Magyarországon nem először próbálkoztak szesztilalommal, de a legtovább az a részleges alkoholkorlátozás tartott, amely 1978. január 1-jén lépett életbe, és egészen a rendszerváltásig, tizenegy éven át érvényben maradt.
A cél a túlzott alkoholfogyasztás visszaszorítása volt, az eredmény viszont egy kreatív kiskapukkal teli korszak lett, amely a sajtót, Hofi Gézát és a Szomszédokat is megihlette.
Eredetileg csak a budapestieknek kellett volna visszafogni magukat
Az alkoholtilalom gondolata már 1977 elején felmerült: eredetileg Budapestre korlátozták volna, végül azonban országos rendelet született. Munkanapokon reggel 9 óráig a vendéglátóhelyeken tilos volt bármilyen alkoholt felszolgálni.
A szabály alól kivételt kaptak az élelmiszerboltok, a vasúti étkezők és hálókocsik, valamint az úgynevezett kiemelt idegenforgalmi vendéglátóhelyek.
Nem is maradtak el a furcsaságok, sokan éltek a kiskapu lehetőségével.
- A gyulai Halászcsárda vezetése például, miután kiderült, hogy ők kiemelt idegenforgalmi helynek számítanak, délelőtt 11 óra helyett reggel hatra tette a nyitást.
- Mások egészen illegális megoldásokhoz nyúltak: megjelentek az alkalmi, nehezen tetten érhető bögrecsárdák.
Az élelmiszerboltok jártak a legjobban
A rendelet legnagyobb kijátszási lehetőségét azonban az élelmiszerboltok jelentették. A reggeli ivás nem szűnt meg, csak nem a kocsmában, hanem máshol ittak az emberek.
„Ma reggel 200 forint bevételünk volt, azelőtt ennek a harmincszorosa. De ne gondolja, hogy most kevesebbet isznak az emberek. Tessék, itt a KÖZÉRT. Ott megveszik. Bejönnek hozzánk. Kérnek egy kávét, jaffát. Sutty bele a rövidet… Vagy be se jönnek!” – panaszkodott egy kelenföldi falatozó üzletvezetője anno a Hétfői Híreknek.
Nem jött be a mesterterv: az emberek sokkal többet ittak
A minisztérium 9–12 százalékos fogyasztáscsökkenéssel számolt, csakhogy a számok mást mutattak.
„Jóval több szeszes ital fogyott, mint a múlt év hasonló időszakában”
– írta akkor a Magyar Nemzet. A palackos italok olcsóbbak voltak, így ugyanannyi pénzből több alkohol jutott. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy 1978 nyarán országosan kivonták a forgalomból a féldecis és decis töményeket – a legkisebb elérhető adag hirtelen két deci lett.
Akadtak azért pozitív mellékhatások is. Miután a pályaudvari Utasellátók is a tiltás alá estek, a MÁV szerint „az utasok kulturáltabban viselkednek a várakozás perceiben, kevesebb a rongálás az állomás területén”.
A vonatokon azonban más volt a helyzet: „álmosítja őket a sör is, ami – mert a vonaton a jelek szerint nincs szesztilalom – majdnem mindegyik ülés alatt melegszik” – jegyezte meg ironikusan a Népszabadság.
Már a munkahelyen is ittak az emberek
Ez is érdekelhet
Az iszogatás gyakran a munkahely falain belül folytatódott. Egy visszaemlékező szerint „volt a becsületkocsma az öltözőben… a házipálinka Diana sósborszeszes üvegekbe volt kitöltve… soha nem ivott senki többet egy felesnél”.
A rendszer abszurditását Hofi Géza foglalta össze a legemlékezetesebben:
„Akinek annyi vegyespálinkája nincs otthon, hogy másnap reggel a gyárig elég legyen, az száradjon ki!”
A Szomszédok sem hagyta szó nélkül a helyzetet.
Az 1988-ban sugárzott részben Vágási Feri reggel konyakot szeretne venni, de Lenke néni közli vele, hogy csak 9 után lehet – végül ígéretes megoldás születik, ahogy az akkoriban megszokott volt.
A könnyen kijátszható szesztilalmat végül 1989. április 1-jén törölték el. A közhangulatot a Tarjáni Tükör kommentárja ragadta meg a legjobban:
„Április 1-től újra mindent bele magyarok! Eltörölték a reggel 9 órai szesztilalmat.”
