haláláig játszott.
Szinte az utolsó pillantig játszott
1994-ben a Megint tanú című filmben eljátszotta a miniszter szerepét, utolsó filmjében, a Kern András rendezte Sztracsatellában pedig epizódszerepet kapott, egy idős karmester figurájátalakította.
1996-ban leukémiát diagnosztizáltak a színésznél. 1997-ben, nagy betegen lépett utoljára a Vígszínház színpadára, és abban az évben távozott is az élők sorából. Hamvait végakarata szerint a süttői erdőben szórták szét.
Szerelmeit tragikus körülmények között vesztette el
Benkő Gyula 23 évesen beleszeretett színész kolléganőjébe, Zádor Gyöngyibe. Már a házasságot tervezték, amikor a menyasszonya hirtelen meghalt.
Benkő később újra szerelmes lett, a találkozásukkor még férjezett Molnár Katalinba. Végül 1944-ben összeházasodtak, Benkő örökbe fogadta felesége előző házasságából származó kislányát, Borit. Szerelmükből három évvel később megszületett közös gyermekük, Benkő Péter, aki szintén színész lett.
Színpadon sosem játszottak együtt, de az első színes magyar tévéfilmben, a Koppányi aga testamentumában apa és fia együtt szerepeltek.
Benkő újabb tragédiája 1975-ben következett be, feleségét, aki légiutas-kísérőként dolgozott, szintén egy repülőgép-szerencsétlenségben vesztette el: a Ferihegyi reptéren leszállás közben a földbe csapódott a gépe.
Ez is érdekelhet
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán, Kotnyek Antal
