Hisznek abban, hogy a megpróbáltatások után jó dolgok következnek, és bár azt nem mindig tudják befolyásolni, mi történik velük, azt igen, hogyan állnak hozzá.
„Egy szempillantás alatt vált valódi rémálommá a nyaralásunk, amikor Andi egy szerencsétlen mozdulat után eltörte a lábszár- és a szárkapocscsontját. A műtéten már túl vagyunk, és hál’ istennek, hétről hétre javul az állapota. Nagyon komoly ütemtervet követünk, gyógytornász jár hozzánk folyamatosan, foglalkozunk a rehabilitációval, én pedig
itthon vagyok vele, és lesem minden kívánságát.
Egy ilyen sérülés után hosszú a gyógyulási folyamat, de Andika nagyon erős nő, elképesztően pozitív és maximalista: minden tőle telhetőt megtesz a felépülése érdekében. Nagyon büszke vagyok rá” – mondja az énekes.
„Andika a szíve-lelke az otthonunknak”
Az elmúlt hetek felismerést is hoztak: Tomi ráébredt, hogy időnként érdemes lassítani a tempón, és arra is, mennyi mindent tartott kézben a felesége.
„Hiszünk a jelekben: talán most jött el annak az ideje, hogy Andika pihenjen egy kicsit, és hátradőljön. Nekem sokáig természetes volt, hogy a
szép, tiszta ruhák egyszer csak ott vannak a szekrényben, mintha maguktól kerülnének oda.
Aztán kiderült, hogy ez nem varázslat, hanem kőkemény munka. Végtelenül tisztelem a háztartásbeli nőket, egészen elképesztő, mennyi mindent visznek a hátukon, amiről mi, férfiak nem is tudunk. Megígértem a feleségemnek, hogyha teljesen felépül, még jobban kiveszem a részem az otthoni teendőkből. Amit most viszek, az is csak a töredéke annak a nagy egésznek, amit ő csinál” – meséli Tomi, aki azóta saját bőrén tapasztalja, mennyi teendő van egy háztartásban, és arról is mesél, milyen most az életük ebben az új helyzetben.
„Andinak pihennie és feküdnie kellene, ő mégis gyakran kerekesszékbe ül, és segít takarítani vagy pakolni, hiszen ő a szíve-lelke az otthonunknak. Igyekszünk átvenni a szerepét, amennyire csak lehet, de amit ő egyetlen kör alatt megcsinál, az nekem öt nekifutásból sikerül.
Nem baj, próbálkozom, ő pedig nagyon türelmes velem.
Érdekes tapasztalás, hogy emiatt megváltozott a családi dinamika, de kiderült, hogy így is nagyon jól működünk együtt. Hat hete viszem a dolgokat helyette, és addig csinálom, ameddig csak kell, mert bármit megteszek érte.”
Felesége a nyár elején dobahatja el a mankót
Mondják, a bajban ismerszik meg, milyen valójában egy ember, és Tomi az elmúlt hetekben rengeteget tanult a feleségétől.
„A legfontosabb a pozitív hozzáállás: egy ilyen komoly sérülés, majd a komplikált műtét után – és a felépülési folyamat sem sétagalopp – ő mégsem magáért aggódott, hanem értünk. Egy igazi csoda, elképesztő, mennyire önzetlen. Ha minden jól megy, nyár elejére már mankó nélkül tud járni, de nincsenek elvárásaink, apránként haladunk. Minden előrelépést feljegyezünk, hogy optimisták és motiváltak tudjunk maradni” – meséli Tomi, akinek eddigi legnagyobb félelmét is sikerült legyőznie.
„A szeretteimet féltem a legjobban, és hajlamos vagyok aggódni, de ez a helyzet megerősített abban, hogy bármit is hoz az élet, megküzdünk vele. Lehet, hogy nehezen indult az év, de Andikával mindketten hiszünk abban, hogy valami fantasztikus dolog fog kicsúcsosodni idén, és bízom benne, hogy nagyon jó dolgok történnek majd velünk. Addig is igyekszünk kihozni mindenből a maximumot.
Már megterveztük, hogy a koncertjeimre viszünk magunkkal rámpát, hogy a színpad oldalához föl tudjuk vinni Andit, és már A Nagy Duettre is el tudott kísérni.”
Ezeket olvastad már?
Harcol a belső démonaival
Tomi Dunaújvárosban nőtt fel, és azóta is ott élnek. A családias, kisvárosi miliőt sokkal jobban magukénak érzik, mint a fővárosi nyüzsgést.
„Andika balesete miatt korlátozottabbak a lehetőségeink, de nagyon szeretünk kirándulni, kutyát sétáltatni. A nevetés tényleg gyógyír a léleknek, úgyhogy próbálunk olyan dolgokkal foglalkozni, amelyek jókedvvel töltenek el” – mondja Tomi, aki a 11 Démon című koncertjén is éppen ezt a témát boncolgatja.
„Szerintem rengeteg ember küzd belső démonokkal. Szuper buli elé nézünk, ugyanakkor komoly üzenete is lesz: egy kicsit a lelket is szeretnénk gyógyítani. Nekem a megfelelési kényszer és az önbizalomhiány volt az, amivel dolgoznom kellett, és ez a mai napig folyamatos munka. Az önfejlesztés elengedhetetlen, és olyan természetessé kellene válnia, mint a zuhanyzásnak.
Mindennap kell foglalkoznunk magunkkal, akár csak 15 percet, már az is rengeteget számít.”
Élvezi a zsűrizést
A Nagy Duettben nemcsak a versenyzők fejlődése öröm számára, hanem az is, hogy a zsűritársaival remek az összhang.
„Az első adástól kezdve úgy érzem, mintha mindig is ismertük volna egymást. Nemcsak a műsor előtt és alatt vitatjuk meg a gondolatainkat, hanem a háttérben is tartjuk a kapcsolatot. Olyan érzés, mintha a vasárnapi rántott hús után összeülne a csapat egy jót beszélgetni. Egészen elképesztő a kémia közöttünk, talán ez az eddigi legjobb zsűrifelállás, amiben valaha dolgozhattam.”
Fotó: Birton Szabolcs, TV2, archív
