Jóllehet nem találkozunk vele mindennap a kereskedelmi tévécsatornák show-műsoraiban, mégis mindenki tudja, hogy ki az a St. Martin.
„Az én habitusom, lelkivilágom nem áll rá mindig, hogy vezényszóra humoros legyek, ezért ritkán szoktam elvállalni a különböző bulvárműsorokat. Talán kétszer szerepeltem a Hal a tortában. Számomra is fontos a médiajelenlét, de remélem, a zenémre fogékony közönség megtalál a koncerttermekben” – mondja a többszörös aranylemezes sztár, aki bő három évtizede van a zenei pályán, és 26 instrumentális albuma jelent meg.
A Szentmártoni Imre néven született előadóművészt a világ legjobb szaxofonosai között tartják számon. De nemcsak ebből áll St. Martin karrierje, hiszen hobbifestőművészként, költőként és fotósként is szép sikereket ért el, számos nemzetközi díjjal ismerték már el a munkásságát.
Szerelmes levél hetedikben
„Sosem unatkozom. Amikor nem koncertezem, akkor verseket írok, reklámzenéket komponálok, absztrakt és figuratív festményeket készítek, vagy kiállításokat szervezek. Büszke vagyok az évenként megrendezésre kerülő St. Martin – Nemzetközi Művésztelepre is, ahol tehetséges képzőművészek találkoznak egymással. Számomra nagyon fontos, hogy különböző művészeti ágakban kifejezhessem a gondolataimat.”
St. Martinnak nemcsak a pályája harmonikus, a családi hátországa is rendezett. Feleségével, Ildikóval az általános iskola falai között ismerkedett meg, a közelmúltban pedig már a 41. házassági évfordulójukat ünnepelték.
A hazai művészvilág egyik legstabilabb párjaként tartják őket számon.
„Tréfásan azt is mondhatnám, hogy a kamaszkori szerelemünket átmentettük a nagybetűs életbe.
Már alsó tagozatosként is egy osztályba jártunk, és hetedikes voltam, amikor az első szerelmes levelet megírtam Ildikónak… Gyakran kérdezik tőlünk, hogy mi a titkunk? Nehéz lenne néhány mondatban összefoglalni, de talán az, hogy két ember a változásokon keresztül is képes alkalmazkodni egymáshoz, és tolerálja a másikat.
Szerencsések vagyunk, mert az érdeklődésünk is hasonló, és a munkánk közös is tud lenni. Ildikó művészettörténész és ásványékszer-készítő, és olykor együtt is fellépünk, ha arra van igény. Ezeken a tematikus előadásokon a feleségem a színekről mesél érdekes történeteket, én pedig színek és ásványok kontextusába helyezem a zenét. Minden túlzás nélkül állíthatom,
Ildikó teszi lehetővé, hogy önfeledten alkothassak, és ezért örökre hálás vagyok neki.”
A családjával közösen is fellép
A fellépésekhez a házaspár musicalszínész fia, Szentmártoni Norman is gyakran csatlakozik.
„Március 8-án nagyzenekaros nőnapi koncertem lesz Kecskeméten, ahová a fiamat és menyasszonyát, Füredi Nikolettet hívtam meg vendégnek. A fiatalok az est során a musical- és az operettirodalom legszebb, legismertebb dalait adják majd elő.”
St. Martin 21 éves volt, amikor a fia, Norman megszületett, mostanra pedig már nagypapa is lehetne, de erre még várnia kell.
„A feleségemmel szinte gyerekfejjel lettünk szülők, a fiunk pedig 40 évesen még nem nősült meg…
De mi nem presszionáljuk arra, hogy családot alapítson, ez az ő döntése kell hogy legyen, nem sürgetjük az időt. Elfogadom, hogy most a karrierépítés fontosabb számára, a színházi előadások és a műsorvezetés mellett crossfitoktató is.”
Teniszezik és kertészkedik
A 61 éves St. Martin a mentális egészségén túl a fizikai kondíciójára is odafigyel.
„A sport mindig jelen volt az életemben, heti háromszor jelenleg is teniszezem, leigazolt klubtag vagyok. Meggyőződésem, hogy a lelkemnek és a testemnek kell valamiféle felfrissülés. A zene meditáció és észmunka is egyben, a tenisz viszont az agyat és a testet mozgatja meg.”
A kertészkedés is a szenvedélye, már alig várja, hogy március legyen, amikor elkezdődhetnek a tavaszi kerti munkák.
„Hódmezővásárhelyen nőttem fel, de sajnos már csak a szüleim sírját tudom felkeresni a szülővárosomban, az érzelmi kötődés a vidéki élethez, a természethez azonban megmaradt. Már három évtizede Budapest mellett lakunk, van egy nagy kertünk, ahová az elmúlt években tizenhét fát ültettünk. Szívesen gondozzuk a kertünket, bár őszintén szólva, nem igazán értek hozzá, a nagyobb munkákhoz segítséget kérek.”
A zenész igyekszik tartalmasan megélni a hétköznapokat, de hosszú évtizedekre nem tervez előre. Vagy mégis?
„Amikor gyerek voltam, olyan messzinek tűntek a 2000-es évek, most pedig már 26. éve benne vagyunk, és utólag úgy tapasztalom, hogy az idő szárnyakon jár. A faültetéssel azonban egy kicsit a jövőre is gondolok, hiszen a kertünkben lévő gyümölcsfák – szerencsés esetben – még akkor is termést adnak majd, amikor én már rég nem leszek.”
A hosszú haj a védjegye
A zenész 1990 óta nem vágatta le a haját.
„Mindig hosszú hajra vágytam, de a szüleim annak idején nem engedték, hogy megnövesszem, mert a szocializmus éveiben még nem volt elfogadott, hogy a fiúknak hosszú hajuk legyen. Amikor elkezdtem az önálló életemet, akkor döntöttem úgy, hogy a saját ízlésem szerint alakítom ki a stílusomat.
Több mint 36 éve nem ért a hajamhoz olló, és szerintem ez már így is marad”
– árulja el nevetve Martin.
Fotó: Olajos Piroska, archív
A videó AI alapú programmal készült.
