Egészség

Kíméletlenül őszinte személyiségteszt: baj csak a fejben van, avagy mennyire vagy hipochonder?

Van, aki orvoshoz rohan, ha viszket a háta, mert azt hiszi, valami szörnyű betegség támadta meg. Hol a határ az aggodalom és a kóros betegségtudat között?

Elutasítják a negatív leletet

„Nézd csak: meg vannak dagadva a nyirokmirigyeim. Biztosan megint kijött az a szörnyű nyirokkeringési zavar.” Azonnali öndiagnózis és biztos tudás a betegség fennállásáról orvosi bizonyíték híján vagy annak ellenére – ez jellemzi a hipochondert. Újabb és újabb kitalált betegségek kerülnek terítékre, amelyek ugyan nem jelentkeznek a valóságban, az illető valóban úgy éli meg, hogy szenved a tünetektől. Folyton aggódik, hangot adva félelmeinek, melyek annyira eluralkodnak rajta, hogy már társas kapcsolatait is befolyásolják” – árulja el a pszichés zavar jellemzőit dr. Piczkó Katalin pszichiáter.

„A legfontosabb tünet, amely hipochonderekre jellemző, hogy még az orvos sem képes megnyugtatni őket, és a panaszainak legalább hat hónapja fenn kell állnia” – szögezi le a szakember.

Nem hipochonder az a személy, aki egyszerűen csak tudat alatt élvezi, hogy betegsége során mindenki vele foglalkozik. Emögött általában az áll, hogy szomjazik a figyelemre. Ilyenkor nyugodtan beszélhetünk neki őszinte érzéseinkről, elmondhatjuk, hogy számunkra gyakran terhes (burkolt) követelőzése.

Környezete „agyára megy”

A pszichiáter szerint a hipochonder óriási terhet ró a környezetére, hiszen általában nekik panaszolja el rendre, milyen (képzelt) tünetekkel küzd. Azonban el kell különíteni a pszichés zavart a betegségektől való egyszerű félelemtől” – mondja a szakember.

„Míg a hipochondriázis terápiás kezelést igényel, ha csak egyszerűen túlságosan aggódunk magunkért, azon könnyebb változtatni: állítsunk meg minden rossz gondolatot az állapotunkkal kapcsolatban, az önbeteljesítő jóslatok helyett így könnyebben kimászunk a betegségből!”

Teszt

A teszt alapján megtudhatjuk, hogy mennyire
vagyunk hajlamosak a hipochondriára.

1 Amikor beteg, általában milyen reményekkel gondol a gyógyulásra?
a. Úgy, hogy nemsokára sokkal jobban leszek. ➞ 0
b. Van egy jó oldala a dolognak: kényeztet a család. ➞ 1
c. Szorongok, mert tudom, hogy az állapotom nem lesz jobb egykettőre. ➞ 3
2 Mit tesz, ha valamilyen tünetet észlel magán?
a. Általában igyekszem az orvos felé venni az irányt! ➞ 1
b. Attól függ, hogy mi az. Ha van esély, hogy súlyosabbá válhat, orvoshoz fordulok, egyébként kivárok. ➞ 0
c. Általában azonnal tudom is, hogy mi lehet a baj, amit megosztok a családdal, a barátokkal, és orvoshoz is megyek. ➞ 3
3 Amennyiben az orvos azt mondja Önnek, szerencsére nincs semmi komoly baja, mit érez?
a. Nagy megkönnyebbülést. ➞ 0
b. Nem gondolom, hogy igaza van. ➞ 3
c. Majd meglátjuk… ➞ 1
4 Szokta úgy érezni, hogy Ön folyton beteg?
a. Ha beteg is vagyok, nem gondolom ezt ➞ 0
b. Igen, szoktam. ➞ 1
c.  Már jóideje folyton ez a gondolat gyötör. ➞ 3

Értékelés

Számolja össze pontjait!

0–2 pont: Semmi oka az aggodalomra, a tüneteit a helyén kezeli.

3–8 pont: Aggódik, ha beteg, de ez érthető. Érdemes megvizsgálnia, hogyan tudna a környezetétől több figyelmet kapni.

8–12 pont: Olykor eltúlozza az aggodalmaskodást. Ez akkor probléma, ha már legalább egy fél éve folyton nyugtalanító gondolatok frusztrálják, holott az orvos szerint erre nincs oka.

Fotó: shutterstock