Egészség

Nem csak a dámák hóboltja, viszont súlyos mentális betegség: ismerje fel a boltkórost!

A kényszeres vásárlás betegség, amely jóval többről szól, mint megszerezni egyes ruhákat, tárgyakat. Létezik azonban az ellentétes tünet is: vannak, akiket a hideg is kiráz, ha vásárolni kell menniük.

Azt hihetnénk, hogy a gazdag dámák hóbortjáról van szó, pedig a vásárlási mánia bárki esetében felbukkanhat. A kényszeres vásárlás nem arról szól, hogy mérhetetlen mennyiségű pénzt költünk, hanem arról, hogy akkor is egyik boltból a másikba megyünk, amikor pontosan tudjuk, hogy nincs már miből költenünk.

Nem szereti, ha más is látja

„Vásárlási mániáról akkor beszélünk, ha valaki szinte kényszeres, ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy valamit vásároljon. Ennek a vágynak akkor sem tud ellenállni, ha nincs pénze, illetve, ha valójában éppen nincs szüksége semmire – magyarázza Bokor Judit pszichoterapeuta. – Általában egyedül szeret az illető vásárolni, nem szereti, ha bárki látja, hogy mennyit költ és mire.”

Vásárlás közben egyfajta beszűkült tudatállapotba kerülnek a boltkórosok, csak az érdekli őket, hogy egyik üzletből a másikba járva vegyenek valamit. Jellemző még, hogy vásárlás után az örömérzetet bűntudat követi, és általában letagadják, hogy mennyit költöttek.

„A mániákus vásárlók gyakran nem is használják a megszerzett holmikat, sőt, előfordul, hogy ki sem csomagolják, jó ideig hozzá sem nyúlnak. Ha mégis használják, akkor gyorsan ráunnak, és ismét elönti őket a vágy, hogy új szerzeményekre vadásszanak. Lényeges, hogy maga a vásárlás okoz örömet, nem a tárgyak birtoklása. Általában valamilyen feszültséget vezetnek le vele, illetve az önértékelésüket növelik.”

Ne falazzunk neki!

Komoly a probléma, ha a beteg több hónapon keresztül legalább heti egyszer járja a boltokat. Egészen addig folytathatja, amíg komoly anyagi gondjai lesznek. A helyzet odáig fajulhat, hogy a boltkóros egyfolytában hazudozik, sőt, akár hitelt vesz fel, vagy nem fizeti a számláit.

„Ha észrevesszük, hogy a környezetünkben, szeretteink közül valaki a vásárlásmánia tüneteit mutatja, szembesíteni kell a viselkedésével, és felvázolni, milyen következményei lesznek annak, ha így folytatja. Nem szabad falazni, mert csak rosszabb lesz a helyzet. Nagyon fontos, hogy ne sajnáljuk meg, kölcsön pedig semmiképpen ne adjunk neki. Érdemes pszichoterápiát javasolni, hogy kiderüljön, mi áll a kényszeres viselkedés mögött.”

Tudnunk kell, a vásárlásmániások kettős tudattal viszonyulnak a helyzetükhöz. Általában tudják, hogy gond van, ezért.titkolóznak, ferdítenek. Ugyanakkor úgy gondolják, ez jár nekik.

„Nem ritka, hogy a család is így működik vagy működött; a vásárlás örömszerző tevékenység volt a szülőknek is. Illetve volt már a családban valamilyen függőség vagy kényszeres viselkedés, például alkoholista, étkezési zavaros, drog- vagy gyógyszerfüggő, esetleg kényszeres takarító. Mindegyik esetben arról van szó, hogy nem sikerült megtanulni a feszültségeket
és a különféle érzéseket kezelni, illetve egészségesen kontrollálni. Ezért alakulnak ki különböző pótcselekvések.

És, akik gyűlölnek vásárolni…

Léteznek a boltkórosok teljes ellentétei, akiket kiráz a hideg a gondolatától is, hogy vásárolni menjenek. „Ha csak egyszerűen nem szeret az illető vásárolni, de képes rá, az nem probléma. Csak abban az esetben kóros, ha nagyon komoly szorongással jár a vásárlás. Például, ha nem mer bemenni egy boltba vásárolni, fél kérdezni az eladóktól, vagy azt érzi, mindenki őt nézi. Ez lehet fóbia, amit szintén kezelni kell.”

Az ilyesfajta szorongásnak számtalan oka lehet, és nem mindig tudatos, hogy valójában mitől szorong a beteg. Lehet agorafóbia – nyílt tértől való félelem, például nem mer bemenni nagyobb plázákba, utcára –, de akár klausztrofóbia is – zárt terektől szorong –, illetve szociális fóbia is. Ebben az esetben bárhol kellemetlenül érzi magát, ahol több ember van, ahol megszólíthatják. „Minél többször elkerüli a vásárlást valaki, annál jobban fog félni tőle. Éppen ezért azt szoktuk javasolni, hogy ha csak teheti, erőltesse meg magát, és menjen be, hogy megtapasztalja, nem mindig lesz rosszul. Súlyos esetben pszichiáter vagy pszichológus segítségét kell kérnie. Bár látszólag jó ötlet, de nem szokott célravezető lenni, ha valaki kísérgeti a beteget, illetve ha helyette elvégzik ezeket a dolgokat. Csak azt erősíti meg, hogy önállóan képtelen létezni, és erősödik a szorongása attól, hogy egyedül is megpróbálja.”

Fotó: pexels