Ezotéria

Valóban léteznek a lélekpárok? Kínnak és szenvedésnek élhetjük meg a másik hiányát az asztrológia szerint

A bennünk, nőkben lappangó vénuszi jellemzők alapvetően különböznek a férfiakban domináló marsi tulajdonságoktól. Az is biztos, hogy a két pólus ellenállhatatlanul vonzza egymást.

Olvasói levél: Tényleg mindenkinek van lélekpárja? A párommal majdnem 2 éve együtt vagyunk, és nagyon szeretjük egymást, annak ellenére, hogy majdnem 15 év a korkülönbség. Lehetünk mi is lélekpár? Mit jelent ez pontosan? Ha létezik, miért szükséges, hogy legyen, és miért van az, hogy egyesek nem találják meg? Vagy ön tudománytalannak tartja, és egyáltalán nem hisz ebben?

A lélekpár kifejezést valóban nem igazán a pszichológia és a tudomány használja. Ugyanakkor annál többet olvashatunk róla a mitológia, az asztrológia és a spirituális irodalom területén. Arisztophanész meséli el az androgün legendát, a szerelmi vágy megvilágításához. Platón így ír róla a Lakomában:

„Valamikor ugyanis az androgün (férfi–nő) külön nem volt, alakra is, névre is, s egyenlő része volt mindkét nemből, a férfiból és a nőből. (…) Végül Zeusz hosszas fejtörés után így szólt: azt hiszem, találtam olyan módot, amely meghagyja ugyan az embereket, mégis véget vet féktelenségüknek, mert gyengébbé teszi őket. Kettévágom őket, mindegyiket kétfelé. (…) Így szólván kettévágta az embereket, mint ahogy a naspolyát szokás aszalás előtt, vagy fonallal a tojást. (…) Ebben az időben vert gyökeret az emberekben az egymás iránti szerelmi vágy, mely ősi természetüket ismét összehozza, igyekszik egyesíteni kettejüket, s meggyógyítani az emberi természetet.” Tehát Zeusz kettévágta azt az egységet, amely aztán két „fél-ként” folytatta létét. Kínnak és szenvedésnek élve meg a másik hiányát. Olthatatlan szomjat érezve az újbóli egyesülésre, az egység helyreállítására.

Hogy a duálpár legenda-e, vagy valóban létezik, ez mindenkinek a saját hite, szemlélete. Az viszont biztos, hogy a bennünk, nőkben lappangó vénuszi jellemzők alapvetően különböznek a férfiakban domináló marsi tulajdonságoktól. Az is biztos, hogy a két pólus ellenállhatatlanul vonzza egymást. Jung kiegészíti mindezt az animus-anima elméletével, mely szerint minden férfi lelkében legbelül ott van egy nő, létezik egy női oldala, az anima, és minden nő lelkében ott a férfi, az animus, akihez vonzódunk, és akit keresünk is.

Legegyszerűbben azt tudom önnek javasolni, ahogy eddig is tette, kutakodjon tovább ebben a témában részben az interneten, részben pedig asztrológiai és spirituális irodalomban. A szerelembe esés reményében számomra is van valamilyen misztikus, Földön túli erő. Éppen ezért kevésbé hiszek abban, hogy „duálpárunkat” különböző adataink megadásával, internetes adatbázisból egyszerűen előkereshetjük. Hogy ki mit gondol erről, nagyon messzire vezet.

Alapvetően meghatározza, hogyan vélekedünk életről-halálról. Vajon létezik-e örökké lakó, bolyongó lélek, aki testből testbe vándorolva karmája szerint követi sorsát, létből-létbe vándorolva keresi, kutatja, és néha megleli lélektársát? Az viszont biztos, hogy a kapcsolat távlata szempontjából nem a 15 korkülönbségnek van jelentősége.

Fotó: pexels